Nemcsak a zsold
Némi kötelező udvariaskodás után, hamar kibújik a szög a zsákból: nem szeretik a sajtót, mert az elmúlt időben csak a rosszat írt a honvédségről, nekik pedig a katonáskodás a munkájuk, az életcéljuk. A legutóbb épp azt olvasták valahol, hogy azok a katonák, akik külföldön szolgálnak tulajdonképpen zsoldosok, mert csak a pénz motiválja őket, csak pénzért mennek a világ veszélyes pontjaira.
Magyar katonák Afganisztánban Ezek már nem léhűtők
Kovács Péter tiszthelyettesként szolgál, megjárta koszovói missziót. Ő azért választotta a katonai pályát, hogy bizonyítson édesapjának. „Le kell számolni azzal a felfogással, ami még a rendszerváltás előtti haderőről alakult ki. Akkor csupa dolgozni nem akaró, léhűtő katonát látott maga előtt a társadalom még akkor is, ha ez nem volt igaz” - magyarázza a fiatal tiszthelyettes. Szerinte azonban a hadsereg mára kicserélődött, akik a honvédséghez jönnek, már nem a munkanélküliség miatt teszik, életcéljuk a sereg, vagy ezt látták a családjukban és a felmenőik között is volt katonai pályán mozgó ember.
Élesben kamatoztatni
És tényleg, Koncz Károly főtörzsőrmester olyannyira hivatásos katona akart lenni, hogy ezért még egy civil főiskolát és egy elvégzett évet is otthagyott. Mára Afganisztánt megjárt "veterán". "Ez az élet vonzott ellenállhatatlanul, nem tudnék civilként élni. A pénz nyilván mindenkinek kell, hiszen ahonnan én származom, Borsodban ugyancsak kevés van belőle, de nem mondanék igazat, ha ez a döntésemben - akár Afganisztánnal kapcsolatban, akár a katonaéletben- elsőrendű szempontnak számított volna", szolgál ars poeticával a törzsőrmester. Állítja mindig is ezt szerette volna csinálni. "Az igaz, hogy a külszolgálatban természetesen sokkal magasabb a fizetése az embernek, de én sokkal inkább ki akartam magam próbálni, mert ha katona lettem, akkor evidens, hogy a sok gyakorlatot éles helyzetben lehet csak kamatoztatni”, szól ki a virtus Konczból.
14 ezerből merítenek
Hármójuk közül Szöllősi Csaba szolgál a legrégebben. Tizenkét év alatt ötször járt külföldön. „Nem untam bele, sőt amint a lehetőség nyílik, újra megyek, várom az újabb pályázat megjelenését” - mondja. Koszovó, Ciprus és Afganisztán: ezek a helyek, ahol magyar katonák szolgálnak az összesen huszonnyolcezer fős honi haderőből. „Az összlétszámból azonban csak mintegy tizennégyezer fő a tényleges fegyveres szolgálatot ellátó katona, ebből kerülnek ki a külszolgálatosok", szűkíti a kört Szöllősi.
Megnyugodni életveszélyes
Dr.Bánki József jogász főhadnagy, ő szintén megjárta Afganisztánt. A főhadnagy szerint a tartományi újjáépítésben vállalt magyar szerep fontos, mert nem csak katonai szerepvállalás a lényeg, hanem jószolgálati munka is. A közelmúlt tragédiáiról a négy katona annyit mond, hogy ez mindig benne van a szolgálatban, de ha valaki katona lesz, kalkulál ezzel. Eddig a hivatalos verzió. De más Afganisztánt megjárt veteránok szerint, akik név nélkül nyilatkoztak élményeikről, a kép nem ilyen egyértelmű. „Nagyon megváltozott a kinti helyzet” - mondja egy missziós tiszthelyettes, aki már kétszer is járt Bagramban. Az első küldetés ideje alatt nem lehetett érzékelni igazán a veszélyt és a feszültséget, mára ez tapintható. A rutin szinten tartja az éberséget, de ha nem történik semmi, akkor a katonák kicsit megnyugszanak, és ilyenkor általában nem tudnak megfelelően reagálni a közvetlen támadásokra. „Végig felpörögve éltem kinn hat hónapig, csak így tudom a kinti valóságot érzékeltetni” - mondja az egyik katona.
atv.hu / Hetek / Hajdú Sándor
