Hajnali egy óra huszonhárom perckor két robbanás döntötte romba a csernobili atomerőmű négyes blokkját. A tragédiáról napokig nem számolt be a szovjet média. Az első fényképfelvételek is csak két héttel később jelentek meg az erőmű összedőlt épültéről, ahol a robbanás után még tíz napig égett a tűz. A titkolózás következtében a közeli város, Pripjaty lakóit csak 36 órával később kezdték kitelepíteni. Addig több ezer ember a toronyházak ablakaiból nézte, hogyan lángol az atomerőmű reaktora.
Fogalmuk sem volt arról, hogy a baleset utáni napokban több mint négyszázszor annyi radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, mint amennyi a hirosimai atombomba felrobbanása után. Csakúgy, mint annak a több tízezer önkéntesnek sem, akik a csernobili likvidálást végezték, embertelen körülmények között.

A mentést végzők között dolgozott a helyszínen orvosként Vladisz Zatlersz, Litvánia jelenlegi államfője is.

„Csak egy hónap után kaptunk sugárzásmérőket, és azok többsége sem működött. Így fogalmunk sem volt arról, hogy mekkora dózist kaptak a munkások, akik az erőmű tetején dolgoztak. De azt láttuk, hogy sokan haldoklanak” – így emlékezett vissza a litván elnök a mentés első heteire.

Bár a sugárzás miatt Csernobili környéke ma is zárt övezetnek számít, vannak akik saját felelősségükre visszatértek.
A csernobili baleset okozta károk meghaladják a 180 milliárd dollárt és még legalább egymilliárd euróba kerül az új betonszarkofág, amit az erőmű fölé kell építeni.