1989. október 7-én Erick Honecker, az NDK államtanácsának elnöke, valamint Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke az NDK fennállásának 40-edik évfordulóját ünnepelték Kelet-Berlinben. Valószínűleg egyikük sem gondolta volna, hogy alig egy hónappal később a Berlini Fal le fog omlani, és Németország újra egyesül.

1989 januárjában ugyanis Erich Honecker még úgy nyilatkozott, hogy „A Fal mindaddig fennmarad, amíg a meglétét szükségessé tevő körülmények is fennállnak. Még 50 vagy 100 év múlva is állni fog, ha a létét indokló okok nem változnak meg.”

A Berlini Fal az NDK fővárosát Nyugat-Berlintől elválasztó „műszaki zár” volt 1961 és 1989 között. A Fal jelképezte Németország és Európa megosztottságát, valamint a kommunista NDK-rezsim elnyomó erejét.

Az 1989-es év azonban fordulópontot jelentett a kelet-német, kommunista NDK történelmében. A kelet-német lakosság jelentős része próbált meg eddigre Csehszlovákián és Magyarországon keresztül nyugatra emigrálni. Gyakoriak voltak a rendszerellenes tüntetések, és az elégedetlenség kifejezésére több földalatti ellenzéki csoportot is alapítottak. Ilyen volt például a Protestáns Diákok Közössége, vagy egy emberi jogi mozgalom, az Új Fórum.

A Fal tűnjön el! – hangzott az NDK polgárainak jelszava az 1989-es rendszerellenes tüntetések során.

November 9-én délután a pattanásig feszült helyzetben egy sajtókonferenciát tartottak Kelet-Berlinben. A Kommunista Párt sajtófőnöke itt jelentette be, hogy a Politbüro előkészített egy nyilatkozatot, miszerint a kelet-németek is utazhatnak nyugatra. Kelet-berliniek ezrei rohamozták meg még aznap este a Fal mellett álló őrtornyokat, és ütöttek réseket a Falon, hogy átjuthassanak a város keleti felébe.

Tizenegy hónappal a Berlini Fal leomlását követően Németország újra egyesült.

atv.hu