A válság egyetlen lehetséges megoldása az integráció magasabb szintre történő emelése. Ez azonban megkívánná olyan további szuverén kompetenciák átadását, melyek a leglényegesebbek politikai szempontból: költségvetési, társadalmi és gazdasági politikák. Ez a feltartóztathatatlan változás azonban komoly kihívás lesz az európai demokrácia és kormányzás számára.
 
A globalizáció bosszúja
 
A jelenlegi válság gyökerei jóval 2008 előtt keresendőek. A mostani fiskális és pénzügyi krízis a globalizáció „bosszújának” következménye, vagyis gyakorlatilag annak a versenyképességi csapdának a következménye, mely fokozatosan, de egyre gyorsulva érte el az európai gazdaságot, társadalmat és intézményeket.

A globalizáció folyamatával az alacsonyan képzett munkaerő ára a fejlett gazdaságokban (különösen a magas rögzített-árú jóléti államokban) versenyképtelenné vált az alacsony jövedelmű / alacsony jóléti kiadású országok állandó kihívásával szemben. Az alacsony képzettséget, de nagymértékű munkaerőt igénylő iparok tőkeberuházásainak a fejlődő piacok felé történő átirányítása így fokozatos technológiai, tudásbeli és szakértelmi fejlődéssel járt ezekben a fejlődő országokban. Ez a trend folyamatosan növeli azt a bérküszöböt, amelyet a magas bérkiadású országok a hozzáadott értékű munkaerőért képesek megfizetni.
 
Ez a folyamat (nem kis részben) üdvözlendő, ugyanis a fejlődő országokban egyre több ember tud a szegénységből kitörni és magasabb jövedelemre szert tenni, míg a fejlett gazdaságok exportcikkei és szolgáltatásai iránti kereslet is nő. Mindazonáltal az ilyen nagyságrendű gazdasági átalakulások mindig feszültségekkel járnak, és a jelenlegi globális gazdasági átrendeződés e tekintetben történelmi fordulópontnak bizonyulhat.
 
Ez a trend azonban az alacsony képzettséget igénylő munkák iránti kereslet markáns csökkenését vonta maga után a fejlett országokban, különösen az Európai Unióban. Egyes országok, melyek magas színvonalú politikai intézményekkel és erős gazdasági háttérrel büszkélkedhetnek (tipikus példának számít Németország és az északi államok) felismerték ezt a problémát és képesek voltak gyorsan tanulni a hibáikból. Sikeresen mentették át magukat tudás-alapú gazdaságokká, ahol megerősítették fenntartható versenyképességi előnyüket. Néhány – többnyire egyedi, különálló – kisebb krízist követően ezek az országok versenyképességük szinten tartásának érdekében igazították be a munkaerő-költséget. Ezzel szemben azok a (viszonylag alulfejlett) EU-tagországok, melyek az EU-n belüli munkamegosztás eredeti felosztásában alacsony képzettséget igénylő termékek előállításra szakosodtak, hamar elvesztették növekedési képességüket a relatív értelemben drága euró és az egyre növekvő egység-bérköltség fényében. Mégis, ezek az országok ideiglenesen fenn tudták tartani növekedési rátájukat, ami tulajdonképpen pozitív kitermelési különbözetnek mondható. Ezt a buborékszerű növekedést (amely a GDP nem-kereskedelmi szektorainak növekvő hányadának tudható be) az értelmetlenül olcsó euró-alapú finanszírozás hajtotta, mely szinte kockázatmentesnek minősítette az eurózóna államadósságait.
 
Ráadásul az EU lemaradásban van az Egyesült Államokkal szemben a termelékenység terén, és ez a szakadék egyre inkább szélesedik. 2007-ben egy átlagos amerikai munkavállaló 42%-kal több GDP-t állított elő európai megfelelőjénél. Ez a szakadék – a közhiedelemmel ellentétben – elsősorban nem a kevesebb munkavégzéssel függ össze, hanem a teljes faktor termelékenység (total factor productivity (TFP)) terén mutatkozó csekély növekedéssel, melyet hatékonyabbá lehetne tenni szervezeti és technológiai javításokkal. A 2008-es válság rávilágított az európai üzleti modell fenntarthatatlan állapotára, és leállította ezen gazdaságpolitikák finanszírozását is. Másrészt viszont a 2008-as krízis nem írta felül a már érzékelhető trendeket a globális erőátrendeződés terén, míg a reagálásra és korrekcióra szükséges időt lerövidítette. Ugyanakkor a válság hatására a társadalmi és politikai környezet ingatagabbá, nehezebben kezelhetővé vált már az elkerülhetetlen strukturális reformok bevezetése előtt.
 
Tendenciák, kockázatok és kihívások a jövőben
 
A 2008 után kialakult környezetben öt olyan kulcsfontosságú folyamat ragadható meg, melyek kimenetele meg fogja határozni Európa jövőjét, és komoly hatással lesz a fejlett világ egészére.
 
A cikk folytatását a Haza és Haladás Alapítvány blogján olvashatja!