Mintegy 7 hónapja az Egyesült Államokban konzervatív gátszakadás történt – ez pedig alapjaiban rendezte át a politikai erőviszonyokat a washingtoni Kongresszusban a republikánusok javára, és komolyan meggyengítette a demokrata párti Barack Obama amerikai elnök lehetőségét a törvényhozásba történő beleszólásra. Ennek az amerikai „fülkeforradalomnak” (amit helyenként csak "forradalomként" emlegetnek) az élén a Képviselőház Költségvetési Tanácsának a karizmatikus elnöke, a reagani-hagyományok képviselője, Paul Ryan áll, akit azzal bíztak meg a választók, hogy korlátozza le a gyakran ellenőrizhetetlen állami kiadásokat. Ezt a republikánus előretörést – amely cáfolhatja azt az ó kontinensen tapasztalt optimizmust, mi szerint Obama 2012-ben duplázhat – valójában az a Gallup felmérés is megmagyarázhatja, amely szerint az Egyesült Államok – legalábbis ami az ideológiáját illeti – vitathatatlanul konzervatív ország, amit ironikus módon jelenleg, történelmének talán legbaloldaliabb elnöke irányít.

A 2012-es választásokat végső soron a gazdaság állapota döntheti el – a héten kiadott legfrissebb mutatók azonban hideg zuhanyként zúdulhattak a Fehér Házra. A vezető amerikai hírügynökségek, kezdve a Bloomberggel, a CNBC-n át a FoxNews-ig mind komoly pesszimizmussal nyilatkoznak a világ legnagyobb gazdaságának válságos állapotáról. A felmérések szerint az amerikaiaknak közel kétharmada attól tart, hogy a szövetséges kormányzat ki fog fogyni a pénzből, miközben az államadósság egyre csak emelkedik.

Ez a hét rendkívüli nyomasztó volt az amerikai adminisztráció számára gazdasági szempontból: szerdán a Wall Street Journal arról számolt be, hogy a lakásárak a 2002 óta tapasztalt legalacsonyabb szintre zuhantak, 2011 első negyedévében 4,2 százalékos esést produkálva. Ezzel egy időben a munkaügyi helyzet sem javult: a számok szerint szinte semmit sem nőtt a foglalkoztatottság, csupán 38 ezer amerikai jutott új álláshoz májusban, ami szeptember óta rekord alacsony növekedést igazol. Meredek lassulás volt érzékelhető a termelőágazatokban is, valamint a tőzsdepiac is eséssel reagált a rossz gazdasági hírekre.

Bill Clinton volt elnök munkaügyi minisztere Robert Reich a The Financial Timesban megjelent cikkében – amelyben mind az adminisztrációt, mind pedig a törvényhozást kritikával illette – összefoglalta a zord helyzetet: „a prognózisok szerint tavaszra virágoznia kellett volna a gazdaságnak, de alig-alig növekszik. A második negyedévre pedig alig becsültek magasabb növekedést, mint ami az első negyedévben volt. Ez pedig közel sem elég, hogy csökkentse a súlyosan magas munkanélküliséget az Egyesült Államokban. Ezzel párhuzamosan az ingatlanárak zuhannak. Az árszínvonal 33 százalékkal alacsonyabb, mint 2006-ban. Ez nagyobb esés, mint amit a gazdasági világválság idején mértek. Az otthonok jelentik a legkomolyabb a fő vagyonelemeit az amerikai középosztálynak – így, azzal, hogy zuhannak az árak, sok amerikai érzi úgy: szegényebb. Mindez hozzájárul az általános borúlátáshoz. Ezek után nem meglepő, ha a fogyasztói bizalom csökkent” – írja a gazdasági szakértő.

Nem meglepő, hogy a közvélemény kutatások komoly fejtörést okoznak az elnöknek. A legutóbbi Rasmussen felmérés szerint az amerikaiak 25 százaléka támogatja Obama teljesítményét, ezzel szemben 36 százalék nem támogatja – az „elnöki elfogadottsági index” így mínusz 11 ponton áll jelenleg. Egy elméleti összehasonlításban Obama és republikánus ellenfele között két pont különbség van: 43-45 a republikánus jelölt javára.  

A RealClear Politics felmérése szerint az embereknek csupán egyharmada (34 százalék) véli úgy, hogy az ország jó irányban halad, ezzel szemben az emberek közel háromötöde (57 százalék) úgy véli: rossz irányban halad az Egyesült Államok. Ez a szám egyre magasabbra emelkedik a várhatóan szavazó polgárok (66 százalék) között – a kritikus véleményt a demokraták 41 százaléka is osztja.   

Jelenleg hatalmas a bizonytalanság, félelem és idegesség a jövőt illetően Amerikában. Ez pedig nem jelenthet biztos támaszt egyetlen egy jelölt számára sem – könnyen lehet, hogy Obama nem „mindenki kedvenceként”, hanem sokkal inkább hátrányos helyzetben futhat neki a 2012-es választásoknak. Lehetséges, hogy 2008-ban jól csengett a „Remény és változás” jelmondat, de egy ilyen üzenet 2012 novemberében – az Obama politikájában mélyen kiábrándult amerikai közvélemény előtt – vélhetően nagyon üresen szólna.

atv.hu / The Telegraph / ML