A két jármű elvileg azonos vásárlói célcsoportra számít: a 2-3 gyerekes családokra, akik vagy sok pakkal utaznak, vagy szívesen vinnék magukkal a nagyszülőket is időnként. Ebben nagy segítségükre lehet a 3. üléssor, a csomagtér padlójából kihajtható ülések, melyek azonban mindkét járműnél inkább csak a gyerekek elhelyezésére alkalmasak.
Ennél a vevőkörnél fontos szempont a gazdaságosság is, e téren is megfelelnek a várakozásoknak a tesztelt autók, igaz két teljesen különböző motor technikával.
A Ford az elmúlt években már klasszikussá vált 1,6 turbódízel megoldást választotta, igaz kicsit átdolgozott formában. A motor úgy lett erősebb (115 LE) és nyomatékosabb (270 Nm), hogy a korábban korszerűnek gondolt 4 szelepes helyett hengerenként 2 szelepes megoldást alkalmaznak. Ettől csendesebb és érezhetően nyomatékosabb lett az erőmű, miközben fogyasztása nem változott jelentősen. Tesztünk során, főképp városban járva 7 és fél liter körül kellett tankolnunk 100 km-enként.
A tetőtől-talpig megújított C-maxhoz képest a VW a Tourannak inkább csak első és hátsó lámpáinak formáját simította az új Golfos imázshoz, no meg az új ütőkártyaként szinte minden VW csoporthoz tartozó járműben kipróbált 1,2-es kis turbó benzinest ültette a nagy doboz orrába, nehogy túl sokat fogyasszon. Ez a húzás be is vált, hiszen kevésbé áramvonalas formája ellenére sem fogyasztott többet a nálunk töltött egy hét városi furikázással a Touran, mint a dízeles C-max. Ez azért nem kis eredmény, ha belegondolunk, hogy eddig a nagyobb nyomatékon kívül a kisebb fogyasztás volt a fő érv a dízelek drágább vételára mellett.
Ami az árakat illeti, nos abban egyik négykerekű sem épp vásárló-baráti jócskán 6 millió feletti összegre van szükségünk megvételükhöz, sőt a kipróbált Grand C-max agyon extrázott kivitele 8 milliónál is többet kóstál!
Ezt a többletárat persze meg is kell szolgálni és a Ford igyekezett is becsülettel: az alaphoz képest 14 cm-rel hosszabb tengelytáv és a hátsó-oldalsó tolóajtók komoly erényei a járműnek és a bőrülések, a tempomat valamint a navigáció sem felesleges sallangok.
A Touran, mint említettem már tehát Golf géneket örökölt, hátulról, hunyorítva nézve mintha a nagybácsi, a Sharan köszönne vissza. A fekete léc jól mutat a tetőn, ezért jó üzleti érzékkel ebből extra pénzt csinál a Volkswagen, ahogy a tesztautó kanyarfunkcióval kiegészített ködlámpái is felárért kerültek a helyükre. Más szóra érdemes részlet voltaképpen nincs, illetve jegyezzük meg, hogy a hátsó ajtó jó magasra, a gépkönyv szerint 206 centire nyílik, így könnyű alatta a pakolás. Ezzel együtt sem veheti fel a versenyt a C-max tolóajtós praktikumával, igaz ezzel az alap közeli felszereltséggel más árkategóriát is képvisel.
Néhány méltató mondatot a VW-motor is megér: ha nincsenek extra magas elvárásaink, az 1,2-es TSI motor nem okoz csalódást. A kis benzines alapjáraton is csendes és döbbenetesen rezzenéstelenül jár. Első hallásra megdöbbentő, hogy ennek az üresen közel 1,4, teljesen terhelve pedig két tonnánál is nehezebb négykerekű doboznak a mozgatását 1,2 literes benzinmotorra bízták, de kellemes élményt okozott, hiszen a hihetetlenül alacsony fogyasztás mellett még kellő dinamikával is képes mozgatni az autót.
Hasonló jókat tapasztaltunk a Ford egyterűjénél is, de ez egy dízeltől már régóta elvárás is.
Összegezve: mindkét jármű tökéletesen kiszolgálja a közepes méretű családok igényeit, de a Ford inkább a sportos lelkületű apukák, míg a VW  a konzervatív családok kedvence lehet.

Gajdos Tamás