Asbjorn Rachlew rendőrségi pszichológus naponta tíz órán keresztül követi figyelemmel a férfi vallomástételét egy üvegfalon keresztül - írja a német Spiegel. Anders Breivik 77 embert ölt meg, közülük 69 fiatalt, rendőrnek öltözve - gyakran közvetlen közelről. A tettét elismerte, azonban nem bánt meg semmit, sőt: elmondta, hogy még egy bombát fel kellett volna robbantania és még több embert kellett volna megölnie.

A kérdésekre szívesen válaszol, „az embernek az az érzése, hogy nem is akarja abbahagyni a beszédet”, mondta Rachlew. Július 22-i letartóztatása óta Breiviket hetente legalább egyszer kihallgatják az oslói rendőrség épületében. Összesen 14 ilyen alkalomra került már sor, több mint száz óra hanganyag van, 430 oldalas az eddigi iratanyag. A hatóság célja, hogy beszéljen, hiszen emlékeznie kell, lehetőleg minden egyes arcra, amelyre ránézett, mielőtt lőtt. „Minden egyes lövés részleteit, minden momentumot átbeszélünk vele,”, mesélte Rachlew.

"A normális gyilkosok nem akarnak beszélni"

Christian Hatlo a másik olyan ember, aki Rachlew mellett beszélhet a történtekről. A jogász foglalkozik a váddal, és szinte minden egyes kihallgatáson jelen volt. A normális gyilkosok nem akarnak beszélni, de Breivik órákon keresztül: „Ez fárasztó”, mondta a jogász. Csak ritkán hajlandó felfüggeszteni ezt egy-egy cigaretta, vagy a kedvenc étterméből rendelt hamburger kedvéért. Türelmesen és részletesen elmagyarázta azt is, hogy egy-egy lányt vagy fiút hogyan vett észre Utoyán, hogyan csalogatta ki őket a rejtekhelyükről és hogyan célzott rájuk. Azt is elmondta, hogy válogatott a fiatalok között: a kisebbeket megkímélte, mert őket – ahogyan elmondta a nyomozóknak – még nem fertőzte meg a Munkáspárt, meg a „kultúrmarxisták”.
Rachlew szerint „nem csoda, hogy nagyon figyelt letartóztatásakor, hogy ne lőjék le”. Breivik most „a ritka állat az állatkertben” - az olyan elkövetők, mint ő, végül általában öngyilkosok szoktak lenni.


Utoya, a tömeggyilkosság helyszíne. Júliusban újra megnyitották - sok helyütt máig látni a golyó ütötte lyukakat.

Bódító Lux Aeterna és a hatvan éve tartó háború

Rachlew-nak és Hatlonak azt is elmesélte, hogy az első négy embert még nehéz volt lelőnie, de a zene, amit a fülhallgatóján keresztül hallgatott, a Lux Aeterna a Gyűrűk urából, eufóriát okozott nála. Emellett drogokat is vett be. Átkapcsolt „robotpilótára” - így nevezte ezt az állapotot. A legfontosabb számára mégis a meggyőződése volt.

Újra és újra elmesélte a nyomozóknak, hogy milyen elkötelezett ebben a hatvan éve tartó háborúban, amelyet Norvégiáért, Európáért vív. A norvégok egyszer még hálásak lesznek neki, véli. Breivik brutalitása megdöbbent mindenkit, aki a közelébe kerül. „Annyira elégedettnek tűnik”, mondta Rachlew. Hatlo is hasonlóképpen tanácstalan Breivik szokatlan viselkedése miatt. „Nem mutat érzelmeket. Nem mutat empátiát.” Amikor Breivik tettét „szörnyűnek” minősítette, az csak egy szó volt számára, ami nem jelent semmit.

Nem egyszerű az ügyvédnek

Breivik ügyvédje, Geir Lippestad számára a feladat három hónap alatt sem lett könnyebb: „Meg kell védenem, ő az ügyfelem”, ugyanakkor emberként kénytelen tőle elhatárolódni. Breivik reakcióit nagyon nehéz értelmezni. A 77 ember gyilkosa sohasem viselkedik agresszívan, nyugodtan beszél, reflektál, de amit mond, azt nem lehet felfogni.

Azért, hogy valamit megérthessenek Breivik tetteiből, most gyerekkorát próbálják elemezni. A Dagbladet újságnak azt nyilatkozta, hogy ez teljesen eltért a normálistól. Breivik szülei – egy diplomata és egy ápolónő – elváltak, amikor ő még csak négy éves volt. Az apa és az anya között harc alakult ki a gyerek feletti felügyeleti jogáért, még a gyámügyet is bevonták. Az anya kért segítséget a fia hétvégi felügyeletéért. A gyámügy olyan aggasztónak találta a körülményeket, hogy végül pszichológus is foglalkozott Breivikkel. Két szakvéleményt is írt, amelynek a végkövetkeztetése: „a gyermek Anders Breivik ki van téve annak a veszélynek, hogy pszichikai károk érik”.

"Túl nagy szabadságot kapott"

A nyomozóknak Breivik azt mesélte, hogy teljesen normális gyerekkora volt, az ún. Manifesztumban (önéletrajzi műve) pedig azt írta, hogy egyetlen probléma volt. Az, hogy túl nagy szabadságot biztosítottak számára, de egyébként élte a gazdag nyugat-oslói gyerekek életét.

A pszichológusok szerint Breivik mindezzel csak azt a látszatot akarta kelteni, hogy normálisan fejlődött, átlagosan nőtt fel. Ezzel tettét tudatosan elkövetett politikai indíttatásúvá akarja minősíteni, amely szerinte elengedhetetlen a keresztény civilizáció előrelépéséhez.

A szakemberek még egy területet találtak, amely nem teljesen feldolgozott. 15 évesen megszakította kapcsolatát apjával, ettől kezdve egyre inkább visszahúzódó lett. 1995-ben egy iskolai évkönyvben a következőt írták róla: „Anders a „Gang” tagja volt, de aztán abbahagyta a barátkozást”. Egyszer még a rektort is megütötte. Az évkönyvben az áll, hogy gyakran „kiszámíthatatlan, buta dolgokat” művelt. Azt is kiemelték, legnagyobb álma az volt, hogy a teste tökéletes legyen. Ebben az időszakban kezdte el azt a kemény fitness-programját, amelyet egészen a végzetes napig folytatott.

Két pszichiáter is vizsgálja

A rendőrségi nyomozástól függetlenül jelenleg két pszichiáter vizsgálja. „Szorosabb kapcsolati körét”, amelyhez 120 ember tartozik, kihallgatják vagy részben már ki is hallgatta a rendőrség. Köztük volt Breivik anyja, akinek jelenleg pszichológus segít feldolgozni a történteket. „Néha azt kívánom, bárcsak megölte volna magát - ahelyett, hogy ilyen sok fájdalmat okoz másoknak”, mondta Breivik apja a fiáról.

A törvényszéki pszichiáter most azt kívánja megvizsgálni, állhat-e neurológiai elváltozás a kegyetlenség hátterében. Egy mágnesrezonancia-tomográffal akarják kideríteni, hogy az agyában lévő érzelmi központok közötti kapcsolatok nem károsodtak-e. Röviden ez azt jelenti, hogy szeretnének rájönni, Anders Behring Breivik képes-e egyáltalán olyan emócióra, mint az együttérzés.

atv.hu / Spiegel.de