Jézusban ott rejtőzik mindenki, akinek segítségre van szüksége, aki „munka nélkül értelmetlennek érzi az életét, aki magányos, aki beteg, akinek nem jut emberhez méltó lakás, akit nyelve, vallása, bőrszíne, társadalmi helyzete miatt bántanak vagy üldöznek, akinek az életén háborúk gázolnak keresztül, aki egy széteső, önző vagy erőszakba merülő társadalomban hiába keresi a nyugodt életet és a jövőt". Csak észre kell vennünk, intett az esztergom-budapesti érsek.

Ha a világ elsodor

Ha már sok a munka és a kötelezettség, legalább Karácsonykor találkozzunk szeretetben „Jézus jászlánál”, intett szentbeszédében Erdő. A korrajz ugyanis így fest:„távol kerülünk egymástól a munka vagy a tanulás miatt, nincs időnk egymásra sokszor már azért sem, mert két-három ember helyett kell dolgoznunk ahhoz, hogy megélhessünk”.

Isten keresésében egymásra találunk

Karácsony ünnepén, mikor Jézus Krisztus születését ünnepli a világ és a keresztényekkel „ujjong az egész teremtés, mert Isten személyesen belépett az általa alkotott világmindenségbe”. A bíboros, prímás arról is beszélt, hogy „Isten iránti szeretetünk, akaratának szenvedélyes keresése az ember felé fordít minket”.

A kis Jézusban „minden embert meg kell látnunk. A saját családunk tagjait, akiktől néha meg nem értés vagy régi sérelem tart távol minket. Szüleinket, testvéreinket, rokonainkat, akiket akaratlanul is néha megbántottunk, vagy akikkel (...) már régen nem találkoztunk”.

Lajstromba a lelkekkel – adózás után

Erdő Péter emlékeztetett, hogy a római birodalom Jézus születése idején össze akarta íratni az uralma alatt álló embereket, hogy megadóztassa őket. A örökkévalóságba viszont csak Isten írhatja be a lelkeket, s karácsony ünnepén „eljött az Isten, hogy összeírja az emberiséget, beírja összes kiválasztottait az élet könyvébe, az örökkévaló boldogságba”.

S ahogyan a római alattvalók sem voltak mentesek az adók terhe alól – és a mai állampolgárok sem azok -, senki sem mentes az Istennek járó engedelmesség kötelezettségétől sem. „Isten parancsai nem nehezek”az érsek szerint, csak tartani kell a csapásirányt, követni kell a főparancsot, mely szerint „szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből”.