Hetekkel kevesebb évente
Nem meglepő, hogy hasonló merész lépésre egy más kormány sem tudta magát azóta sem elszánni.
A Világbank múlt héten megjelent tanulmánya szerint Európa egyre romló versenyképessége mögött a munkával töltött idő folyamatos csökkenése és ennek nyomán a csökkenő produktivitás áll. „A világ más régióival összehasonlítva az európaiak hetente kevesebb órát, évente kevesebb hetet, s munkavállalói pályafutásuk során kevesebb évet dolgoznak…” állítja az „Arany növekedés, avagy az európai gazdasági modell dicsőségének helyreállítása” című Világbank tanulmány.
Él, hogy dolgozzon
A nyugat-európai munkavállalók az ötvenes években többet, a hetvenes években nagyjából ugyanannyit dolgoztak, mint az Egyesült Államokban, ma azonban szinte egy egész hónappal kevesebbet. Míg Amerikában a hatvanas évektől kezdődően növekvő termelékenység és a növekvő jövedelmek nem eredményezték a munkával töltött idő csökkenését, addig Európában ez a folyamat különösen a nyolcvanas évek végétől rendkívüli mértékben felgyorsult. „Az USA azért él, hogy dolgozzon, Európa azért dolgozik, hogy éljen” – magyarázza kulturális okokkal is a kilencvenes évek trendjét több szakértő. Míg Franciaország a hetvenes években még a fejlett országok közül a legtöbbet dolgozó nemzet volt, addig a 2000-es évek közepére már 300 órával – azaz másfél hónappal – dolgoztak kevesebbet, mint az USA-ban. Ráadásul – jegyzik meg a tanulmány szerzői – egyes európai országokban a munkával töltött idő messze nem a termelékenység növekedésével arányosan csökkent.
Később jönnek, hamarabb mennek
A heti munkaórák csökkenő, s a fizetett szabadnapok emelkedő száma azonban csak egy, s talán nem is a legsúlyosabb a problémák közül. Ennél nagyobb gondot jelent, hogy az európaiak egyre később lépnek be a munkaerőpiacra, s onnan egyre korábban távoznak.
Mindez annak ellenére, hogy Nyugat-Európában az átlagéletkor folyamatosan nő. Míg Nyugat-Európában az 55 és 64 év közötti emberek csupán 49 százaléka dolgozik, addig ez az arány az Egyesült Államokban – tizenöt százalékkal magasabb – 64 százalék. Sőt, az életkor előrehaladtával a különbség egyre nő. Míg Franciaországban a hatvan év feletti korosztályban már tíz munkavállalóból csak egy dolgozik, addig az USA-ban még mindig öt.
A nyugat-európai országoknak azonban már rövidtávon egy további problémával is meg kell küzdeniük. A már hosszú ideje csökkenő születésszámok miatt öregedő európai államokban egyre alacsonyabb a munkaerőpiacra potenciálisan belépők száma is. Mindezek mellett– jegyzik meg a tanulmány készítői – Nyugat-Európa a munkaerőpiacát a világ más pontjáról nézve kiemelkedő biztonságot nyújtó, ugyanakkor rendkívül költséges szociális hálóval veszi körül. Ennek fenntarthatósága azonban kétséges.
Fenntarthatatlan modell
Nyugat-Európa igazából válaszút előtt áll: vagy jelentősen növeli termelékenységét annak érdekében, hogy szociális modelljét fenn tudja tartani vagy kénytelen lesz a szociális nagylelkűségéből visszavenni. A rendkívül erős szociális ellátórendszerekkel megtámogatott, de munkával már egyre kevesebb időt eltöltő, egyre kevesebb létszámú munkavállaló modellje hosszútávon fenntarthatatlan. Ha Európa a versenyképességét meg kívánja őrizni, produktívabbnak és innovatívabbnak kell lennie, állítja a tanulmány egyik szerzője, Martin Raiser. S ehhez nyugodtan hozzátehetjük, hogy szociális ellátó rendszereinek finanszírozhatóságát is újra kell gondolnia.
Kevesen dolgoznak sokat
Magyarország, s az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott kelet-közép európai országok helyzete ugyan a végső munkaerő piaci mutatókat tekintve nagyon hasonló, mint a nyugat-európai államokéi, de azok összetétele más képet mutat. Ebben a régióban az egy munkavállalóra jutó ledolgozott munkaórák éves száma – szemben Nyugat-Európával – kiemelkedően magas. Ugyan nem éri el a kelet-ázsiai szintet, de megközelíti az orosz vagy a latin-amerikai átlagot, s jelentősen meghaladja Japánt, Brazíliát vagy éppen az Egyesült Államokat. Vagyis akik ebben a régióban dolgoznak, azok tényleg nagyon sokat dolgoznak. A probléma viszont az, hogy ez a réteg itt nagyon szűk. Sokkal szűkebb, mint Nyugat-Európában. Itt az igazi gondot a munkanélküliség lényegesen magasabb szintje, a munkaerőpiacról távolmaradók jóval magasabb aránya, s még a nyugat-európait is jelentősen meghaladó korai nyugdíjkorhatár okozzák. Abban viszont ez a régió sem különbözik a nyugat-európaitól, hogy munkaerő piaci modellje hosszútávon éppúgy nem fenntartható. De már talán rövidtávon sem.
További fotók, videók, kommentek - csatlakozzon az atv.hu közösségéhez a Facebookon és a Twitteren is.
atv.hu, Bohács Zoltán
