Tadic minap megfogalmazott terve értelmében Belgrádnak és Pristinának a tartós rendezés érdekében a következő kérdésekben kellene megállapodnia: a szerb pravoszláv egyház tulajdonát képező koszovói kolostorok sorsa; a szórványban élő koszovói szerbek helyzete; a Koszovóban levő szerb állami vagyon és a Szerbiában élő polgárok Koszovóban maradt vagyona; az észak-koszovói helyzet rendezése.
Noha Stefanovic "építő jellegűnek" nevezte a tárgyalásokat Reekerrel, sajtónyilatkozatában kijelentette: az amerikai tárgyalófél a pénteki találkozón sem fejtette ki, mi a véleménye Belgrád azon indítványáról, hogy Pristina a regionális értekezleteken a tárgyalóasztalnál csak akkor foglalhat helyet, ha a "Koszovó" feliratú táblán feltüntetik az "ENSZ BT 1244-es számú határozata" kitételt is.
Az 1999. június 10-én elfogadott 1244-es számú ENSZ BT-határozat lezárta a NATO légi háborúját, Belgrád gyakorlatilag elvesztette Koszovót, de a dokumentum elismerte az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság - amelynek a mai Szerbia jogutódja - területi egységét.
A határozat rendelkezései kettősséget mutatnak: hitet tesz Jugoszlávia területi integritása mellett, Koszovónak pedig csak lényegi autonómiát és tényleges önkormányzatiságot ígér.
Stefanovic annak a véleményének adott hangot, hogy nincs értelme kitűzni a Belgrád és Pristina közötti újabb párbeszéd időpontját mindaddig, amíg nem kerülnek közelebb a nézetek az 1244-es számú határozat alkalmazásával kapcsolatban.
Szerbia mind a mai napig nem ismeri el Koszovó függetlenségét, s a belgrádi politikusok fogadkozásai értelmében nem is hajlandó erre.
