Amennyiben a megtalált falak kormeghatározása helyes, a felfedezés bizonyítja, hogy Jeruzsálem egy erős központi hatalom fővárosa volt, olyan hatalomé, amely elegendő anyagi és emberi forrással rendelkezett egy masszív erődítmény megépítéséhez az időszámításunk előtti X. században. Ez megfelel a Biblia leírásának, amely szerint Dávid és Salamon uralkodott ebben a korszakban, és a királyi székhely Jeruzsálem volt. Míg sok archeológus, köztük Eilat Mazar ásatásvezető régész a történelemnek ezt az olvasatát támogatják, mások arra hajlanak, hogy Dávid királysága inkább a mítoszok világában létezett, és ebben a korban nem volt a zsidóknak erős kormányuk.


Eilat Mazar az ásatás helyszínén nyilatkozva az újságíróknak azt hangsúlyozta, hogy az erődítmény a legjelentősebb lelet az első templom időszakából. „Azt jelenti, hogy abban az időben, a Krisztus előtti X. században Jeruzsálemben olyan kormányzat volt, amely ekkora vállalkozás kivitelezésére volt képes” – hangsúlyozta. Az erődítmény korából és helyéből kiindulva, Mazar feltételezi, hogy Salamon, Dávid fia építtette, és a létesítményről említést tesz a Királyok Könyve.

Az erődítmény – beleértve a monumentális kaput és az ősi fal 70 méteres szakaszát a jeruzsálemi óváros jelenlegi falain kívül – a Templomhegy közvetlen közelében helyezkedik el. Az Ótestamentum szerint Salamon király építtette az első templomot, amelyet a babiloniak romboltak le. Később a szentélyt újjáépítették, majd Heródes 2000 évvel ezelőtt rendbe hozatta. A második templomot a rómaiak rombolták le időszámításunk szerint 70-ben.

A régészek már az 1860-as években, majd az 1980-as években is végeztek feltárásokat az erődítményen, ám Eilat Mazar szerint a mostani az első komplex ásatás. Most először sikerült az építmény koráról tanúskodó bizonyítékokat találni: nagy számban kerültek elő cserépedények, amelyek segítenek a régészeknek a leletek korának meghatározásában.