A közelgő támadásról az Egyesült Államok titkosszolgálatának voltak információi. Egyes feltételezések szerint azonban a titkosszolgálati jelentéseket a politikai vezetés hibásan értékelte, mások viszont úgy vélik: az Egyesült Államok azért hagyta magát megtámadni, hogy az akkor többségében pacifista és izolacionista közvéleményt a háborúba való beszállás mellé állítsa. Az azonban valószínű: bár az Egyesült Államok számított a támadásra, annak pontos helyét nem sikerült belőnie.

A helyi idő szerint reggel 7.48-kor – magyar idő szerint 18.48-kor – kezdődött támadás a helyi erőket teljesen váratlanul érte. Az eredetileg tervezett három helyett végül csak két hullámban támadó japánok az első hullámban semmilyen, a másodikban csekély ellenállással találkoztak. Az Egyesült Államok részéről meghalt 2 335 haditengerész és hatvannyolc civil, megsebesült 1 143 haditengerész és harmincöt civil. Az anyagi veszteségek is katasztrofálisak voltak: elsüllyedt négy csatahajó, három romboló és két egyéb hajó, megsemmisült 188 repülőgép, megrongálódott négy csatahajó, három cirkáló és 155 repülőgép (Csak az összehasonlítás kedvéért: a Magyar Honvédségnek pillanatnyilag huszonkilenc repülőgépe és harminc helikoptere van.) A japánok az akciót megúszták tizennyolc repülőgép, egy nagy és öt zseb-tengeralattjáró, valamint ötvenöt ember elveszítésével.

Hosszútávon azonban a Pearl Harbor-i támadás katasztrofális következménnyel járt a tengelyhatalmak – köztük Japán – számára: másnap, december 8-án az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hadat üzent Japánnak, 11-én pedig Németország és Olaszország az Egyesült Államoknak. A végeredményt ismerjük.

A magyar politikai vezetés sem akart kimaradni a buliból, csak Budapesten valahogy összekeverhették a színeket a földgömbön: december 12-én Magyarország is hadat üzent az Egyesült Államoknak. A magyar lépést azonban az Egyesült Államok nem vette komolyan: Washington úgy vélte, hogy Magyarország náci vazallus és mint ilyen, kormányának politikája nem tükrözi a lakosság többségének álláspontját. Épp ezért az Egyesült Államok fél éven át várta, hogy Budapest közölje: „Bocs, tévedtünk, nincs hadüzenet.” Miután erre Magyarország részéről nem került sor, 1942. június 2-án Franklin Delano Roosevelt elnök továbbküldte a Kongresszusnak a magyar miniszterelnök jegyzékét és kérte a hadiállapot elismerését.

atv.hu, Szegő Péter