Sportosra veszi a figurát az al-Kaida – a New York-i ikertornyokat 2001 szeptember 11.-én porba döntő terrorszervezet 2008-ban emelte a világérdeklődésre számot tartó sporteseményeket célpontjai közé. Akkor – történetében először – a Dakar Rallyt kellett elhalasztani, most pedig kiszivárgott amerikai hírszerzési információk szerint a dél-afrikai futball-világbajnokságon mészárolna. És – immár orosz információk alapján – a jövő sportját is fenyegeti, legalábbis a Szövetségi Biztonsági Szolgálat úgy tudja, hogy az al-Kaida meg akarja akadályozni a 2014-es, Szocsiba tervezett téli olimpiát. (A Fekete-tenger partján fekvő  Szocsi közel esik az észak-kaukázusi válsággóchoz, ahol hosszú évek óta irtják egymást oroszok grúzok, csecsenek.)

Véres futballt játszanának

Hogy a 2014-ről szóló terrorjóslat valós vagy csak egy jó kommunikációs fogás, azt egyelőre nem tudni, most azonban a dél-afrikai világbajnokságra belengetett merénylet stimulálja a világ idegeit. Kósza hírek persze eddig is szállongtak, hogy lehet nagy bumm a focicsúcson, ám két napja a török hírszerzés bemérte Oszama bin Laden rejtekhelyét az egyik iráni sósivatagban, és a következő hír az volt, hogy Szírián át az al-Kaida ügynökei kirajzottak Iránból, hogy amerikai célpontokat semmisítsenek meg. Plusz akad egy ember, úgy hívják Szaif al-Adel, akire bin Laden azt a feladatot testálta, hogy vérbe borítsa a világbajnokságot. Ami Al-Adel szakmai előéletét illeti, a CIA szerint ő tervezte meg az 1998-as tanzániai és kenyai amerikai nagykövetségek elleni kettős merényletet. Így a terrorista élve vagy halva mostantól 5 millió dollárt ér.

Női bomba végzett a szurkolókkal

Egyébként neki sem lódult még a vb, már most kötnek hozzá terroristagyanús eseteket – a fáma a most szombaton játszott Irak-Kína meccsről szól (ez a vb egyik ázsiai csoportjának selejtezője volt, és Irak 2:1-re fektette meg Kínát). A szikár hír annyi, hogy az iraki főváros északi részén röviddel a meccs lefújása előtt egy női öngyilkos merénylő egy szurkolókkal zsúfolt kávézóban detonált és 25 embert sebesített meg. A körülmények azonban meglehetősen homályosak: a híradások szerint ugyanis a biztonsági helyzet miatt az Egyesült Arab Emírségekben tartották a találkozót, viszont a FIFA honlapja azt írja, hogy a meccset Kínában, Tianjin-ben tartották, továbbá a CNN nem 25, hanem 29 sérültről tud. Illetve a hírcsatorna nem az iraki főváros északi részét jelöli meg a merénylet helyszíneként, hanem Irak északi részét.

Nem foci, vallás

Ez pedig erősen árnyalja a képet, ugyanis a közel-keleti ország „tetejét” zömében síiták, kurdok lakják, ami azt jelentheti, hogy a vb selejtezőnek csak annyi köze volt a robbantáshoz, hogy a közvetítés miatt rogyásig telt kocsma kínálkozott a legalkalmasabb terepnek egy számos áldozatot követelő merénylethez. Azaz valószínűleg nem sport-, hanem vallási és etnikai terrorizmusról lehet szó. Az más kérdés, hogy sport, terrorizmus és politika menthetetlenül összecsúszott a XX. század második felében – 1972-ben vált véres tapasztalássá, hogy a médianyilvánosságnak köszönhetően a sportesemények remek színpadot jelentenek a terroristáknak. A müncheni olimpia legmaradandóbb képe az volt, amikor egy palesztin terrorista kihajol az olimpiai faluban elfoglalt épület ablakán, onnan, ahol a támadók izraeli túszaikat tartották.

Egyetlen túsz sem

Emlékeztetőül: 1972. szeptember 3-án, a müncheni olimpia kilencedik napjának hajnalán egy csoport palesztin törte át az olimpiai falu gyenge, drótkerítésből és falból összetákolt védrendszerét, bevette az izraeli sportolók lakhelyét, kettőt megölt közülük, kilencet pedig foglyul ejtett. A nyolc terrorista 18 órás alkudozás után préselt ki egy helikoptert, ami a müncheni repülőtérre repítette őket. A terv az volt, hogy túszaikkal együtt egy arab országba menekülnek, ám a bajor rendőrség megpróbált rajtuk ütni, de a tűzharcban az összes izraeli túsz odaveszett, illetve négy terrorista és egy rendőr maradt halva a helyszínen. (A tragédia pontos körülményeit máig nem tisztázták, jellemző a fejetlenségre, hogy az első nyilatkozatok szerint az összes túsz megmenekült, és minden terroristát elfogtak.)

Az operatőr csak szívinfarktust kapott

1972-ben alakult ki az a gyakorlat, hogy semmilyen terroristafenyegetés vagy támadás nem akaszthatja meg a sportrendezvényt, hiszen az a terroristák kvázi győzelmét jelentené. Ettől függetlenül a félelem belopózott a különböző játékokra, és a biztonsági rendszer majdnem ugyanolyan fontos üggyé vált, mint a versenyek lebonyolítása. Huszonnégy évig tartott a sportbéke, ám 1996-ban azonban. újra csak egy olimpián, ezúttal az atlantain. Ahol egyébként 30 ezer szövetségi ügynök és katona őrködött, ám július 27-én a Centennial Olympic Parkban csőbomba robbant, ami egy színes bőrű amerikai asszonyt, illetve egy török operatőrt megölt (utóbbit haláláért egyébként csak közvetve felelt a pokolgép, az operatőr ugyanis szívinfarktust kapott) és 111-et megsebesített.

Megvezették a tűzszerészeket

Magáról a robbantásról csak egyetlen televíziós társaságnak voltak felvételei: német ZDF éppen az amerikai úszónővel, Janet Evansszel beszélgetett, amikor a detonált a pokolgép, Evans elmenekült, a tévétársaság pedig messziről forgatott. Az utólagos rekonstrukció szerint éjjel egy óra tájban egy férfi – némi akcentussal – jelezte, hogy bomba robban az Olimpiai Parkban. Ahol a nyomban nekilóduló tűzszerészek bemértek egy gyanús csomagot, amit nyomban be is gyűjtöttek. Ez viszont a csali lehetett, ugyanis negyed kettőkor jött a robbanás, sőt a helyszínre érkező FBI-osok még két éles bombát hatástalanítottak.

Gépfegyver sorozta a válogatott buszát

Aztán ismét a béke hosszú évei következtek, majd idén Afrikában szitává lőtték az Afrika-kupára igyekvő togói válogatott buszát. Elemzők szerint ebből hiba lenne kapásból arra következtetni, hogy Dél-Afrika sem biztonságos, ugyanis ott nem harcolnak szeparatista csoportok, mint Angolában – vagy harminc éve. A terrorakciót éppen az egyik ilyen szeparatista társaság a Cabindai Enklávé Felszabadító Erői (FLEC) vállalta magára. A gépfegyveres támadás a busz sofőrjével, a sajtófőnökkel és a pályaedzővel végzett, illetve életveszélyes állapotban került lélegeztető gépre a kapus. Bár a togói kormány haza akarta rendelni a válogatottat, a focisták úgy döntöttek: kitartanak az Afrika Kupán.

A halál nem indok

"Mindannyiunknak nagyon nehéz a szíve, nem örömünnep ez, de meg akarjuk mutatni játékunkat, értékeinket, és azt, hogy emberek vagyunk" – indokolta a maradást a csapat csatárja. A válogatott egyébként erősen csalódott az Afrikai Labdarúgó Szövetségben (CAF), ugyanis hiába kérték a togóiak viselkedése miatt. A togóiak kérésének dacára a CAF nem engedélyezte, hogy a Ghána ellen másnapra beütemezett mérkőzést hátrább csúsztassák.

A diktátor árnyékában

Az afrikai csapatok sorsa amúgy sem könnyű, az 1974-es világbajnokságon az Afrika Kupát elhódító zairei válogatott majdnem az állami terrorizmus, nevezetesen Mobutu Sese Seko diktátor áldozata lett. Ez azonban csak jóval később derült ki, a világ csak annyit érzékelt a németországi gelsenkircheni Parkstadionban, hogy a zairei válogatott egy tagja idióta óvodásként viselkedik a Brazíliával játszott mérkőzésen. Még 12 perc volt hátra a meccsből, amikor 3:0-ás állás mellett kapuval szembeni szabadrúgást ítéltek a vezető braziloknak. Az egyik zairei játékos kirobbant a sorfalból, és a fenébe rúgta a labdát.

Nem magyarázta túl a taktikát

A meccs tétje ugyanis nem a vereség vagy a győzelem volt, hanem a zairei válogatott életben maradása. Mobutu elnök ugyan azt nem várta el, hogy focistái megnyerjék a világbajnokságot, de a tisztest helytállást megkövetelte. Csakhogy Jugoszlávia 9:0-ra alázta Zairét – a világbajnokságok történetének legsúlyosabb vereségét állítva elő. Mobutu pedig úgy ítélte meg, hogy ezzel a válogatott szégyenbe taposta országát, így nyomban Németországban termett, hogy személyesen motiválja a csapatot. A diktátor nem bonyolított túl a taktikai megbeszélést, egyszerűen közölte, hogyha Zaire 3 gólnál többel kap ki Brazíliától, akkor a válogatott megy a kivégzőosztag elé.