A volt társadalompolitikai miniszter szerint azonban egyelőre csak az látszik, hogy százötvenezer embert akarnak kiszorítani a mai ellátórendszerből. Kiss Péter ugyanakkor azt is hozzátette, a rehabilitáció sem ad választ mindenkinek, az érintetteknek körülbelül tíz százalékát lehet ily módon visszavezetni a munka világába.

A szóban forgó ellátásokat azonban az érintettek befizetései fedezik, ezek megvonása tehát Kiss Péter szerint olyan, mint ha a biztosító ezen túl semmilyen kárt nem fizetne, miközben a biztosítás összegét továbbra is fizetni kellene.

Az érdekegyeztető tanács megszüntetésével kapcsolatban azt mondta, ha megszűnnek a párbeszéd fórumai, akkor kezelhetetlenné válnak a konfliktusok, ez pedig talán lehet érdeke valamelyik ellenzéki pártnak, de az országnak semmiképp nem jó.

Kiss szerint nem véletlenül léteztek Magyarországon is ezek az érdekegyeztető intézmények, hiszen ezek biztosították, hogy kulturált keretek között lehessen rendezni az egyébként természetes érdekkonfliktusokat a munkaadók és a munkavállalók között. Ha pedig ezek kezelésére nincsenek fórumok, akkor jönnek az utcai megmozdulások és persze jönnek az egyedinek szánt megoldások, hogy majd a miniszterelnök megoldja a dolgot, holott egyértelműen látszik, hogy ezeket a problémákat nem lehet tekintélyelvűen megoldani – mondta Kiss.

A munka törvénykönyvének módosítása pedig a volt miniszter szerint csorbítja a munkavállalók jogait és tovább növeli az egzisztenciális bizonytalanságot. Mint mondta, a munka törvénykönyvét eddig soha nem tárgyalták a szakszervezetek bevonása nélkül, hiszen ezzel egyensúlyozták ki a munkavállaló kedvezőtlenebb pozícióját a munkaadóval szemben.