Ismét az észak- és nyugat-európai országok végeztek az élen a 2015-ös Boldogságjelentésben, mely 158 országot rangsorolt annak megfelelően, hogy a lakosságuk 10-es skálán mennyire érezte elégedettnek, boldognak magát. Az első helyet idén Svájc szerezte meg, letaszítva a trónjáról a 2012-es és 2013-as győztest, Dániát, amely idén a harmadik helyen végzett. Mellettük az első nyolc helyen megtalálhatjuk az összes skandináv országot, valamint ötödikként Kanadát is. Magyarország 4,8-as átlaggal a 104. helyen áll több afrikai és arab ország társaságában.
A pénz boldogít?
A kutatók hat jellemzőt emeltek ki, melyek a legdirektebb összefüggést mutatták a boldogság mértékével. Napjaink egyik legtöbbet hangoztatott kliséje, hogy a pénz nem tesz boldoggá, a tanulmány szerint azonban a legboldogabb országok az egy főre jutó GDP igen magas mértékével dicsekedhetnek, s szignifikáns az átlagos jövedelem és a boldogság szintje közötti összefüggés. Bár a pénz szükséges, de semmiképp sem elégséges feltétel, nem magyarázza meg teljes mértékben a fennálló sorrendet.
Fontos tényező még az ország társadalmi tőkéjének erőssége, azaz hogy az emberek milyen mennyiségű és minőségű kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, s ez a kapcsolatokban megbúvó erőforrás mennyiben járul hozzá az egyén boldogulásához, az egészségesebb társadalom létrejöttéhez.
A szociális támogatások fontossága különösen krízisek idején nyilvánul meg, ugyanis egy jól működő ellátórendszerrel rendelkező ország lakossága kevésbé fogja elhagyatottnak, kiszolgáltatottnak érezni magát egy gazdasági válság idején, s nem csökken jelentős mértékben a társadalmi elégedettség, szemben az olyan országokkal, ahol ez hiányosan vagy egyáltalán nem működik.
Nagy az eltérés
Az egészséges várható élettartam, a döntési szabadság, a jószívűség és a korrupció észlelésének mértéke mind hozzájárulnak az emberek boldogságérzetéhez, s mint a felmérésből is kiderül, igen nagy eltérések mutatkoznak a legboldogabb és legszegényebb országok között a fenti jellemzők tekintetében.
Az első 10 ország együttes átlaga 7,4, míg az utolsó 10 országé 3,4. A lista végén álló elmaradott afrikai országok elégedettségi szintje még fele akkora sincs, mint a fejlett skandináv országoké. A 158-ból 156. helyen végzett Szíria, amelynek GDP-je bár háromszor-négyszer meghaladja az előtte lévő afrikai országokét, ez aligha pótolhatja a lakosságot a polgárháború borzalmaiért.
Az országok vezetői világszerte kezdenek ráébredni, hogy egy társadalom sikere nem az általa megtermelt javaktól függ, sokkal inkább az emberek elégedettségétől, s éppen ez okból tulajdonítanak egyre nagyobb jelentőséget a boldogságra irányuló felméréseknek. A 2015-ös Boldogságjelentés nagy hangsúlyt fektet a gyermekek helyzetének felmérésére, ugyanis az alkotók szerint csak elégedett gyermekekből lehetnek elégedett felnőttek. A következő generáció elégedettségét pedig nem a végzettségük és vagyonuk, sokkal inkább a mentális, érzelmi egészségük és családi hátterük fogja befolyásolni.
A felmérés szerint a világ tizennyolc éven aluli népességének 10 százaléka szenved diagnosztizálható mentális problémától. Ezen gyerekek mintegy felét szorongásos zavar (ADHD) vagy depresszió gyötri, másik 50 százalékuk pedig figyelemzavarral, magatartási rendellenességekkel és hiperaktivitással küzd. A gyermekek további 1 százalékának komoly fejlődési rendellenességei vannak.
A gyerekeken nem lehet spórolni
Sajnos ezek a jelenségek az utolsó fél évszázad során felerősödtek, s nemcsak a visszamaradott, de a fejlett országokat is ugyanúgy jellemzik. Ma már rendkívül fejlett gyógymódok léteznek ezeknek a betegségeknek a gyógyítására, és széles körben elérhetőek, a gyógyulási ráták is közel 50 százalékosak. A kormányok viszont nem fektetnek elegendő hangsúlyt a tájékoztatásra, bevonásra.
A társadalom anyagilag is sokat fizet a mentális betegségekkel küzdő gyerekek felneveléséért, ugyanis ők felnőttként nem a produktív, iskolázott társadalmi rétegeket fogják növelni, hanem sok esetben sajnos a bűnözés növekedéséhez járulnak hozzá.
Hasonló sorsra jutnak azok a gyerekek, akik rossz családi körülmények között nőnek fel. Egy új-zélandi felmérés szerint a rossz magatartással rendelkező gyerekek alsó (legrosszabb) 5 százalékának egyötöde vált drogfüggővé, leányanyává, és követett el öngyilkossági kísérletet vagy bűncselekményt 25 éves koráig, míg a jó magaviseletű gyerekek felső 50 százalékában ez az arány csupán 3-4 százalék. És bár drága dolog beavatkozni ezeknek a családoknak az életébe, és esélyt teremteni a gyerekeiknek a kiemelkedésre, az évek során ez egy sokszorosan megtérülő befektetéssé válik. Vagyis egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy ezen spóroljon!
A WHR szerint a társadalom fő céljának kellene, hogy tekintse az egészséges gyerekek nevelését, akik olyan képességekkel rendelkeznek, amelyek boldog, sikeres felnőttekké tehetik őket. Ezek pedig elsősorban nem az akadémikus tudás, hanem az érzelmi stabilitás, derűlátás, problémamegoldó és kapcsolatépítési képességek.
Hetek / Cserkó Abigél