Paula Schriefer, aki maga is tagja volt a küldöttségnek, amely több tucatnyi eszmecserét folytatott újságírókkal, média-tisztségviselőkkel, a szabályozó hatósággal és a kormány képviselőivel, bírálatában kifejtette, hogy a médiaszabályozás „hatásköre túlságosan széles és a függetlensége megkérdőjelezhető”, de egyúttal „korlátozott lehetőséget biztosít az általa hozott határozatok bírósági felülvizsgálatára”. Kifogásolta, hogy testületnek jogában áll engedélyeket felfüggeszteni, a médiatartalmakat felügyelni és bírságokat kiszabni.
A Freedom House (FH) alelnöke azt is bírálta, hogy a tiltott tartalmak meghatározása a megítélése szerint túlságosan is tág, hogy az kibővíti azon estek körét, amelyekben az újságírók kötelesek felfedni a forrásaikat és hangot adott annak az álláspontjának, hogy az új szabályozási rendszer „kifejlesztette a társszabályozás rendszerét”, amely „a cenzúrát a médiatulajdonosokhoz szervezi ki, cserébe a bírságoktól való mentességért”.
Paula Schriefer szerint a magyar kormány arra hivatkozva szokta elutasítani a rangos nemzetközi szervezetek bírálatát, hogy azok túlzottak vagy politikai indíttatásúk, s nagy erőfeszítéseket fordít arra, hogy hasonló európai példákkal igazolja a magyar médiaszabályozást. A FH alelnöke szerint függetlenül a külföldi párhuzamoktól „a magyar szabályozás olyan törvények összességéből áll, amelyek együttvéve jelentős fenyegetést jelentenek a média sokszínűségére, valamint arra, hogy a média elláthassa alapvető ellenőrző szerepét”.
MTI
