Miért fontos az Állami Számvevőszék véleménye?

Kormánytól független elemzőként tarthatjuk számon a hazai és külföldi banki, piaci elemzőket, ők azonban elsősorban a makrogazdasági előrejelzésekkel foglalkoznak, és legfeljebb még néhány nagy adóbevétel alakulásával. Fontos mindkettő, ám az elemzéseik a részletekre nem térnek ki, hiszen a vizsgált nagy adók legfeljebb ha a bevételi oldal felét lefedik, a kiadási oldalon pedig a független elemzők jellemzően még kisebb részt vizsgálnak.

Az Európai Bizottság (EB), bár alaposan megnézi a részleteket, a benyújtott költségvetésekkel nem foglalkozik. Az EB elsősorban a konvergencia programok értékelése valamint esetenként a tavaszi-őszi előrejelzései érdekében néz mélyebben a tagállamokra, de a költségvetések elemzése nem volt soha profilja. Ezért sem érthető például, mire is volt ez a nagy sietség a költségvetés benyújtásával és a megszokott őszi időpont helyett miért kellet már a nyár elején elkészíteni? A túlzottdeficit-eljárásról már korábban kiderült, hogy leghamarabb jövő tavasszal érhet véget, a kohéziós források felfüggesztését pedig így is, úgy is megszüntették volna.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egyelőre nem elemzi a magyar költségvetést, ilyenre legfeljebb a szokásos másfél évenkénti országjelentések alkalmával kerül sor. Az IMF-fel immár 8 hónapja nem sikerült még a tárgyalások elkezdéséig sem eljutnunk, ami épp azért szomorú fejlemény, mert az IMF pontosan abban tudna segíteni, amiben a legnagyobb hiányt szenvedjük: egy IMF-megállapodás a nemzetközi befektetők számára is validálja a kormányzati elkötelezettséget, ezáltal jelentősen növelve a magyar gazdaságpolitika igencsak megtépázott hitelességét. De úgy néz ki, a tárgyalások még legalább a költségvetés elfogadásáig el fognak húzódni (ha egyáltalán meg akar a kormány állapodni), nehogy olyat javasoljanak, amit nem venne be a kormány(párt) gyomra (több kulcsos szja, ingatlan/vagyonadó stb.).

Végül a jövő évi büdzsé tervezetének mélyebb elemzése kapcsán gondolhat valaki akár a Költségvetési Tanácsra is, bár aki látta a 2009-2011 között élt tanács termékeit, tudja, ez is zsákutca. A 2013-as költségvetési tervről a mostani tanács egy alig 6 oldalas dokumentummal állt elő!  Ráadásul érdemi megállapításuk csupán annyi volt, hogy felhívták a figyelmet a makrogazdasági kockázatokra és javasolták a tartalékok növelését. Elnézést az szarkazmusért, de ilyen mély és alapos elemzésekért szerintem fölösleges e szervet fönntartani, pláne, hogy ilyen komoly analízisekkel az Alaptörvény szerint akár kormányt is buktathat. Persze mind a Magyar Nemzeti Bank elnöke, mind az ÁSz elnöke komoly apparátussal rendelkezik, de mindkettőjük fókusza eltérő. A tanács elnöke pedig – akinek feladata épp ezen eltérő fókuszok közös nevezőre hozása lenne – semmilyen erőforrással nem rendelkezik. Nem véletlen, hogy az EB is a tanács megerősítését javasolta, amire a kormányzati kimerült abban, hogy már az adótörvényekről is mondhatnak véleményt. Kicsit az az ember érzése, mintha kihívná a hűtőgépszerelőt, aki megjavítaná az egyébként működőképes mosógépet, majd elmenne. Persze hálásak vagyunk, hogy a mosógép még jobb lett, de a hűtőnk továbbra sem működik. A tanács igazi megerősítését az jelentené, ha olyan apparátussal rendelkezne, amelynek fókusza egyértelműen a költségvetés alapos, makro- és mikroszintű elemzése lenne.

Ilyen körülmények között tehát nem hagyatkozhatunk másra, mint az Állami Számvevőszékre, mint az egyetlen olyan, a kormánytól (legalább névlegesen) független szervezetre, amely részleteiben is elemzi a költségvetést, és bemutatja az általa kockázatosnak vélt pontokat.

Közel teljesnek nevezhető az ellenőrzésük, hiszen a bevételi főösszeg 88%-át, a kiadási 82%-át vizsgálták. Az ÁSZ elsősorban a bevételi- és kiadási előirányzatok megalapozottságát vizsgálja és módszertana szerint megalapozott egy bevételi előirányzat, (1) ha teljesíthető, azaz az a megelőző évi tendenciáknak és várható értéknek megfelel a tervezett értéke és, (2) ha alátámasztott, azaz értéke számításokkal, hatástanulmányokkal alátámasztott, továbbá megvan a szabályozási háttere is. Kiadási előirányzatok megalapozottságához az ÁSZ-nak elég, ha alátámasztott, ami nem teljesen érthető, hiszen a kiadások jövőbeli értékéhez is inputot jelent a múltbeli alakulásuk, de a megközelítéssel kapcsolatos fenntartásokkal nem foglalkozunk most többet.
 
Annál inkább figyelemreméltóak az előirányzatok megalapozottságával kapcsolatos megállapítások, amelyeket röviden összefoglaltunk az alábbi táblázatban. A táblázat azokat az előirányzatokat tartalmazza, amelyeket az Állami Számvevőszék nem talált megalapozottnak.

A cikk folytatásáért kattintson erre a linkre!

atv.hu / Haza és Haladás