A médiából mintha egy újabb Indiana Jones történet rajzolódna ki, amiben a frigyláda és a Grál-kehely helyett a lepecsételt fémkódexek után kutatnak. Nem tart attól, hogy ön is egy ilyen különc tudósnak könyvelik el?

Nem így indult a történet. A felfedezésről eredetileg a BBC számolt be. Ők idézték a jordániai régészeti hatóság elnökét, aki szerint a Holt-tengeri tekercsek megtalálása utáni legjelentősebb leletről van szó. Sajnos, utána a brit sajtó egy része elkezdte a szenzációhajhászás rovására eltorzítani a történetet. Különösen a Daily Telegraph cikke okozott kárt, ők voltak, akik a több mint négy éve tartó komoly kutatómunkát kincsvadászathoz hasonlították. Pedig sokan nagyon nagy áldozatokat hoztak azért, hogy ezek a kódex megmeneküljenek.

Mikor hallott először a kódexekről?

2007 szeptemberében néhány fotót küldött egy újságíró ismerősöm, azzal, hogy ha érdekel, tud olyan mintát küldeni, amit meg lehet vizsgáltatni. Mivel korábban kutatóként nem hallottam ilyen fémkönyvekről, ezért elvégeztettünk több egymástól független vizsgálatot – az egyiket az Oxfordi Egyetemen, a másikat Svájcban, egy genfi laboratóriumban -, amelyek a korrózió és más jelek alapján megállapították, hogy a fémlemezek legalább 1800 évesek. Az eredményeket vezető brit kutatók ellenőrizték. Egyértelmű, hogy a könyvlapokhoz használt ólomlapok alapanyaga azonos a római korban használt fémmel.

A legalább 1800 éves kormeghatározásból még nem következik, hogy a könyvek az első században készültek…

Nyelvészeti módszerekkel és a képek alapos összehasonlító vizsgálatával tovább pontosítottuk az eredményeket. Ezek alapján kijelenthető, hogy a kódexek az első századból származnak. Személyesen úgy gondolom, hogy i.sz. 70, Jeruzsálem rómaiak általi elfoglalása előtt készültek, mert a várost ábrázoló térképen még épen áll a zsidó templom.

Kik lehettek a készítők?

A kutatócsoportunk úgy véli, hogy kizárható, miszerint a készítők a judaizmushoz tartoztak volna. Ezek a könyvek nem tekercsek, mint a Holt-tengeri közösség írásai és arcképeket tartalmaznak, amelyek ábrázolása a zsidó hit szerint tilos. Szerintünk az alkotók az első keresztény generációhoz tartoztak.

A fotók alapján egyes könyveket nemcsak a gerincükön, hanem minden oldalukon fémkarikák fognak össze. Ennek mi lehetett a célja, hiszen így senki nem tudja elolvasni?

A könyvek többsége ilyen, csak néhányat lehet felnyitni. Egyelőre csak ezeket vizsgáltuk meg, tehát még sok oldalt senki nem látott. A hozzáférhető lapokon a szövegek hasmóneus nyelven íródtak, ami a héber egyik változata. Azonban az alkotók nagyon óvatosak lehettek, mert nem csak lezárták a kódexeket, hanem a mondatok nagy részét kódolták is. A kódexek a mi értelmezésünk szerint a legkorábbi evangéliumok – tehát a hatvanas-hetvenes évek előtt – készületek. Ebben az időben még a keresztény elnevezés sem terjedt el, viszont számos messianisztikus csoport létezett. Szerintünk ezeket a szövegeket Jézus közvetlen követői írták, akik valószínűleg az ebionitákhoz tartoztak. A szerzőket foglalkoztatták a templommal kapcsolatos ősi titkok is. Ebben az időszakban még nem alakultak ki a kereszténység legismertebb jelképei – nem használtak például kereszteket, halakat. Hamarosan közzé tesszük azt az elemzésünket, amelyekben további ábrázolásokat vizsgáltunk. Ezek nagyon izgalmasak, és a kereszténységgel való kapcsolatot erősítik.

Az ábrákat és szövegeket nem úgy vésték a fémlapokra, hanem egészben öntötték azokat. Mi magyarázhatja ezt a bonyolult módszert?

Ez egy lényeges felvetés. Hadd tegyek fel én is egy kérdést!

Tessék!

A papiruszra vagy pergamenre írt szövegeket lehet utólag javítani?

Gondolom, igen.

Nos, a fémkódexek készítői pont ezt akarták elkerülni, hiszen, amit egyszer fémbe öntöttek, azt nem lehet később változtatni. Nyilvánvaló, hogy ezek a könyvek nem napi használatra készültek. Nem olvasták őket úgy, mint ahogy a papírusztekercseket. A kész könyveket még le is zárták, majd elásták egy barlangban, ahonnan csak most egy váratlan áradás nyomán kerültek elő.

Ha nem a közösségnek írták, akkor kinek?

Valószínűleg azt akarták, hogy bármi is történik velük, megmaradjon az üzenetük és titkaik a jövő számára. A Jelenések könyvében János apostol is beszél lepecsételt könyvekről, amelyeket csak egy bizonyos időben lehet majd felnyitni. Számomra úgy tűnik, hogy nem láthatta akárki a könyveket. Például a szentélyben lévő templomi menóra ábrázolása szigorúan tilos volt abban az időben Izraelben, mivel az Isten jelenlétében állt, és csak a főpap láthatta.

Ön szerint az alkotók kapcsolatban állhattak Jézussal?

Úgy tűnik, hogy személyesen ismerték. De erről majd a következő tanulmányunkban írunk, amit szívesen megküldök önnek.

(A teljes interjú a hetekben olvasható.)