Megkeresésünkre Pogátsa Zoltán közgazda-szociológus azt mondta: a mostani költségvetés-tervezet koncepciója legalábbis részben eltér a Széll Kálmán Tervétől. Abban megegyezik, hogy a kormány elképzelése az államadóság csökkentése volt, bármi áron. Ennek magyarázata „megszabadulni attól a világgazdasági kitettségtől, amely sok országot kiszolgáltatottá tett” – vélte a Nyugat-magyarországi Egyetem docense. A szakember tehát úgy látja: a kormány szerint az államadósság csökkentése esetén Magyarország nemzetközi gazdasági megítélése javul. A Széll Kálmán Tervhez képest annyiban van változás, hogy világossá vált: ezeket a lépéseket miből kell finanszírozni – mutatott rá Pogátsa, aki szerint egyértelmű: „az egykulcsos adó történetének vége”. Azt mondta: a márciusi Széll Kálmán Terv koncepciója még az volt, hogy az egykulcsos adó növeli a foglalkoztatottságot, most viszont de facto két, sőt inkább háromkulcsos lesz, ami „kiegyensúlyozza a tavalyi egykulcsos adó igazságtalanságait, de még mindig messze van egy igazi progresszív adórendszertől”. Figyelmeztetett: a költségvetés kétszáznyolcvan forint alatti euróval számol, így a háromszáz forintos euró – különös tekintettel a magyar gazdaság nyitottságára – jelentősen megváltoztatja a költségvetés számait. Ma egyébként két és fél éves negatív rekorddal 302 forintra erősödött az euró.
"Maradnak a sanyarú helyzetben"
A költségvetés elfogadása „rövidtávon mindenképpen” elősegíti a kormány által hangoztatott célt, az államadósság csökkentését – felelt kérdésünkre interjúalanyunk. A hosszútávon fenntartható stabil csökkentésnek az lenne az alapja, hogy minél többen dolgozzanak – tette hozzá. Ezzel csökkenne az eltartottak és nőne a befizetők száma. Pogátsa úgy folytatta: a kormány azt gondolja, hogyha csökkenti a szociális támogatásokat, „elmozdulás lesz a piac irányába, mert az emberek nem fognak tudni a jóléti államon élősködni”. Az egyetemi docens azonban rámutatott: ettől önmagában még nem lesznek munkahelyek, így ezekből az emberekből nem foglalkoztatottak lesznek, hanem maradnak „inaktívak, nagyon sanyarú helyzetben”. Ez a politika tehát érdemben nem fogja javítani a foglalkoztatottak helyzetét – tette hozzá. Pogátsa szerint rövidtávon lehet ÁFA-növeléssel vagy például a chipsadóval, szerencsejáték-adóval egyensúlyt teremteni, „de az igazi érdemi kérdés, hogy ez fönntartható-e”. Mindenesetre ezek az adók „mindenkire jó hatással lesznek”. Közbevetésünkre, miszerint a chipsadó elriaszthatja a chipstőkést, hogy Magyarországon építsen chipsgyárat és ezáltal magyaroknak adjon munkát, a szakember azt felelt: egyrészt ettől a chipstőkés még nem riad el, másrészt, ha mégis, „az sem olyan nagy tragédia, ha mégis, mert a magyar emberek egészségi állapota Románia és Bulgária után a legrosszabb az EU-ban”
Befektetőbarát környezetre van szükség
Azt az elméletet azonban, hogy befektetőbarát környezetet kell teremteni, mert a befektetésből munkahelyek lesznek, a közgazda-szociológus szerint el kell felejteni. Azt mondta: a tőkebefektetéshez alapvetően két dolog kell: autópálya és nagyváros. Észak-Magyarország és az Alföld jelentős része, illetve a Dráva menta azonban „soha az életben nem lesz bekapcsolható ebbe a külföldi tőkés történetbe”. A másik idevonatkozó probléma Pogátsa szerint a képzetlenség.
Kérdésünkre interjúalanyunk úgy reagált: ezeknek a rétegeknek sem gazdaságilag, sem szociálisan nem kínál semmit a 2012-ews költségvetés tervezete. „Elképesztően sokat kellene költeni arra, hogy ezeknek az embereknek a képzettségét növeljük és növelni kellene a mobilitás lehetőségét” – tette hozzá. Mint fogalmazott, azok, akik a tankötelezettség leszállításának megfelelően tizenhat éves korukra kiesnek az oktatási rendszerből, szinte biztos, hogy nem fognak munkát találni.
Pogátsa bírálta az ÁFA-emelést: „ezt differenciáltabban kéne csinálni”. Azt azonban nem tudta megmondani, hogy a társadalom körülbelül milyen hányada veszít és milyen hányada nyer az új költségvetéssel.
Jó kérdésre rossz válasz
A nagy rendszerek reformjáról a Nyugat-magyarországi Egyetem docense azt mondta: jó helyzetfelismerésből indul ki a költségvetés, de a jó kérdésekre sokszor nagyon rossz válaszokat ad. Úgy vélte: az ilyen nagy rendszerekhez, mint az oktatás, csak minimum középtávú koncepcióval szabad hozzányúlni, és nem volna szabad „rövidtávon ilyen drasztikus változtatásokat végrehajtani, mert szét fog esni a rendszer”. Hozzátette: „én sokkal hosszabb távra terveznék oktatási reformot”, ennélfogva az ilyen átalakításokat az ellenzék bevonásával, „nemzeti konszenzussal” kellene levezényelni.
"Kicsit ambiciózus" a tervezett hiánycél
Csütörtökön az ATV vendége volt Árokszállási Zoltán makroelemző és Vámosi Nagy Szabolcs, az APEH volt elnökhelyettese. Árokszállási szerint a két és félszázalékos hiánycél „kicsit ambiciózusnak tűnik”, de négyszázmilliárd forint tartalék van betervezve. Hozzátette: ebből a pénzből összesen százötvenmilliárdot már vállalati kompenzációra elköltöttek, tehát igazából nem négyszáz-, hanem kétszázötvenmilliárd forintról van szó.
Arra a kérdésre, hogy miért van kétszázmilliárd forinttal kevesebb magtakarítás a költségvetésben, mint a Széll Kálmán tervben, Árokszállási úgy reagált: „az intézkedések végrehajtása – például a rokkantnyugdíjak fölülvizsgálata – nem haladt olyan ütemben, mint ahogy azt a kormány tervezte”
Az elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy huszonhét százalékkal Magyarországnak sikerül abszolválnia Európa legmagasabb ÁFÁ-ját. Úgy vélte: amikor már látszik, hogy a kiadáscsökkentés nem úgy alakul, mint ahogy azt eredetileg tervezték, akkor jóval egyszerűbb adókat emelni, mint fűnyíróelvszerűen kiadásokat csökkenteni.
Az évi háromszázalékos ingatlanadóval – legalábbis ami a lakosságot és a lakóingatlanokat illeti – Árokszállási szerint az önkormányzatok jellemzően nem vagy nem teljesen fognak élni: „Valószínűleg az önkormányzatok is tudatában vannak annak, hogy ekkora többletteher a lakosságnak nagyon nehéz lenne.”
A külső környezet is számít
Vámosi Nagy Szabolcs úgy vélte: „ma olyan költségvetést csinálni, amely biztosan teljesül, nemigen lehet”. Az adószakember szerint a magyar gazdaságot alapvetően befolyásoló külső környezetben is „elég nagyok a bizonytalanságok”. Az alapcélkitűzés – azaz az államadósság csökkentése – mindenesetre Vámosi Nagy szerint jó, csak azt tudni kell tartani. „Ennek ára van természetesen” – tette hozzá.
Vámosi Nagy úgy vélte: a nagy kérdés, hogy a bevételi terv teljesül-e. A kutatóintézetek gazdasági előrejelzései mínusz kettő és plusz kettő között szórnak, így nehéz tervezni – vélte. „A tudományos tervezés és a jóslás egyvelegét éljük meg” – tette hozzá.
A szakember rámutatott: az összes adóteher másfél százalékkal nőni fog a tervek szerint. „Az adóemelés sosem jó, de szükséges” – mondta. Ugyanő „kizárt dolognak” tarja, hogy az önkormányzatok a háromszázalékos ingatlanadót be szeretnék vezetni. Szerinte az új ingatlanadó azért lenne jó egyes önkormányzatoknak, mert iparterületeket tudnának adóztatni, forgalmi értéken. A vállalkozásokat ez nem fogja elriasztani – vélte Vámosi Nagy. Szerinte a vállalkozások ugyanis inkább azt nézik, hogy hol nincs vagy alacsony a helyi iparűzési adó. Ráadásul a polgármesterek és a helyi képviselők szeretnének három év múlva is polgármesterek és helyi képviselők lenni, így „bolondok lesznek ilyen közvetlenül sújtó adóterhet bevezetni a választópolgáraira”.
Az EVA eltörlését előre jelezni erős túlzás, bár – mint „adózási szörnyszülöttet” – meg kellene szüntetni – közölte az APEH volt elnökhelyettese. Az EVÁ-ra vonatkozó módosító javaslat „egyáltalán nem biztos, hogy át fog menni”, mert eltörlése az újságírók jelentős részét közvetlenül érintené és a közvélemény formálóival a hatalom nem föltétlenül akar ujjat húzni.
atv.hu, Szegő Péter
