Ezzel a lépéssel ugyanis elkezdődik egy újabb független intézmény szétdúlása. Végképp igaz lesz majd, hogy a Fidesz csaknem három éves országlása alatt szinte teljesen sikerült kiiktatni az eddig jól-rosszul, de működő fékeket és ellensúlyokat. Még akkor is, ha az Alkotmánybíróság még, a köztársasági elnöki intézmény pedig már afféle fél-ellensúlyként funkcionál – a választási regisztráció eltörlése ezt mutatja. De a legfőbb bírói testületbe hamarosan ismét újabb fideszes jelöltek kerülhetnek, tehát nem bízhatunk abban, hogy megálljt parancsolnak a további kormánypárti menetelésnek. Áder János köztársasági elnök pedig egymaga, még ha akarná sem tudná, már csak alkotmányos szerepénél fogva sem, ellensúlyozni a Fidesz-kormány túlkapásait.

Mindenesetre a gazdasági miniszter jegybankelnöki kinevezése a magyar demokrácia újabb fekete napja. Matolcsy jelölésével legalább két nagy probléma van. A kormánytól független jegybank olyan alapérték, amelyre az Európai Unió különösen odafigyel. A nemzetközi szervezetek még fokozottabban vizsgálják a központi banki működést egy olyan tagállamban, amelynek magas az adósságszintje és 2004 óta túlzott deficit eljárás alatt áll.  Aligha képzelhető el, hogy bárki is elhinné Matolcsyról, hogy a kormánytól függetlenül tudna működni. Mindenki, miként eddig is, Orbán bábját („jobbkezét”) látná benne, ezt pedig a független, adott esetben a kormánynak ellentmondani képes jegybank működéséhez szokott piacok szinte biztosan megtorolnák.

A másik a szakmai kvalitás. A gazdasági minisztert nemcsak mi, laikusok, hanem a gazdaság szereplői sem tartják kompetensnek a jegybankelnöki posztra. Ha van konszenzus a mértékadó közgazdászok között, akkor az az, hogy az unortodox ámokfutás, amelyet a kormány 2010 óta végrehajtott, mindennél jobban árt a gazdaságnak. Emiatt csökkent a régióban a legalacsonyabb szintre az ország nemzeti jövedelemhez viszonyított befektetési mutatója, ezért vagyunk tartósan recesszióban, az infláció is magas, a hitelezés áll. Ha egymilliárdért próbálják is az ellenkezőjét fizetett hirdetésekben elhitetni, attól legfeljebb annyi változik, hogy egy újabb milliárddal nőtt a felesleges kiadások mértéke. A gazdaság peremfeltételei annyira rosszak, hogy alig akad olyan hazai vagy külföldi befektető, aki ilyen körülmények között idehozná a pénzét.

A gazdaság sanyarú állapotát már nem lehet az előző kormányok számlájára írni, a visszamutogatás ideje lejárt. 2014-ben az Orbán-kormány saját és nem elődei teljesítménye alapján fog megmérettetni a választók előtt.  Matolcsy miniszteri intézkedéseivel nem az a baj, hogy nem a korábbi vonalat követi (a magyar szóhasználatban ettől unortodox), hanem, hogy irracionális, amorális és kontraproduktív. A nagymértékű különadók, ideértve a tranzakciós illetéket irracionálisak, mert rontják az üzleti környezetet. A magánnyugdíjpénztári einstand, amely kimeríti a politikai zsarolás fogalmát, méltán versenyezhet az orbáni politika legerkölcstelenebb lépése címért. A végtörlesztés pedig, jóllehet valós problémára kereste a megoldást, végső soron csak azokon tudott segíteni, akik nagy valószínűséggel amúgy is megbirkóztak volna a hitelteherrel.

A cikk folytatását ide kattintva olvashatja.

fodorgabor.blog.hu