"Nem fogadhatjuk el a Közel-Keleten perverz tervszerűséggel zajló vallási tisztogatást" - mondta Nicolas Sarkozy azon a rendezvényen, melyre valamennyi Franciaországban jelen levő keleti keresztény egyház képviselőjét meghívták. "A békességet keresték, ehelyett fegyverekkel gyilkolták meg őket" - emlékezett meg azokról az államfő azokról az emberekről, akiket brutálisan mészároltak le azért a "bűnért", hogy vallásukat gyakorolták.

A lelkiismeret szabadságnak mártírjai

Kifejezve Franciaország részvétét az Egyiptomban, a kereszténység születésekor alapított kopt közösség felé, Sarkozy utalt a bagdadi bazilika ellen elkövetett támadásra is (2010. október 31.) és megerősítette: "ha használhatom a mártír kifejezést, akkor nem azt mondom, hogy alexandriai vagy bagdadi mártírok, nem csupán kopt, szíriai vagy maronita mártírok. Ők mindannyian a mi mártírjaink. Ők a lelkiismereti szabadság mártírjai. A franciák, Franciaország soha nem fogadja el, hogy imádkozó emberek őrült és barbár terrorizmus
célpontjai legyenek."

Az elnök szavainak súlyát azzal a kollektív felelősséggel is alátámasztotta, amely "bennünket terhel: nem fogadjuk el, hogy az emberi, kulturális és vallási sokszínűség - amely norma
Franciaországban, Európában és a nyugati országok többségében - megszűnjön a világnak ezen a részén. A jogoknak, melyek nálunk biztosítottak minden vallás számára, biztosítottnak kell lenniük más országokban is."

Vallási fanatizmus

Sarkozy ugyanakkor - a tényeknek és saját korábbi szavainak is ellentmondva - teljes mértékben felmentette az iszlám közösséget a felelősség alól, mondván "az iszlámnak nyilvánvalóan semmi köze a vallási fanatizmushoz, amely keresztényeket, zsidókat, szunnitákat és síitákat öl."

A francia elnök emellett szertartásszerűen kiállt a köztársaság egyházakkal szembeni elzárkózó álláspontja mellett. Csak annyit engedett, hogy elfogadhatónak nevezte, amikor az állam képviselői meghallgatják az egyházi képviselők álláspontját: "A világi köztársaság abszolút semlegességgel mindenki számára biztosítja a vallás gyakorlásának, a hitnek vagy a hitetlenségnek a jogát. De a vallásgyakorlás szabadsága - így a lelkiismereti szabadság - elleni fenyegetés a köztársaság alapintézményét ingatja meg, hiszen ezek a kiváltságok a demokrácia alappillérei. Ezért kell odafigyelni és néha - miért ne? - meghallgatni a vallásokat."

atv.hu / lefigaro.fr