A Szent Péter-bazilikában szombaton pontifikált ünnepi misén mondott homíliájában XVI. Benedek pápa a karácsonynak mai üzenetéről beszélt a világban békét, az emberekben hitet sürgetve.

A fényárban úszó bazilikát megtöltő olaszok és külföldiek hallgatták a pápa szavait. XVI. Benedek Isten karácsonyi megjelenéséről beszélt párhuzamot vonva Jézus születésének kora és a mai világ között. Többek között a betlehemépítés hagyományát 1223-ban megteremtő Szent Ferencről beszélt, aki "teljesen új mélységben fedezte fel" Jézus emberségét, alázatát, szegénységét, mások szeretetének keresését. Mindez szemben áll a mai karácsonnyal, mely "az üzletek ünnepe, melyeknek vakító csillogása elrejti Isten alázatának misztériumát".    

Aki ma be akar lépni a betlehemi Születés Templomába észreveszi, hogy az egykor öt és fél méter magas bejárat nagy részét befalazták. "Aki be akar lépni Jézus születésének helyszínére meg kell, hogy hajoljon... Le kell szállnunk 'felvilágosult' értelmünk lováról. Le kell vetnünk hamis bizonyosságainkat, értelmiségi gőgünket, mely megakadályozza, hogy Isten közelségét érezzük".     A pápa szerint a mai embernek el kell szakadni mindattól, ami "anyagi, mérhető és kézzel fogható". Homíliája végén XVI. Benedek azokért imádkozott, akiknek "a karácsonyt szegénységben, fájdalomban kell megélniük, kivándorlóként".       

Erdő: ne essünk kétségbe

Nem önzésből, de szeretetből kell megoldást keresni földi gondjainkra - hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek vasárnap Budapesten a Szent István-bazilikában tartott karácsonyi éjféli misén.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szentbeszédében úgy fogalmazott: "Ne hagyjuk hát, hogy úrrá legyen rajtunk a csüggedés! Ne hagyjuk, hogy megrémítsenek pénzügyi adatok vagy statisztikák! Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának."

Legfőbb hatóságot sürget a Vatikán

Korábban a Vatikán, más kontextusban ugyan, de szintén megszólalt a válsággal kapcsolatos anyagi kérdésekben, a nemzetközi pénzügyi és monetáris rendszerek reformját javasolva. A pápai állam Igazság és Béke Tanácsának októberben kiadott dokumentuma szerint a jelenleg működő pénzügyi intézmények elavultak és gyakran nem elég hatékonyak a válságok kezelésében. A szöveg elítéli a „piac bálványozását” és a „neoliberális gondolkodást”, amely csak technikai megoldásokat keres a gazdasági nehézségekre.

Emiatt sürgetik egy világméretű jogosítványokkal rendelkező „legfelsőbb hatóság” létrehozását, amely dönthetne a globális gazdasági kérdésekben. A Vatikán javaslata szerint ez az intézmény – egyfajta „központi világbank” – kezdetben az ENSZ keretei között jönne létre, de később függetlenné válhatna. Ennek feladata lenne többek között biztosítani azt, hogy a fejlett országok ne éljenek vissza a gyenge államokkal szembeni túlerejükkel.

A Vatikán közleménye leszögezi: tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen lépés az egyes nemzetállamok hatalmának „fokozatos, és kiegyensúlyozott átadásával járna a világ és regionális hatalmi szervek számára”, de a pápai állam képviselői szerint erre „szükség van, különösen, hogy az emberi társadalom, a gazdaság és a technológia gyors változásai átlépnek a nemzeti határokon, amelyeket a globalizált világ már amúgy is nagyon meggyengített”.

Gigantikus vagyon

A közlemény nem tér ki arra, hogy ki finanszírozná az új központi világbank felállítását. Ebben akár a Vatikán is szerepet vállalhat, hiszen a pápai állam a világ egyik, ha nem éppen a legerősebb gazdasági szereplője. A Time magazin már 1965-ben mintegy 10-15 milliárd dollár értékűre becsülte a Vatikán likvid (a felbecsülhetetlen értékű ingatlanokat és szépművészeti alkotásokat nem tartalmazó) vagyonát.

Ez az összeg ma, közel fél évszázaddal később egyes becslések szerint elérheti a 2000 milliárd dollárt. Ez az összeg – amelynek része a világ legnagyobb aranykészletének számító vatikáni kincstár tartaléka is – megfelel az Európai Unió teljes GDP-jének 10 százalékának. Nagyságrendjére jellemző, hogy már a feléből fedezni lehetne az euró zóna valamennyi eladósodott államának rendbetételét.