Iszlamisták vs. liberálisok
Éppen ezért a mai Egyiptomban a két fő politikai erő két táborba tömörül. Az egyik oldalon vannak az iszlamisták, akik ellenzik ezeket az alapelveket. Őket Muzulmán Testvériség politikai formációja, a Szabadság és Igazság pártja vezeti, de ennek a „koalíciónak” a tagja a militánsabb al-Nour, valamint az Építés és Fejlesztés pártja. Utóbbi az egykori terrorszervezet, a Mubarak rezsim alatt elnyomott Gamaa al-Iszlámija politikai szárnya. Ezek a politikai pártok könnyen abszolút többséget szerezhetnek a közelgő egyiptomi országgyűlési választásokon – vélekedett Hillel Frisch.
A másik tábort az elemző szerint az országot vezető katonai tanács (SCAF) és a szekuláris, liberális pártok többsége alkotják. Azért csak a többsége, mert miközben az egyiptomi fiatalok nagy része ehhez a „koalícióhoz” tartozik, vannak olyanok is, akik a radikálisabb irányvonalat támogatják, és az iszlamistákkal összefogva igyekeznek megakadályozni, hogy továbbra is a katonai vezetés irányítsa Egyiptomot.
A szakértő szerint annak ellenére, hogy a két fő tábor közötti megosztottság nem pontosan 50-50 százalék, a két csoport szembenállása könnyen polgárháborús helyzethez vezethet.
Muzulmán Testvériség-párti diákok tüntetnek Kairóban.
A sáriját követelik az iszlamisták
Az iszlamisták azzal érvelnek, hogy az alkotmány körüli vitát már elvileg eldöntötték a 2011 márciusában tartott népszavazáson, ahol döntés született arról, hogy milyen legyen az ország új alaptörvénye. Az embereket arról kérdezték, hogy teljesen új alkotmányt szeretnének, avagy a meglévő alaptörvénynek a módosítását. Az iszlamisták az utóbbi állásponton helyezkedtek el, míg a szekuláris csoportok az új alaptörvényt támogatták. Az iszlamisták álláspontja érthető: azért támogatták csupán a módosításokat, mert a jelenlegi alkotmányt – Anvar Szadat meggyilkolását követően – 1980-ban az iszlamisták kibékítése érdekében úgy módosítottak, hogy az kimondta: az egyiptomi törvényeknek a sárija a forrása. Korábban úgy rendelkezett, hogy az „egyik” forrása. Az iszlamisták pedig nem szeretnék, ha elúszna ez a passzus. A népszámlálás az iszlamisták erődemonstrációja volt: az urnákhoz járulók 77 százaléka támogatta a módosításokat, míg csupán 23 százaléka szavazott a szekuláris álláspont, az új alaptörvény mellett.
Tankok, tömeg
Az elemző szerint a két ellentábor választási szempontból nem arányos, de politikai befolyását tekintve igen. Az iszlamisták nagyobb tömegeket képesek mozgósítani, de a szekuláris tábor – a SCAF jóvoltából – nagyobb tűzerővel rendelkezik, legalábbis egyelőre. A SCAF számára rendkívül fontos az, hogy elfogadtassa a kötelező az alkotmányos alapokat, ezért is változtatott az álláspontján. Márciusban még az iszlamisták szekerét tolta, de mára inkább a szekuláris csoportok álláspontját sajátította el, hogy biztosítsa a saját érdekeit. Az új alapelveknek a tervezete, amelyet a kormány szövegezett meg, a fegyveres testületet nevezné ki az egyiptomi állam őrének, és kimondaná: a honvédelmi költségvetés felett nem rendelkezne ellenőrzési joggal a törvényhozás. Az iszlamista pártok tiltakoznak ez ellen a tervezet ellen.
Egyiptomi tank őrzi az állami tévészékházat Kairóban.
Az „utcára” terelődik-e a vita?
Az elemző szerint kérdés, hogy a konfliktus meddig fajulhat el. Az alkotmányos alapelvekről általában bíróságokon, vagy alkotmányozó gyűléseken vitatkoznak, de – mint írja – előfordul, hogy a kérdés az „utcára” terelődik, és véres összecsapásokhoz vezet. Egyiptom azonban három okból kifolyólag elejét veheti egy ilyen forgatókönyvnek.
Az utca-front.
A „közös tartózkodás”
Először is, annak ellenére, hogy Anvar Szadat és Hoszni Mubarak elnökök a mai napig rágalom tárgyát képezik az egyiptomi közbeszédben, az autoriter uralmuk ellenére párbeszédet folytattak az iszlamista mozgalmakkal. A Muzulmán Testvériséggel szemben a börtön is része volt ennek a dialógusnak, de mégis, ezek a vezetők nem robbantottak ki vérfürdőt, ahogy azt a szíriai, líbiai vagy iraki uralkodók tették, vagy teszik. A Muzulmán Testvériség – habár nem alakíthatott politikai pártot – vallási és szociális szervezetként továbbra is működhetett, még a Mubarak rezsim idején is. Az iszlamisták többsége ezért, a közös tartózkodás fejében, nem alkalmazott terrorista módszereket.
Gamaa al-Iszlamíja tüntetés.
Remegő lábakon álló gazdaság
Másodszor, a Muzulmán Testvériség tisztában van az egyiptomi gazdaság teljesítőképességével. Az iráni rezsimmel szemben, Egyiptom nem rendelkezik dollármilliárdos olajbevételekkel, amelyet politikai rendszertől függetlenül értékesíthet. Egyiptom jóval törékenyebb állam – a 80 milliós lakosú, legnagyobb arab ország gazdasága komolyan ki van szolgáltatva a nemzetközi folyamatoknak. Növekedési kilátásai ezért komolyan függnek az Egyesült Államoktól és az Európai Uniótól, valamint nagyon fontos tényező a turizmus is, amelyből a bevételek a bruttó hazai termék (GDP) 12 százalékára rúgnak. A gazdaság számára elengedhetetlenül fontos a külföldi segély mellett a Szuezi-csatorna biztosítása, valamint az ipari termékek exportja is. A Nyugat együttműködése azonban nagyban függhet attól, mennyire marad független a hadsereg az új egyiptomi rendszerben – vélekedett a szakértő.
Kevesebb támadási felület
A harmadik tényező pedig az lehet, hogy az egyiptomi katonai osztály és az iszlamisták között a vallásosság tekintetében nincs nagy differencia. Az egyiptomi hadsereget – vallási alapon – nem támadhatják olyan mértékben az iszlamisták, ahogy a török iszlamista kormánypárt (AKP) támadja a szekuláris török hadsereget és vezérkart.
Az elemző szerint ahhoz, hogy elkerülje a polgárháborút kétoldalú kompromisszumokra, és komoly tartózkodásra lesz szükség a felek részéről. Hozzátette azonban, hogy az ország stratégiai fontossága miatt a helyzetet a megfelelő figyelemmel kell nyomon követni.
ML – atv.hu / Jerusalem Post
