Jó lenne elhinni. Az ATV oldalán megjelent lista viszont pont olyan, amilyennek elképzelhetnénk egy ilyen dokumentumot, tehát vagy nagyon ügyes hamisítványról van szó, vagy ez a pőre valóság. Az első probléma persze az, hogy eszünkbe sem jutna elképzelni egy ilyen listát. Ilyen listákat normális emberek, normális országban, normális egyetemeken nem készítenek. De ha van egy ilyen lista, amit a HÖK Jobbikhoz köthető tagjai írnak, annak pont így kell kinéznie. Ki cigány? Ki zsidó? Ki libsi? Ki az, aki nem illik bele a radikális magyar ifjúság elképzelt ideális emberképébe?

A rendes bölcsészfiú nem zsidó, nem cigány, viszont néptáncol, hisz Magyarország feltámadásában és tud pörögni. A rendes bölcsészlánynak pedig jó teste van, legalább annyira, hogy a Pistának tetsszen, más tulajdonsággal nem muszáj rendelkeznie. A megjegyzésekből kirajzolódó világkép talán még jobban elszomorítja az embert, mint az egyetemfoglaló, újbalos, ’68-as lelkesedés, ami a HaHát jellemzi. Ilyenné nevelte a rendszerváltozás utáni húsz év az ifjúságának egy részét, ráadásul az értelmiséginek készülőket: cigányozó, zsidózó aljanéppé, akiknek az egyetlen szempont egy nővel kapcsolatban, hogy milyen a teste; akiknél a jófejség egyik legfőbb mércéje, hogy mennyit tud valaki inni.

Egyetemekkel, főiskolákkal kapcsolatban már vagy egy évtizede halljuk azt, hogy az egész a hallgatók hibája: ők szavaznak ezekre az emberekre, ők nem képesek velük szemben egy épkézláb jelöltet kiállítani, ők vonulnak ki az utcára tüntetni akkor és úgy, ahogy a HÖK akarta az elmúlt években. A lista-ügyből legalább most az is kissé világossá válik, hogy mindez csupán félig igaz. Ezek a „független hallgatói szervezetek” a magyar demokrácia hosszan tartó és súlyos válságának leglátványosabb tünetei. A legutóbbi tíz év az ELTE-n például elég volt ahhoz, hogy a bölcsészkari önkormányzat a Jobbik egyszerű pártnyúlványává degradálódjon, amely maffiaszerűen szelektálja ki a számára hasznos és vele egyetértő diákokat, miközben képzelt és valós ellenfeleit esetenként még a kollégiumi helyektől is megfosztja: jutalmaz, büntet és gyakorlatilag a saját szavazóbázisáért is ő felelős.

Ami pedig még súlyosabb, az az, hogy az önkormányzatiság és a mostanában emlegetett egyetemi autonómia kifordításaként a kari HÖK-ök egyben nagyhatalmú szervezetek is: nemcsak százmillió forintok sorsáról döntenek esetenként, hanem az intézeti tanácsi rendszerben akár oktatók kinevezéséről is. Az egyetemi rendszer politikai értelemben tehát nagy mértékben éppen rájuk épült. Ez pedig akár arra is magyarázatot kínálhat, miért is nem védi meg a diákok többsége ma az egyetemi autonómiát: hiszen tulajdonképpen még annak megtapasztalására sem volt lehetősége az elmúlt időszakban.

Kedves Magyarország, ez a jövőd...

A cikk folytatásáért kattintson ide.

Alternativa.blog.hu