„Semmiféle bizonyítéka nincs annak, hogy a szexfüggőség valódi pszichiátriai rendellenesség lenne. És valószínűleg nem is lesz” – idézi a Hetek pénteki száma Dr. David Ley klinikai szakpszichológus a témával kapcsolatos átfogó munkáját. Amikor egy ismert személyiséget félrelépésen kapnak, kézenfekvő megoldás a szexfüggőségre hivatkozni – ahogyan például a golfjátékos Tiger Woods vagy Michael Douglas és Charlie Sheen színészek tették. Az ember ilyenkor bevallja, hogy valójában beteg, és bűnbánó arccal bevonul egy méregdrága rehabilitációs központba. Tiger Woods esetében például a terápia bizonyos ideig tartó teljes absztinenciát, viselkedésterápiát, traumakezelést, a visszaesést megelőző tanácsadást, valamint a szégyenérzet csökkentését és a szexuális határok felállítását célzó négyszemközti beszélgetéseket foglalt magába.

A szexfüggőség tehát jó üzlet, vonja le következtetését Dr. Ley, aki szerint a biznisz újabb lökést kap a napokban bemutatott Shame (Szégyen) című, Steve McQueen rendezte filmmel. A filmben Michael Fassbender egy sikeres, jóképű és szexfüggő New York-i férfit alakít, aki a pornográfia, a prostituáltak és az egyéjszakás kalandok hálójában vergődik. Az alkotás nyomán fellángoló vitában pszichológusok és pszichiáterek sora foglal állást a szexfüggőség létezésének kérdésében.

A szexuális zavarokkal foglalkozó Ley klinikai praxisában arra a következtetésre jutott, hogy bár számos páciense igen aktív szexuális tevékenységet folytat, egyikük sem diagnosztizálható „függőként”. Véleménye szerint a szexfüggőségnek nincs szakmailag általánosan elfogadott definíciója – mintegy tucatnyi, egymással versengő meghatározás létezik, melyeket soha nem alkalmaznak következetesen. A legtöbben a drog- és alkoholfüggőséget veszik alapul a szexfüggőség definiálására, azt állítva, hogy a túl sok szex ezekhez hasonlóan sóvárgást, hozzászokást és adott esetben elvonási tüneteket hoz létre, miközben teljes mértékben leuralja az ebben szenvedő személy mindennapi életét.

Ley ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy soha, senki nem halt még bele a szex megvonásába, miközben a drog és alkohol megvonása a függő személy életét is veszélyeztetheti. Következtetése szerint a szexfüggőség diagnózisa gyakran felmenti az embereket a tetteikkel és hibás döntéseikkel kapcsolatos felelősség alól. Első megítélésre hangzatos érveit Phil Varone rockzenész példájával igyekszik alátámasztani, aki saját bevallása szerint több mint 3000 nővel létesített már szexuális kapcsolatot. Bár a zenészt többen függőnek minősítették, ő maga nem ért ezzel egyet: „Soha nem tartottam magam szexfüggőnek, mivel a szex soha nem volt negatív hatással az életem más területeire, és soha nem akadályozott meg a magas színvonalú teljesítmények elérésében” – jelentette ki Varone a Celebrity Rehab című amerikai valóságshow-ban.  

A „szexfüggőség ipara” ellen következetesen érvelő Ley arról is beszámol, hogy beszélgetéseik során számos megcsalt feleség bevallotta: könnyebb volt számukra azt hinni, hogy a férjük beteg (tehát szexfüggő), mint tudomásul venni, hogy saját önzésének engedve egyszerűen megcsalta őket.

A teljes cikk a Hetek legújabb számában olvasható.

atv.hu