A probléma ott van, hogy a konkrét intézkedések jelentős része ellentmond a céloknak, és még azokon a területeken is, ahol a célokkal nagyjából egyet lehet érteni, a megoldás annyira silány, annyira erőszakos, hogy nem valószínű, hogy ezzel ebben a formában sokáig együtt fog tudni élni a magyar társadalom, húzta le a Szél Kálmán Tervet a privatbankar.hu-nak adott interjújában Bokros Lajos. A volt pénzügyminiszter szerint nem az a baj, hogy meg akarnak szüntetni mindenféle korkedvezményes nyugdíjat, ezzel ugyanis alapvetően egyet lehet érteni, hanem az a baj, hogy ezt visszamenőleges hatállyal teszik – ez pedig példátlan a reformok történetében.

Egy program minősége az alapján ítélhető meg, magyarázta Bokros, hogy mennyire vannak világosan megfogalmazva a célok és miképp vannak rangsorolva. A Széll Kálmán Tervben viszont semmilyen célhierarchia nincs Bokros szerint, így a növekedés, a munkahely, az alacsony infláció pusztán május 1-jei jelszavak. Az pedig figyelmeztetett a közgazdász, nagyon lényeges lenne, hogy úgy vezessünk be valamit, hogy az kiszámítható legyen: az állampolgárnak tudnia kellene, hogy mik azok a lépések, amik rá vonatkoznak. És bizony fontos, hogy ő is jól járjon és a kormány is elérje azt a célt, amiért az egészet elkezdték.


A célok között az egyik legfontosabb, mondta Bokros, amivel egyet lehet érteni, hogy többen dolgozzanak ebben az országban – ráadásul fenntartható, jövedelmező, versenyképes munkahelyeken olyan béreket kapjanak, amiből egyrészt megélnek, másrészt adót fizetnek.  Ezzel szemben a kormány programjában munkahelyteremtés címén szinte kizárólag közmunkáról esik szó, közmunkával viszont nem lehet fenntartható, versenyképes termékeket előállító, a költségvetésnek adójövedelmet eredményező munkahelyeket teremteni. Sajnos pont fordítva igaz. Ezzel költségvetési plusz kiadás keletkezik, alacsony szakképzettségű, alacsony hozzáadott értékű munkahely jön létre, amivel szociális problémát orvosolunk, nem pedig a munkaerőpiac feszültségeit oldjuk, mondta Bokros.

A kormány összekeveri azokat az egyébként egymással jelentős mértékben összefüggő, de mégiscsak külön-külön feladatokat képviselő területeket, amelyeknél egyszerre kellene reformot csinálni. Szükség van szociális, munkaerőpiaci reformra, adóreformra, de arra nincs, hogy a szociális problémát áttoljuk a munkaerőpiacra, a gyerektámogatási rendszert betoljuk az adórendszerbe, és mondjuk az oktatási reform keretén belül fejszével nekiinduljunk azoknak az intézményeknek, amik éppen a legjobb színvonalúak az országban.

Bokros szerint szintén nincs végiggondolva, hogy melyek a tényleges szakmai összefüggések ezek között a területek között, és nincsenek kidolgozva azok az intézkedések, amelyek aztán az adott területen felmerülő probléma megoldását úgy tennék lehetővé, hogy egymást ne keresztezzék más területeken fontos problémák megoldásával, vagy ne hozzanak létre újabb problémákat.

privatbankar.hu