Január közepén Banja Luka egyik sportcsarnokában a rendőrség több kilogrammnyi pusztító erejű robbanószert, lőfegyvereket, lőszert és kézigránátokat talált egy nappal az előtt, hogy a boszniai Szerb Köztársaság fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a csarnokban megjelentek Szerbia és a boszniai szerb állam legfelső vezetésének tagjai, valamint a szerb pravoszláv egyház vezető tisztségviselői. A hatóságok szerint a térség destabilizálása céljából nagyszabású iszlám terrorakció volt készülőben.

Ivica Dačić szerb belügyminiszter már tavaly nyáron jelezte kollégái Hágában megrendezett találkozóján, hogy Szerbiát támadás fenyegeti az albán és koszovói terroristák részéről. Dačić beszámolt a raškai körzetben megfigyelt terrorista-tevékenységekről is, ahol a mai napig a radikális iszlámot képviselő vahabiták jelentenek biztonsági problémát. A szóban forgó területen a rendőrség 15 vahabitát tartóztatott le, akiket terrortámadás tervezése és fegyver, illetve robbanóanyag birtoklása miatt el is ítélt a bíróság. Egy évvel korábban pedig ismert gyülekezőhelyükön, Gornja Maoča településen csapott le rájuk egy nagyszabású művelet keretében hatszáz bosnyák rendőr, és az ország helyzetének megingatásával gyanúsította meg őket. Ez volt a legnagyobb rendőrségi akció az országban az 1992 és 1995 között dúló háború óta. A több tucat előállított között volt a fundamentalista közösség vezetője, Nusret Imamovič is. A prédikátor az interneten terjeszti fanatikus tanait, melyben kiemelt szerep jut a dzsihád tanának is.
 
Mit keresnek a vahabiták a balkánon?

Egy lapunknak nyilatkozó magyar békefenntartó beszámolója szerint a bosnyák muzulmánok Tito idején mérsékelt szunnitaként élték mindennapjaikat, egészen a balkáni háborúk idejéig, amikor is Alija Izbegović, Bosznia-Herczegovina első elnöke iszlám harcosokat hívott Boszniába a tartomány megvédésére, az ortodox szerbekkel és a horvát katolikusokkal szemben. Vahabiták százai érkeztek elsősorban Szaúd-Arábia (itt államvallás) és Jemen területéről, hogy szent háborút vívjanak a kereszténységgel. A mudzsahedek vezetésével megalakították az iszlám dandárt, amely a 7. muzulmán hadtest néven harcolt a szerb konfliktusokban. Izbegović akkor mérsékelt muzulmánként viselkedett a nyugati vezetőkkel folytatott tárgyalások során, mára azonban egyértelműen bebizonyosodott, hogy együttműködött az Al-Kaidával, sőt magával Bin-Ladennel is tartotta a kapcsolatot.

A ’95-ben elfogadott béke véget vetett a vallási háborúnak és kimondta, hogy a mudzsahedeknek el kell hagyniuk a térséget, a lassú békefolyamat következtében többségük azonban az újonnan megalakult ország területén maradt, sőt még az állampolgárságot is megkapta. Azóta felfogásukhoz hűen folyamatosan toborozzák az új híveket a muzulmán lakosság köréből egy szíriai imám vezetésével. Mivel Imad al-Hussein egyre kényelmetlenebbé vált a bosnyákok számára, többször is kiutasították az országból, ám az elhúzódó jogi procedúrának köszönhetően máig háborítatlanul tevékenykedhet.

„Becslések szerint a Boszniában élő 1,4 millió muzulmán közül mintegy tízezerre tehető a vahabiták száma. Többségük kis, elszigetelt falvakban él az iszlám törvények, a saria alapján, és életmódjukban nem akadályozzák őket a hivatalos szervek” – magyarázta lapunknak egy névtelenséget kérő vajdasági magyar újságíró.

A szélsőséges csoportok álltal kontrollált településeken főleg mezőgazdaságból élnek, elutasítják a televízió és a telefon használatát, valamint gyermekeiket állami iskola helyett médreszekben, muszlim tanodákban képzik a jordán nemzeti alaptanterv szerint. Szakértőnk úgy tudja, hogy a muzulmán iskolák korábbi tanulói közül több fiatal került már a mozgalom vezetésébe. Bár nagyon nehéz bizonyítani, fokozatosan gyarapodik a vahabiták számlájára írható terrorakciók száma. 1996-ban egy horvát rendőrt gyilkoltak meg, a 2000-es év végén a keresztény Szenteste akartak merényleteket végrehajtani, tavaly előtt pedig feltehetően egy vahhabita csoport robbantott a bugojnói rendőrőrsnél. A támadásban egy ember meghalt és sokan megsebesültek.

Mit nekik Washington

A Gornja Maoča-i nagyszabású bosnyák rendőrségi akció után a falusiak ellenségesen viselkedtek az oda tóduló újságírókkal, azonnali távozásra szólították fel és a település határáig kísérték őket. Egy oda látogató riporternő, Belma Bećirbašić arról számolt be, hogy egy a Brčkói kantonhoz tartozó faluba helyi férfiak egy csoportja erőszakkal állította meg őt és kísérőit annak ellenére, hogy az iszlám előírásainak megfelelő hidzsábbal fedte le a haját. Az út mellett íjjal és nyílvesszőkkel játszadozó gyerekektől kérdezték meg, hogy jó felé járnak-e, s közben a fotóriporter egyikükről készített egy képet. Kisvártatva három autó jelent meg, és leszorították őket az útról. Az egyik kocsiból hosszú, őszes szakállú, magas férfi szállt ki, és köszönés helyett a fényképezőgépet követelte. Igazoltatták, megmotozták őket, átkutatták az autót, majd közölték, hogy ők egy zárt közösség, akiket senkinek sincs joga kéretlenül meglátogatni. (Brčko és környéke felügyeletét egyébként a bosnyák állam, illetve maga az Európai Unió látja el.) Az újságírónő ellenvetéseire csak annyit mondtak, hogy fogja be a száját, mert nőkkel eleve nem tárgyalnak. Amikor pedig Szarajevóra hivatkoztak, csak annyi választ kaptak, hogy vahabita látogatóik washingtoniakat is zavartak már el.

Belma Bećirbašić azért ment a magyar határtól öt óra autózással elérhető településre, hogy a saját szemével győződjön meg arról, vajon az ottani gyerekek valóban a jordán nemzeti alaptanterv szerint tanulnak-e. Kutatásait a zárt iszlám közösségek párhuzamos oktatásáról azt követően kezdte, miután Smajo Abdurahmanovićot, a zavidovići lakosú Velid Zahirović megölésével vádolták meg, az áldozat ugyanis nem akarta későbbi gyilkosához hozzáadni tízéves lányát. A lánykérő a kislányt egy, a Koránt a fundamentalista elvek alapján oktató iszlám vallási iskolában nézte ki magának. A régió rurális, azaz belterjes falusi területeiről egyre több gyereket íratnak ki a bosnyák állami iskolákból és helyette a „korános”, vagyis az oktatási minisztérium szükséges engedélyével nem rendelkező, vallási alapon működő magániskolákba járatják őket. A helyiek azzal indokolták iskolaalapítási kérvényüket, hogy „a falvak messze találhatók az olyan nagyobb településektől, ahol van iskola”, másrészt az állami iskolákban „egyes tantárgyak nem állnak összhangban az iszlám előírásaival.

A Bosanskohercegovački Dani című újságban közzé tett cikk szerzője azért próbált kapcsolatba lépni Nusret Imamovićtyal, a helyi vahhábita közösség önjelölt vezetőjével, a „saria jog professzorával”, mert szerette volna bemutatni, hogyan zajlik náluk az oktatás, mire tanítják gyermekeiket annak fényében, hogy nemrég egy nyilatkozatában kifejtete: „Nem tiltjuk az öngyilkos merényletek végrehajtását, viszont csak különleges esetekben szabad őket alkalmazni”. A nagy közfelháborodást kiváltó szöveget a putvjernika.com címen elérhető bosnyák nyelvű iszlám honlapon tették közzé, ahol Oszama bin Laden Európának címzett üzenete örvendett egykor a legnagyobb látogatottságnak.


Európai iszlám bástya

A Danas nevű lap egyébként azt is kiderítette, hogy a tavaly októberben a szarajevói amerikai nagykövetségre lövöldöző, fundamentalista merénylő, Mevlid Jasarevic nem Boszniából, hanem a dél-szerbiai Szandzsákból származik, és abban a Gornja Maočában képezték ki, ahol az újságírónőt és kollégáját az inzultus érte. A régió székhelye, Novi Pazar az iszlám terroristák másik fontos „délszláv” fellegvára. A szandzsákban gyakorolt vahabizmus központi alakja Muamer Zukorlić mufti ellen a hatóságok 2007-ben kezdtek kiterjedt akciót, melynek során sok követőjét letartóztatták a Tutin közelében elhelyezkedő Ninaja nevű hegyen, mozgalma ennek ellenére máig töretlen népszerűségnek örvend.

Dzevad Galijasevic, boszniai muszlim politológus szerint a hatalom stratégiailag legnagyobb hibája eddig az volt, hogy a térségben állomásozó nemzetközi szervek elbagatellizálták a szélsőségesek jelenlétét. Egy, a politológus által közölt tanulmány szerint Alija Izetbegovic elnöksége, a '90-es évek háborús időszaka óta támogatóan és kesztyűs kézzel bánt a vahabitákkal. A szakember szerint sok gyilkosság és terrorcselekmény történt Boszniában, melyekben a vahabiták jelentős szerepet játszhattak, ezeket azonban mindezidáig úgy kezelték, mint más, köztörvényes bűntetteteket. A politológus becslése szerint az ország 1,5 millió muzulmán lakójának körülbelül 12 százaléka támogatja a vahabiták mozgalmát.

A lapunk által megkérdezett szakértő szerint az iszlamisták mind nagyobb veszélyt jelenthetnek a térségre, az utóbbi évek szaporodó támadásai arra utalnak, hogy Bosznia-Hercegovina az európai iszlám terrorizmus egyik bástyájává válhat. A szerb hatóságok, illetve a bosnyák szervek gyakorlatilag napi szinten kénytelenek foglalkozni a problémával. A vahabita iskolákban és mecsetekben folyamatos „utánpótlás-nevelés” zajlik, és már a nyilvánosság előtt is egyre több vezetőjük hirdeti, hogy céljaikat csak fegyverrel lehet megvalósítani.


Videó a boszniai radikális muzulmánokról.

Galijasević szerint ha az érintett kormányok hagyják kibontakozni a vahabiták mozgalmát, akkor hamarosan olyan terrorcselekmények történhetnek a Balkánon is, mint Oroszországban és annak kaukázusi köztársaságaiban. A pesszimista jóslathoz csatlakozik Darko Trifunović szerb terrorszakértő is, aki kollégájával együtt már régóta figyelmeztette a kormányt és a boszniai nemzetközi főmegbízottat: az ország hamarosan a terroristák melegágyává és az al-Kaida kiképző helyévé válhat.

HETEK