Obama elnök ismertette azokat a feltételeket, amelyek alapján szerinte rendezni lehetne az izraeli-palesztin viszonyt. Ön rendszeresen foglalkozik műsoraiban a Közel-Kelettel. Hogyan látja a legújabb béketervet?

Aggodalommal tölt el az, hogy a Palesztin Hatóság szövetséget kötött a Hamasszal, amely egy terrorszervezet, és nem ismeri Izraelnek a létezéshez való jogát. Ezért nincs olyan partner, akivel Izrael tárgyalni tudna a békééről, hiszen hogyan lehetne megállapodni egy olyan féllel, ami az elpusztításukra törekszik? A másik sarkalatos pont Jeruzsálem, amelyről Jézus a Lukács evangélium 21. fejezetében azt jelezte előre, hogy újra zsidó uralom alá kerül. Ezért is történelmi, sőt profetikus jelentőségű esemény volt, amikor ez 1967-ben megtörtént. Én úgy vélem, hogy nekünk itt Amerikában nem szabadna semmi olyat tennünk, amely beavatkozik Isten Jeruzsálemmel kapcsolatos tervébe. Ez a város Izrael fővárosa, amelyet Dávid király már az időszámításunk előtt ezer évvel az ország középpontjának választott. A leghatározottabban ellenzem tehát azt a tervet, amit az elnök ismertetett Jeruzsálem és Izrael jövőjével kapcsolatban.

A korábbi elnökök közül többen kikérték keresztény közéleti vezetők véleményét nem csak vallási, hanem világpolitikai kérdésekben is. Billy Graham rendszeresen konzultált az elnökökkel és önt is számos alkalommal fogadták a Fehér Házban. Mit tapasztal, a jelenlegi elnök mennyire igényli az ilyen tanácsokat?

Obama elnök úrnak a középső neve Huszein, mivel az apja muzulmán volt. Úgy tudom, hogy Indonéziában diákként éveken egy muszlim vallási iskolába járt. Szerintem sokkal nagyobb rokonszenvvel tekint az iszlámra, mint Izraelre vagy a kereszténységre. Aggódom a hozzáállása miatt. Bush elnök keresztény vezetőként erőteljesen támogatta Izraelt, és ezt a támogatást nem látom Obama úr részéről.

Olvastam egy véleményt, amely szerint az 1967-es határokhoz való visszatérés, amit most az amerikai vezetés sürget, valójában az egykori Szovjetunió álláspontjához való visszatérés, hiszen Moszkva volt az, amely egyértelműen megszállásnak minősítette Izrael önvédelmi háborúját. Mit gondol erről a párhuzamról?

A Szovjetunió Izrael ellensége volt. Azért követelte az 1967 előtti határok mögé való visszavonulást, mert ezek védhetetlenné tennék Izraelt. A Bibliában, Ezékiel próféta könyvének 38. fejezetében az szerepel, hogy a jövőben egy olyan szövetség támad északi irányból Izraelre, amelynek Oroszország is a része lehet, Iránnal együtt. Ezért is veszélyes visszatérni ezekhez a követelésekhez, mert ennek a koalíciónak a célja az lesz, hogy elpusztítsa Izraelt, mint önálló államot.

Az elmúlt hónapokban nagy változások történtek az arab világban. Vannak, akik ezeket a felkeléseket a kommunizmus bukását hozó időszakhoz hasonlítják. Hogyan látja ön az „arab tavaszt”?

Véleményem szerint reális veszély az, hogy a Muzulmán Testvériség, amely egy radikális, dzsihádista terrorcsoport, hatalomhoz jut több arab országban. Az egyik ilyen ország Egyiptom, ahol azt látjuk, hogy a változások révén nem demokratikusabb, hanem iszlamista, radikális irányban változik a rendszer. Ezért én nem sok bizakodásra okot adó eseményt látok a Közel-Keleten.

Az egyiptomi keresztények arról panaszkodnak, hogy ma nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint Mubarak uralma alatt. Hasonló hírek érkeznek Szíriából is, ahol a tüntetések kezdete óta töb atrocitás érte a keresztényeket. Nem hallani azonban, hogy akár az Egyesült Államok, akár Európa felszólalna a közel-keleti vallási kisebbségek érdekében.

Úgy vélem, hogy ma Európában, a Közel-Keleten és világ más részein is szemtanúi lehetünk annak, hogy megkezdődött a zsidó-keresztény gondolkodás és világnézet valamint az iszlám világnézet közötti küzdelem. Az iszlám nem csak vallás, hanem egyben politikai rendszer is, amely a világ minden nemzetére ki akarja terjeszteni az iszlám dzsihádot, valamint a sária törvénykezést. Ha az ilyen világnézetű emberek uralmat nyernek egy nemzet felett, akkor a politikai gyakorlatban is meg akarják valósítani a meggyőződésüket. Ez pedig együtt jár azzal, hogy a keresztények másodrendű állampolgárokká válnak, sőt üldözöttekké a saját társadalmukban.

Ebből a szempontból az európaiak sem lehetnek nyugodtak, hiszen több országban néhány évtizeden belül meghatározó arányba kerülhet a muzulmán lakosság… Átterjedhet a közel-keleti radikalizálódás Európára is?

Úgy vélem, hogy az európai embereknek meg kell érteniük a radikális iszlám jelentette veszélyt. A radikális iszlám valójában diktatúrát jelent, mivel nem enged teret semmiféle ellenzéknek. Sőt erőszakkal elnyomja azokat, akik nem értenek egyet az általa képviselt világnézettel. Ezért az európaiaknak véleményem szerint értelmezniük kell azt, mai a Közel-Keleten történik. Nem tudom, hogy a veszély hol nagyobb, a Közel-Keleten vagy Európában, de ez a veszély mindenütt jelen van, ahol a dzsihadisták erőszakot és terrort is készek alkalmazni azért, hogy megvalósítsák az ideológiájukat.

atv.hu / Morvay Péter