Egy amerikai papról van szó, aki hallássérült gyerekek százait rontotta meg és a Vatikán hivatalnokai, köztük az akkori bíboros, Ratzinger, semmit sem tettek az ügyben, annak ellenére, hogy jelzések érkeztek feléjük.

A többség álláspontja szerint a katolikus egyház eddigi gyakorlatára a hallgatás, eltussolás, elfedezés volt a jellemző a pedofíliával megvádolt papok esetében. A New York Times szerint a Vatikán egy különösen súlyos esetben is ezt a taktikát követte: Róma semmit nem tett egy amerikai pap ügyében, aki kétszáz hallássérült fiút szexuálisan megrontott. Az akkori bíboros, Joseph Ratzinger, a mai XVI. Benedek pápa, is csak tétlen szemlélője volt az eseményeknek, jóllehet több amerikai püspök figyelmeztette, hogy az eset az egyházat nagyon kellemetlen helyzetbe sodorhatja – adta hírül az interneten az újság szerda este.

A New York Times olyan dokumentumokra hivatkozott, amelyeket az áldozatokat képviselő ügyvédek adtak át számukra. Ezekből az derül ki, hogy az egyház képviselői ugyan foglalkoztak a kérdéssel, hogy el kell-e távolítani a papot hivatalából, de az egyház botrányoktól való megóvása fontosabb volt a számonkérésnél.

Az iratok középpontjában az 1998-ban elhunyt Lawrence Murphy atya áll, aki 1950-től 1974-ig a hallássérültek iskolájában dolgozott. 1996-ban Milwaukee akkor érseke, Rembert G. Weakland, két levelet is írt az akkori bíborosnak, Ratzingernek, aki nem válaszolt. Nyolc hónappal később Tracisio Bertone bíboros, a vatikáni Hittani kongregáció tagja arra utasította a wisconsini püspököket, hogy egy titkos belső eljárást folytassanak le, amely Murphy lemondatásához vezetett volna. Bertone a lap értesülései szerint leállította az eljárást, miután Murphy írásban panaszkodott a német bíborosnál, Ratzingernél. Murphy azzal érvelt, hogy megbánta az ügyet, beteg és ráadásul az egyházi szabályok szerint az ügy már elévült. „Baráti támogatását kérem”, írta az elkövető a mai pápának. A rendelkezésre álló iratokban nem található nyoma Ratzinger válaszának.

A Vatikán megpróbálta ezeket a dokumentumokat titokban tartani, állítja a New York Times. A lap állítólag két ügyvédtől jutott ezekhez hozzá, akik Milwaukee érsekét beperelték. Federico Lombardi, a Vatikán szóvivője „tragikus esetről” beszél. A Vatikán csak 1996 után szerzett tudomást az esetről és az amerikai hatóságok kivizsgálták az ügyet és nem foglalkoztak vele többé, állítja.

Az újság értesülései szerint három, egymást követő érsek is tudott a szexuális erőszakról, de egyik sem értesítette a hatóságokat. Így Murphyt sohasem vonta felelősségre állami szerv. Weakland érsek 1993-ban egy különösen képzett szociális munkást bízott meg azzal, hogy vizsgálja ki a vádakat, Murphy akkor azt vallotta, hogy körülbelül 200 kisfiút molesztált és nem mutatott megbánást. A papot 1974-ben a legnagyobb csendben áthelyezték Wisconsin északi részébe, egy másik egyházmegyébe. Ott haláláig egyházközségekben, iskolákban és az egyik vádirat szerint egy fiatalkorúak börtönében is gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozott.

Weakland, Milwaukee korábbi érseke utoljára 1998-ban beszélt az ügyről a Vatikánban, de nem tudta rávenni Bertone bíborost, hogy bocsássák el az egyházi szolgálatból Murphyt. Weakland úgy vélte, hogy a bizonyítékok olyan teljesek és átfogóak, hogy az egyetlen racionális lépés Murphy egyházi státuszának megvonása lehetett volna. Négy hónappal később Murphy meghalt és reverendában temették el.

atv.hu / Spiegel