Márpedig ez történt a Golf-kategóriáju, ám a szürkeségből eredeti formatervével kiemelkedő modell esetében. Pont annyira egyéni és kifinomult a forma, hogy megkülönböztesse az autót a többitől, ugyanakkor az utastéri kényelem és a csomagtartó mérete se szenvedjen csorbát. Az előd 147-eshez képest 13 cm a karosszéria hossz növekedése, 7 centivel nagyobb a szélesség és majd' 9-cel a tengelytáv. Mindez érződik is belül - bár a hátsó üléssor magas utasok számára nem kifejezetten kényelmes - elöl igazán komfortosan utazhatunk hosszútávon is.
Ha pedig nem a kényelem, hanem inkább a dinamizmus igénye kerül előtérbe ott a DNA kapcsoló a váltókar előtt és máris közvetlenebb lesz a kormányzás és hevesebb a gázreakció. Ilyenkor érezhetjük igazán Alfában magunkat - akinek pedig még ez sem elég, annak ott az 1750 TBi verzió 235 lóerővel és ültetett futóművel. Az persze már jóval többe kerül, mint 6 millió körüli tesztautónk, melyhez hasonlóhoz a 120 lovas benzines, vagy a 105 lóerős turbó-dízel motorral is kibékülők már 5 millió körül is hozzájuthatnak. Ezért a pénzért nem keveset kapnak, hiszen az eredeti design része a LED-sorral kiegészített igen látványos első és hátsó világító test, a hátsó ajtók rejtett kilincse és a jól sikerült könnyűfém felnik is.
A jármű összbenyomása egy hét használat után lényegesen jobb, mint a korábbi ugyancsak szívdobogtató, de sok minőségi kifogással terhelt Alfáé volt. Én a korábbi modellhez képest 23%-kal erősebb, kellően merevnek érezhető karosszéria miatt sok nyekergést nem tapasztaltam és a kézközelben lévő anyagok minőségével sem volt gondom, az meg , hogy a
szélvédő alatti részen kopog-e a műanyag vagy sem, őszintén szólva nem nagyon érdekelt.
Sokkal többet nyomott a latba az autó megítélésénél, hogy végre új színt, új ízt hozott a közép kategóriába és mindez nem is kerül elérhetetlenül sokba.

Gajdos Tamás