Egy rabszolga életének színtere a padló - legalábbis így írta le. A rabszolga a földön alszik egy kendőbe tekerve ; mindegy, hogy Berlinben nyár vagy tél van. A földön guggol, amikor felmos, vagy amikor az uraság gyerekeinek a cipőfűzőjét köti. A gyerekek már tinédzserek, így igazából elég idősek ahhoz, hogy egyedül felöltözzenek. Ám az ember imádja a kényelmet és, ha nem kapja meg, dühös lesz. Ha az uraság gyerekei dühösek lesznek, az a rabszolga számára veszélyes lehet. Van, amikor pofonok csattannak el, van, amikor egy üveg repül és utána újra ott guggol a földön, hogy a szilánkokat felseperje.

Dewi Ratnasari – valódi neve más – története úgy hangzik, mintha az ókori Rómában játszódna, pedig valójában napjainkban és a német fővárosban, Berlinben zajlik. Ez csak a számos eset egyike, amikor a diplomaták helyzetüket kihasználva alkalmazottaikkal  rabszolgákként bánnak, rosszul vagy egyáltalán nem fizetik meg őket, kihasználják és néha bántalmazzák is őket, anélkül, hogy valaha ezért felelniük kellene.

A berlini tartományi munkaügyi bíróságon a Német Emberi Jogok Szervezete felperesként – képviselve az indonéziai nőt – küzd az ügyért, hogy példát statuáljanak az ügyből.

A per legfőbb kérdése, hogy egy diplomatát emberi jogok megsértéséért felelősségre lehet-e vonni? Ezt az indonéz nő esetén keresztül próbálják meválaszolni, aki 19 hónapon át dolgozott a szaúd-arábiai nagykövetség egyik munkatársánál Berlinben. A család egyszer fizetett neki a ramadán idején 150 eurót. A nő késő estig, szabad napok nélkül robotolt. A család szolgaként tartotta és megalázta. Nila arabul sz*rt jelent – így hívta a diplomata  a nőt és a gyerekeinek azt is megengedte, hogy megüssék.

A szaúd-arábiai diplomata tagadta a vádakat. Elmondása szerint a nőt jól fizette és jól bánt vele. Egy másik alkalmazott szerint a férfi számlákkal tudja bizonyítani, hogy a korábbi cselédet megfizette. Minden állítása ellenére a diplomata készen áll, hogy az indonéz nőnek 6 ezer eurót fizessen utólagosan. A diplomata ügyvédje nem nyilatkozik az ügyben.

A  berlini bíróság álláspontja szerint a diplomáciai testület tagjai ellen nem lehet pert indítani. A diplomaták már évszázadok óta kiváltságot élveznek és a bíró szerint erről nem lehet lemondani amiatt, hogy az államok között sikeresen közvetítsenek, akár háború idején is. Ez a „kiemelkedő közösségi érdek” minden fölötti. Nivedita Prasad szociológus, aki egy emberkereskedelem és kényszerprostitúció áldozatait segítő tanácsadó szervezetnél dolgozik Berlinben, tapasztalata alapján különbséget tud már tenni a valós és kitalált történetek között.
Szerinte Dewi Ratnasari igazat mond. Tavaly novemberben találkoztak először, amikor Ratnasari alig 40 kilósan felbukkant a szervezetnél. Ruhái túl vékonyak voltak. Láthatóan nem Európában vásárolta őket. Nem akart pénzt, nem akart bíróságra menni, csak minél messzebb kerülni szenvedéseinek helyszínétől.

A szociológus rengeteg hasonló esetet ismer. Előfordul, hogy a cselédnek a minimálbér felét, alig 350 eurót hajlandó az uraság fizetni, de például egy bangladesi nagykövetség egyik alkalmazottja feljelentést tett, mert állítólagosan egy székkel fejbe vágták. Egy másik esetben egy ázsiai bejárónőt egy kölni diplomata házánál több hónapon át bántalmaztak, mikor pedig kiderült, hogy állapotos, azonnal kirúgták.

Ám nemcsak férfiak állnak ezen esetek mögött. Egy diplomatanő nyaralására elhívta ázsiai alkalmazottját, de ahogy megérkeztek, elvette útlevelét és utasította, hogy onnantól kezdve 100 euróért szüleit ápolja. Egy másik diplomatanő saját lányát kábellel verte. A lánynak orvosi segítségre volt szüksége, ám a gyámhivatal a diplomáciai mentesség miatt tehetetlen volt.
A német hatóságok tudnak egyes távoli országok képviselőinek viselkedéséről és a fővárosban zajló esetekről – főleg, ami a közlekedést illeti. Előfordul, hogy a diplomáciai védettséggel rendelkezők ittasan és túl gyorsan vezetnek, ezzel baleseteket okoznak mindenféle következmény nélkül. Csupán az elmúlt év során Berlinben 15 ezer feljelentést és büntetést gyűjtöttek össze diplomaták – a tendencia pedig nő. Természetesen nem fizették meg a büntetéseket, így a városnak 157 ezer euró veszteséget okoztak. A szakemberek szerint strukturális problémáról van szó. Petra Follmar-Otto, aki többek között Dewi Ratnasari ügyéért is küzd –70 ezer euró kártérítést és fájdalomdíjat követel, az ügyet legszívesebben az alkotmánybíróság elé vinné. Az indonéz nőt ez -úgy tűnik- nem nagyon izgatja, újra Indonéziában, kis falujában él és Németországról hallani sem akar.

atv.hu / Süddeutsche Zeitung