Az Obama-kormány részéről egy nukleáris Irán léte ijesztő, új biztonsági kihívásokat is jelent és az elnök nukleáris fegyverkezés megállításáról szóló álmát is szétzúzná. Jeruzsálem szemszögéből nézve ez még szörnyűbb: egy atomfegyverrel rendelkező Irán többek között Izrael létére jelent fenyegetést. Washington és Jeruzsálem nézőpontja közötti hasadék miatt felmerül a kérdés: ki - ha egyáltalán van valaki -, fogja megállítani Iránt mielőtt atomhatalommá válik, és hogyan?

Több mint negyven izraeli, amerikai és arab hivatalnokokkal folytatott interjú után egyre inkább úgy véli a cikk szerzője, hogy Izrael nem fog „zöld utat” kérni az Egyesült Államoktól ahhoz, hogy megtámadja Irán nukleáris létesítményeit, márpedig ennek az esélye több mint 50 százalék. Erre akár egy éven belül is sor kerülhet, ha Irán megmarad jelenlegi politikája mellett és az amerikai kormány nem tudja meggyőzni Izrael vezetőit, hogy Barack Obama kész megállítani Iránt, akár erőszakkal is, áll az Atlantic magazin cikkében.

Nem fognak engedélyt kérni

„…egy nap jövő tavasszal, az izraeli nemzetbiztonsági tanácsadó, Uzi Arad és az izraeli védelmi miniszter, Ehud Barak fel fogják hívni telefonon partnereiket a Fehér Házban és a Pentagonban, hogy tájékoztassák őket arról, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök éppen akkor rendelte el durván száz F-15E-nek, F-16I-nek, F-16C-nek és az izraeli légierő más gépeinek, hogy repüljenek tovább keleti irányba Irán felé – feltehetőleg átrepülve Szaud-Arábián, valószínűleg érintve a határt Szíria és Törökország között és átrepülve Irak légterén, jóllehet az tele van amerikai gépekkel…”, festette le Jeffrey Goldberg újságíró a lehetséges eseményeket. „A társalgás során az izraeliek el fogják mondani az amerikaiaknak, hogy drasztikus lépések megtételére kényszerültek, mert a nukleáris Irán a legnagyobb fenyegetést jelenti a zsidó emberek fizikai túlélésére Hitler óta. Az izraeliek azt is állítják majd, hogy ezzel nagyon nagy esélyük van az iráni atomprogram legalább három-öt évvel történő késleltetésére. Azt fogják mondani az amerikai kollégáiknak, hogy Izraelnek nem maradt más esélye. Nem fognak engedélyt kérni, mert túl késő ehhez.”

Az amerikai szakértők szerint egy ilyen csapás csak lelassítaná a nukleáris programot, de  néhány izraeli, köztük Goldberg is, jóval optimistább, ha a Natnaz, Qom, Eshafan és Bushehr elleni támadásokról van szó. Erre az iraki és szír reaktorok elleni támadás adja számukra az okot.

A lehetséges eredmények

Valószínű, hogy az izraeli légierőnek nem lenne túl sok ideje Irán felett időzni, mert a Hezbollah valószínűleg válaszcsapást hajtana végre északon és ott lenne rájuk szükség.
Egy egyoldalú művelet megrontaná a kapcsolatot Jeruzsálem és Washington között, amely akár az egész világra kiterjedő gazdasági visszaesést is okozhatna, nem is beszélve a lehetséges áldozatok számáról.

Várnak

Az Egyesült Államok rendszeresen kitolja azt a pontot, amikor cselekedni akar. Hillary Clinton a héten azt mondta a New York Timesnak, hogy „nem az időzítés a kérdés, vagy az, hogy mikor vagy hogyan fogják az irániak a nukleáris fegyvereiket bevetni, hanem az, hogy meg fogják-e tenni. És hogy ha igen, ez hat hónap, egy év, öt év múlva fog-e megtörténni, ez ad okot az aggodalomra Irán rendelkezésre álló nukleáris fegyvereivel kapcsolatban, ez okoz gondot barátainknak és partnereinknek”. Ezért hajlandó várni az Egyesült Államok, mert úgy vélik a szankciók bevezetése a legjobb módszer az iráni viselkedés megváltoztatására.

December a határidő

Goldberg szerint Izrael számára egyértelmű a határvonal. December vége Netanjahu számára az utolsó határidő annak bebizonyítására, hogy létezik sikeres „nem-katonai módszer Irán megállítására.” Rahm Emanuel a Fehér Ház stábjának vezetője emlékeztette Goldberget arra, hogy a „minden kártya az asztalon fekszik” kifejezés azt jelenti, hogy „minden kártya az asztalon fekszik” – ugyanis az izraeli újságíró újra és újra azt kérdezte, hogy Obama meg fogja tenni-e a szükséges lépéseket.

Erősebb bizonyítékok

Ben Rhodes, helyettes biztonsági tanácsadó hangsúlyozta, hogy „ez az elnök megmutatta újra és újra, hogy ha úgy véli szükséges erőt használni Amerika nemzetbiztonságának megvédésére, akkor megteszi” – de az izraeli kormánynak ennél erősebb bizonyítékra van szüksége. Izrael nem csak hivatalos csatornákon keresztül próbál meg információkat szerezni, Amos Yadlin izraeli katonai hírszerzési vezető Chicagoban nemrégiben meglátogatta Lester Crown milliárdost, Obama egyik támogatóját, és megkérdezte őt az Izraelt foglalkoztató kételyekkel kapcsolatban.

Izraeli katonai vezetők azon a véleményen vannak, hogy ha dönteni kell aközött, hogy megengedjék-e Iránnak, hogy nukleáris hatalommá váljon vagy várjanak arra, hogy Obama megpróbálja-e ezt megakadályozni, akkor inkább saját kezükbe veszik a döntést. Még akkor is, ha egyedül kell helytállniuk és az nagyon kemény lesz, ugyanis Netanjahunak nincs sok választása. Ha Irán atomfegyverhez jut „az akkora fenyegetést jelent, mint a Soá.”

„Izrael egyfajta fertőző járvány”

Goldberg utalt Netanjahu apjához fűződő kapcsolatára is, a történelmi leckére, amit Ben-Zion Netanjahutól tanult meg és arra is, hogy nem akar csalódást okozni neki. Az újságíró hosszú listával rendelkezik arról, hogy Irán milyen fenyegetéseket helyezett kilátásba Izraellel szemben, ami azt bizonyítja, hogy az iráni elnökkel, Mahmoud Ahmadinezsáddal kapcsolatos ügyekben nem egy személyes megszállottságról van szó. „Egyszer megkérdeztem Ali Asghar Sotanieht, egy vezető iráni diplomatát, aki most Irán nagykövete a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnél, hogy az iráni vezetés miért nevezi Izraelt konzekvensen regionális problémás terület helyett egyfajta fertőző járványnak. ’Nem ért vele egyet? ’, kérdezte. ’Nem látja, hogy ez az igazság?’”, írja Goldberg.

„Ez nem belpolitikai ügy”

Netanjahu számára az is világos, hogy a bomba nem csak Irán hatalmát erősíti meg, de Izrael státuszát is aláaknázza, hiszen az ország jelenleg a zsidók számára menedékhelyül szolgál. Goldberg szerint azok az arab hivatalnokok, akikkel ő beszélt, nem gondolják, hogy az amerikai kormány megértette Irán szándékait. „A legjobb módszer Iránt eltántorítani az atomcsapástól az, ha Irán azt hiszi, hogy Amerika megtámadja. Tudnunk kell az elnök véleményét ebben a kérdésben. Mi vagyunk a szövetségesei”, mondta az egyik arab miniszter Goldbergnek. „Obama szavazói szeretik, ha a kormány kimutatja, hogy nem akar Iránnal harcolni, de ez nem belpolitikai ügy”, idézte a cikkben a meg nem nevezett külügyminisztert.
Dennis Ross elnöki tanácsadó szerint azért fog működni a szankciórendszer bevezetése Iránnal szemben az izraeli kételyekkel ellentétben, mert az iráni kormánynak már most szembe kell néznie az elszigetelődéssel.

Irán már nem szerepelt a napirenden

Múlt héten Obama meglepetésszerűen részt vett egy Fehér Házban tartott újságírói megbeszélésen, ahol a végső következtetés az volt, hogy még mindig nincs válasz a kérdésre mit tesz az elnök, ha a szankciók nem válnak be. David Sanger, a New York Times riportere úgy értesült Fehér Házi forrásokból, hogy Netanjahu legutóbbi washingtoni látogatásán Irán már nem szerepelt az izraeli elnök legfontosabb témái között „jóllehet a korábbi találkozókon, amikor ideutazott (Irán) volt az első, második és harmadik téma” a napirenden. Ez arra is utalhat, hogy Netanjahut az amerikai kormány egyértelműen támogatja.

„Nem akarjuk legyőzni az elnököt”

Goldberg egy történet elmesélésével zárta elemzését. „Amikor megkérdeztem Simon Perezt mit gondol Netanjahu törekvéseiről, arról, hogy Izrael ügyét Obama ügyévé akarja tenni, egy példázattal válaszolt, amely azt sugallta, hogy az országának tudnia kellene a helyét és csak az amerikai elnöktől függ, hogy a végén hogy dönt, mi szolgálja leginkább a biztonság jövőjét a Nyugaton”. A történet mentoráról, David Ben-Gurionról szólt.

„Röviddel azután, hogy John F. Kennedyt megválasztották, Ben-Gurion találkozott vele a Waldorf Astoriában New Yorkban”, mesélte nekem Perez. „A találkozó után Kennedy elkísérte Ben-Guriont a lifthez és azt mondta, ’Miniszterelnök Úr, azt szeretném mondani, hogy az Ön emberei miatt választottak meg, mit tehetek Önért cserébe?’ Ben Gurion sérelmezte a kérdést. Azt mondta, ’Amit megtehet az az, hogy jó elnöke lesz az Egyesült Államoknak. Meg kell értenie, hogy ha az Egyesült Államok elnöke nagyszerű, az egy nagyszerű esemény. Perez folytatta annak megmagyarázását, hogy hogyan látja Izrael valódi érdekét. „Nem akarjuk legyőzni az elnököt”, mondta. „Azt akarjuk, hogy az elnök győzzön.”

atv.hu / Haaretz