Ukrán és nemzetközi atomszakértőkből álló testület nyújtotta be igényét egy 13,5 millió dolláros gyorssegélyre, hogy elkerüljék a felrobbant atomerőmű körüli lezárt zónában jövőben kitörő tüzek katasztrofális elharapódzását. A szakértők attól tartanak, hogy a lángok hatására radioaktív részecskék juthatnak ismét a levegőbe – ezek jelenleg a fák csapdájában találhatók, főként a skót fenyők kérgében és tűleveleiben. A szakértői bizottság szerint automata tűzfelismerő rendszerrel, valamint modern erdőkezelési a tűzoltó berendezésekkel lehetne megoldani a csernobili erdők biztonságos felügyeletét.

1992 óta – hat évvel azt követően, hogy a szovjet atomerőmű felrobbant, és hatalmas mennyiségű radioaktív szennyezőanyagot juttatott az atmoszférába – több mint 1000 erdőtűzre került sor a csernobili lezárt zónában. Amennyiben nagyobb tűz bontakozna ki az övezetben, a lángok ismét hatalmas területen elszórhatják a sugárzó részecskéket – egy ilyen katasztrofális méretű tűz akár az Atlanti-óceánig is el tudná juttatni a radioaktív anyagot.

A csernobili tűzoltók nem csak a felszerelésben szenvednek hiányt, de nem is ellenőrzik őket. Jakov Kalnyik, a parisevi állomás alkalmazottja – amely 13 kilométerre van a reaktortól – azt állítja, hogy tudja, mikor oltja a tüzet radioaktív környezetben: „ugyanúgy érzi az ember a hőt, mint a szokványos tüzeknél, de ilyenkor szurkáló érzés borzongatja az embert, olyan mintha apró tűvel szurkálnák az ember testét. Nem tudom, mennyire káros, nincsenek orvosi vizsgálatok. Oltás után lezuhanyozunk, és ennyi”.

Márciusban az állami kézben lévő csernobili tűzoltó állomáson megfogyatkozott az üzemanyag tartalék, így az alkalmazottak lovas szerekkel voltak kénytelenek a vizet hordani. Pjotr Kova, a ljubjankai tűzoltó állomás helyettese szerint ilyen szempontból kritikus a helyzet, mert van olyan gép, mint például a lánctalpas teherautók, amelyeket emiatt nem is tudnak használni.

Dmitro Melnyicsuk, a Nemzeti Egyetem rektora elmondta, hogy a „Strontium-90, plutonium, és americium-241 nagyon hajlamosak a levegőben terjedni, főként a tüzek hőhatására. Problémát jelentenek így a tűzoltók számára, és azok számára, akik belélegzik ezeket a részecskéket. A radioaktív füst később meg tud a gabonatermékeken is telepedni, amelyek később fogyasztáskor jelenthetnek veszélyt. Hasonló tanulmányok készültek az amerikai Yale Egyetemmel is, és arra hívják fel azok is a figyelmet, hogy elsőrendű prioritás lenne a csernobili erdőkben kordában tartani a sugárzást”.

A Csernobil körüli lezárt zóna 60 százaléka erdő, és a fák felszívták a sugárzást, ezzel megakadályozva annak leszivárgását a talajvízbe. Szergej Zibcev a Kijevi Erdészeti és Vidékfejlesztési Egyetem professzora szerint a „2003-ban, egy korábbi kazahsztáni nukleáris robbantás helyszínén dúló tüzek által levegőbe kilövellt sugárzó részecskéket még Kanadában is érzékelték. A csernobili erdőtüzek lehetőségét ezért a nemzetközi közösségnek komolyan kell vennie”.

Csernobil jelenleg tűzoltó tornyokkal rendelkezik, amelyekből rádiók segítségével háromszögelik ki a tüzek helyzetét. Ez hatékony, de nagyon lassú, ráadásul, mire észlelhető a tűz –főként a nyári hőségben – addigra már legalább fél hektár méretű – mondta el egy helyi tűzoltó parancsnok.

atv.hu / The Guardian