10 milliárd dollárért állta volna a károkat
Például az 1979-es three mile island-i atomerőmű esetében sem érkezett vállalatot foglalni az adott kormány – pedig súlyos nukleáris szennyeződéssel kellett szembe néznie. Ráadásul a tragédia egy tervezési és egy emberi hiba rovására írható. Amikor ugyanis a reaktor egyik hűtőhurkában megszűnt a hő elvezetése, hiába lépett működésbe a vészrendszer, a konstrukciós hibák miatt sugárzó anyag került az atmoszférába. Az Egyesült Államok kormányzati reakciója erre az volt, hogy a károk orvoslása érdekében – amennyiben azokat nem fedezné az atomerőmű 10 milliárd dolláros felelősségbiztosítása – az állam garantálja a szükséges összegeket, emlékezetet Kende Tamás.
Hol a felelősségbiztosítás
A nemzetközi jogász szerint éppen ezért a MAL esetében az az egyik kérdés, hogy miért nem rendelkezik a cég egy esetleges vészhelyzet költségeit fedező felelősségbiztosítással. Ugyanis ha rendelkezne, akkor sokkal kisebb eséllyel merülne fel az állami felügyelet alá vonás lehetősége. Ám, mutat rá egy joghiányosságra Kende, semmi nem kötelezi a vállalatokat arra, hogy egy vészhelyzet esetére is megfelelő felelősségbiztosítást kössenek.
Elszállt a fél város
A holland kormány szintén beérte a hagyományos igazságszolgáltatási módszerekkel, amikor 2001-ben Enschede városában tűz ütött ki egy pirotechnikai üzemben, és a robbanás 500 méteres körzetben elbontotta az épületeket. Amikor a 100 tonnányi pirotechnikai anyag a levegőbe röpült, 22 ember vesztette életét és ezer megsebesült. A tragédiát követő perben viszonylag enyhe ítélet született: a gyár igazgatóit fél évre küldték börtönbe. Az ügyész ugyan 30 hónapig szerette volna rács mögött látni a cég vezetőit, ám a bíróság úgy találta, hogy a vállat ugyan tagadhatatlanul megsértette a környezetvédelmi előírásokat, de nem bizonyított, hogy ez idézte elő a katasztrófát.
Ezrek fulladtak meg
A talán minden idők legsúlyosabb ipari katasztrófáját az indiai Bhopal szenvedte el, amikor 1984-ben fojtogató gáz öntötte el a várost. December 3-ára virradóra mérgező gáz (metil-izocianát) szabadult ki az amerikai Union Carbide növényszereket gyártó indiai üzeméből, és néhány óra alatt 3500 ember fulladt meg. A város vezetői végül 8-10 ezerre becsülték a helyszíni halottak számát, a hatóságok szerint azonban további 15 ezer ember halt meg később a mérgezés következtében. A Union Carbide akkor szabotázst emlegetett és viszonylag tempósan be is zárta az üzemet, majd hosszú pereskedés kezdődött.
470 millió dollár peren kívül
Eredetileg 12 magán- és jogi személyt helyeztek vád alá: az üzem nyolc indiai vezetőjét (egyikük már meghalt), az anyavállalat akkori vezetőjét, Warren Andersont, valamint magát az anyavállalatot és két leányvállalatát is. Anderson sohasem jelent meg indiai bíróság előtt, holott a bhopali törvényszék körözést adott ki ellene, s Újdelhi nyomást gyakorolt Washingtonra, hogy adja ki a New Yorkban élő vállalatvezetőt az indiai hatóságoknak. Végül az amerikai alpersek közül senkit sem vontak felelősségre, többek között azért, mert a Union Carbide peren kívüli megállapodás keretében 470 millió dollár kártérítést fizetett ki az indiai kormánynak (az eredeti követelés 3,3 milliárd dollár volt). Ami az indiai vádlottakat illeti: hetet bűnösnek találtak, és a már élemedett korú alkalmazottakat két évre lecsukták.
atv.hu / Nagy B. György
