Vujity Tvrtko újabb törvénymódosítási javaslatára fog – varhatóan – rábólintani a törvényhozás. A gyermekek dohányfüsttől való védelme után a tévés most azt szeretné elérni, hogy életellenes vagy erőszakos bűncselekmény gyanúsítottja, vádlottja vagy elítéltje ne kaphasson pénzt olyan interjúért, szereplésért, ami a bűncselekménnyel kapcsolatos.

Lassan rendszeres „beszállítója” vagy a kormányzati törvényelőkészítő csapatnak. Mikor leszel rendes tag? - kérdeztük Vujity Tvrtkót.

Soha az életben! Elmondhatatlanul messze áll tőlem a politika, nem akarok tényező lenni benne sem most, sem a jövőben. Annak viszont örülök, hogy bizonyos fontos ügyekben a felvetéseim átmennek a politikán – ilyen egyébként az előző kormány idején is volt. Ezt nem a saját, hanem a civil szféra sikerének tartom.

Mit gondolsz, mennyire aktívak a civilek abban, hogy a politikát „bombázzák” a kezdeményezéseikkel? Illetve megfordítva: a politika mennyire nyitott erre?   

Nem szeretnék globális térképet felrajzolni, mert nem kutattam ezt a témát. Én akkor próbálok megszólalni, amikor annak értelmét látom. Ebben a ciklusban második alkalommal történt úgy, hogy a felvetéseim egybe estek a törvényalkotó szándékaival. Ettől még nem leszek törvényalkotó, ez az ő dolguk.

Akkor máshonnan közelítem meg a kérdést: a sikerben mennyiben van szerepe annak, hogy te ismert ember vagy? Nagyobb felelősséged van a társadalmat érintő ügyekben, mint egy átlag civilnek?

Az újságírás hatalom, amellyel meg kell tanulni élni és nem visszaélni. Nyilvánvalóan nagy jelentősége van annak, hogy egy ötletet nem csak egy embernek mondok el, hanem a médián keresztül akár több milliónak is. Viszonylag gyengének tartom a civil szférát Magyarországon, és vannak területei, amelyek lejáratódtak az elmúlt években – de inkább maradok a saját kaptafámnál. Az életem nagy sorsfordító élménye volt, amikor 2000-ben elmentünk Tatárföldre, egy elmegyógyintézetbe, ahol felkerestünk egy ott ápoltat, akiről kiderült, hogy ő Toma András, az utolsó magyar hadifogoly. Amikor a kis kézi kameránkba belemondta azt a mondatot, hogy  „70 méteres házat gyártottunk Nyíregyházában, téglakemencével”, és ez lement a Tv2-n, egy emberként mozdult meg az ország, hogy haza kell őt hozni. Előtte is volt már erre kezdeményezés, de a bürokratikus ügymenet meglehetősen nehezen haladt – a mi riportunk, vagyis a média segített abban, hogy ez gyorsan meg tudott valósulni.

A felelősség miatt hangsúlyozom azt is, hogy a hétköznapi hősöknek, példaképeknek kell teret adni a médiában, és nem egynevű, ötperces sztároknak, kamucelebeknek. Azért fontos ez, hogy azt tudjuk mondani a képernyő előtt ülő a gyerekeinknek, hogy látod, szeretném ha olyan lennél, mint ez a nagyszerű doktor bácsi, az a hős, vagy sportoló, művész . Annyi kiváló tehetségünk van, mutassuk meg!

Visszatérve az alaptémához, mi a baj azzal, hogy egy erőszakos bűncselekmény elkövetője, vagy gyanúsítottja, vádlottja pénzért nyilatkozik? Amikor nemet mondasz egy ilyen ajánlatra, nem érzed úgy, hogy elszalasztasz egy bombasztorit – amit egyébként mások, esetleg a konkurencia, akik hajlandóak fizetni, le fognak hozni?

Csak az elmúlt egy évben háromszor kerestek meg azzal ügyvédek, hogy védencük – két esetben gyilkossági ügyről volt szó – bizonyos összegért exkluzív interjút adna a Tv2 Napló című műsorának. Ezekre az ajánlatokra kategorikusan nemet mondtam, nem csak saját magam miatt, hanem a Napló csapata, az általunk képviselt értékek miatt is. Feloldhatatlanul erkölcstelennek tartanám, tartanánk ugyanis, hogy miközben az áldozat hozzátartozói gyászolnak, aközben a gyilkosság elkövetője vagy vádlottja profitál abból, hogy elmondja a saját verzióját. Persze a szólás- és véleménynyilvánítás szabadsága mindenek felett áll, ezért az illető történeté készséggel bemutatjuk, de kizárólag akkor, ha ezért nem kell ellenszolgáltatást nyújtanunk. Természetesen emiatt az elmúlt egy évben elveszíthettünk három sztorit – és még vagy húszat el fogunk veszíteni a jövőben. Az erkölcsi mérce azonban fontosabb számunkra.

Mekkora összegek mozognak ezen a területen?

Tapasztalataim szerint egy-egy exkluzív interjú milliós összegekbe is kerülhet, de százezrekben is meg lehet egyezni. Az igazságügyi tárca is rendelkezik ezzel kapcsolatban konkrét információkkal, amelyek civil szféra felől érkeztek. Nem csak interjúkról van szó azonban: vannak keménybűnözők, akik jó bevételi lehetőséget látnak a könyvírásban, a emlékiratokban is. Hogy egy külföldi példát említsek, a felesége és annak szeretője meggyilkolásával vádolt O. J. Simpson – akit végül is felmentettek – könyvet írt arról, hogy ő hogyan követte volna el a gyilkosságot. A család a gyilkossági ügyben polgári pert is indított, amelyet – az amerikai jogrendszer sajátosságai miatt – megnyertek, de a megítélt kártérítési összegből semmit nem kaptak. Így a bíróság a könyvből befolyó összeget nekik ítélte.

Itthon ez a terület egyáltalán nem volt eddig szabályozva. A jelenlegi tervek szerint egyébként egy olyan megoldás is elképzelhető lenne – mivel az ártatlanság vélelme is rettentően fontos –, hogy a gyanúsított, vagy a vádlott mégis kaphat pénzt a nyilatkozatért, de az összeg letétbe kerül, és az ítélet nyomán a bíró dönt majd arról, hogy ki kapja meg. Ha felmentették az illetőt, akkor ő, ha nem, akkor mondjuk a kártérítést követelő család.

Korábban, Fertő című könyved kapcsán említetted, hogy az erőszakos pornóipar térnyerése kapcsán is tervezed, hogy megkeresed a törvényhozókat. Ez megtörtént?

Több eset van bírósági szakaszban, megvárnám az ítéletet és a bírói indoklást. Nem érzek kényszert arra, hogy időnként „törvényt alkossak”, de ha látok fontos ügyeket, és a kezdeményezéseim átmennek a politikán, akkor miért ne használnám ki ezt a lehetőséget?

atv.hu/Sebestyén István