2015 szeptemberében minden Európai Uniós tagországban megkérdezték a lakosságot, hogy miként gondolkodik a migránsokról és az EU migrációs politikájáról.
Míg 2013 nyarán az EU lakosainak még csak 14 százaléka, addig 2015 májusában már 38 százalékuk, 2015 szeptemberében pedig már 47 százalékuk gondolta a bevándorlást az EU számára a közeljövő legnagyobb problémájának.
Vagyis két év alatt megháromszorozódott a számuk. 2015 szeptemberében, hasonlóan a csehekhez, az olaszokhoz és az észtekhez, a magyarok körülbelül kétharmada gondolkodott így.
Az EU-n belüli migráció kérdését Portugáliában értékelték a legkevesebben fontosnak, de Franciaország, Horvátország és Spanyolország is az EU-átlag alatt maradt. Az EU-s lakosok nagyjából fele gondolja úgy, hogy a kontinensen belüli legális migráció jó hatással van a gazdaságra, és 66 százalékuk szerint a kulturális sokszínűséget is növeli.
A Tárki Társadalomkutató Intézet kutatatásából az is kiderül, hogy az EU népességének 85 százaléka egyetértett azzal, hogy „további intézkedésekre lenne szükség az EU-n kívül érkező illegális bevándorlók elleni harcban”, és háromnegyedük a „közös európai migrációs politikát” is támogatná. Kilenc országban – köztük Magyarországon – az EU-s átlagnál magasabb számban támogatná a lakosság az illegális bevándorlók elleni harcot.
Abban viszont eltérünk az átlagtól, hogy bár nem ellenezzük a közös politikát, Dániához és Észtországhoz hasonlóan inkább a nemzeti szintű megoldást sürgetnénk.
Csúcsokat döntött a xenofóbia
A magyar lakosság körében 1992 óta mérik a xenofóbiát, vagyis az idegenellenességet, amely idén januárjában érte el a mindenkori legmagasabb szintet. Ezzel együtt az idegenbarátság szinte teljesen kiveszetett belőlünk.
Hazánkban 2015 áprilisában nőtt meg jelentősen a xenofóbia, ami nem meglepő, tekintettel arra, hogy 2015 elején a kormány országos menekültellenes kampányba kezdett. Mivel októberben felhúzták a kerítést a déli határ mentén, drasztikusan csökkent a Magyarországra érkező menedékkérők száma, a kormány idegenellenes politikája azonban tovább erősödött.
Ennek hatására 39 százalékról 53-ra emelkedett az idegenellenesek aránya, méghozzá a „gondolkodók” rovására.
Ők azok, akik korábban nem tudtak határozott igennel vagy nemmel válaszolni. Az idegenellenesség emelkedése összefügg azzal a fenyegetettség-érzéssel, ami mind hazánkban, mind a többi EU-s országban extrém módon eluralkodott.
Jobban féltjük a munkánkat, mint a kultúránkat
A Tárki kutatásából az is kiderül, hogy leginkább azok az idegenellenesek, akiknek középiskolánál alacsonyabb végzettségük van, kisebb vidéki városban vagy falun élnek, a jövőben nem terveznek külföldre költözni, és bár találkoztak már menekültekkel, személyesen egyet sem ismernek. Ők azok, akik leginkább fogékonyak a kormány menekültellenes politikájára, amelyet a francia, illetve brüsszeli terrorcselekményekkel, és a szilveszteri erőszakhullámmal is összekötöttek.
A felmérés szerint a bűnbakkeresés és a „nyílt társadalom” ötletének elvetése az idegengyűlölet központi eleme.
A legtöbben azonban nem az esetleges terrorcselekményektől tartanak, hanem attól, hogy a menekültek elveszik a munkájukat.
A bevándorlóellenes rétegekben kétféle félelem rajzolódik ki: szimbolikus (a kulturális és normabeli különbségek miatti fenyegetettség érzése) és realisztikus (gazdasági és anyagi természetű). A kormány plakátkampánya során a magyarok fogékonyabbak voltak a materiális fenyegetettséget vizionáló retorikára, vagyis jobban féltek a munkájuk elvesztésétől, mint a kulturális különbségekből eredő problémáktól.
Az EU lakosságának körében még két félelemfaktor jelent meg: a bűncselekmény megnövekedésétől, illetve a betegségek terjedésétől való félelem. A válaszadók körülbelül kétharmada pedig attól is tartott, hogy egy esetleges háború vagy feszült politikai helyzet idején a migránsok hűtlenek lennének az őket befogadókhoz.
Nem ott félnek a legjobban, ahol a legtöbb a menekült
A visegrádi országokban megoszlik a félelem szintje, de az is kiderült, hogy ez nincs szoros összefüggésben az országban jelenlévő menedékkérők számával. Az egyetlen kivétel Lengyelország, ahol a félelem szintje különösen alacsony volt.
Szignifikánsan magasabb volt a félelem Szlovákiában és Csehországban, mint Magyarországon, kivéve a bevándorlás szabályozásával kapcsolatban. Hazánkban – ahol tavaly nyáron jelentős számú menedékkérő és menekült volt jelen – minden második megkérdezett egyetértett abban, hogy „az országunkban a kormány kezéből kicsúszott a bevándorlás kezelése”, míg ez a szám Csehországban 44 százalék, Lengyelországban 33, Szlovákiában pedig 24 százalék volt.
A Fidesz- és a Jobbik-szimpatizánsok elutasítóbbak
Magyarországon politikai aktivitás tekintetében a nem szavazók közt magasabb volt a xenofóbok aránya, míg azoknál, akik nem árulták el, hogy milyen pártra szavaznának, sokkal kevesebb.
A Fidesz- és a Jobbik-szimpatizánsok körében az átlagnál sokkal magasabb félelemszintet mértek, az MSZP szavazói esetében viszont az átlag alatt maradt ez a szám.
A migránsokkal való bármilyen érintkezés jelentősen befolyásolta a mutatókat. Azoknál, akik személyesen is ismertek bevándorlót, menekültet, vagy menedékkérőt, feleakkora félelemszintet mértek, mint azoknál, akik nem találkoztak személyesen egy migránssal sem.
Vannak nálunk xenofóbbak
A Tárki felmérése szerint az idegengyűlölet mértékében leginkább a válaszadók kora, illetve politikai beállítottsága volt releváns, de
a magyarok többsége egyértelműen negatívan viszonyul a bevándorlókhoz. Nálunk is elutasítóbbak a csehek, a görögök, a szlovákok, az olaszokat és a lettek.
Bár a görögök és a ciprusiak nem kérnek a bevándorlókból, nagyon is támogatják az EU erőfeszítéseit az illegális migráció megrendszabályozására.
Mind a többi EU tagországból és az EU-n kívüli országokból legálisan érkező bevándorlók elfogadása, mind pedig az EU illegális bevándorlást szabályozó migrációs politikájának elfogadása a svédekre volt jellemző leginkább, majd őket követték a németek, a luxemburgiak és a dánok.