Egy 19. századi reformer
A probléma csak az, hogy ez nem King idézet. Ezek a szavak a társadalmi haladás egykori bostoni hősének, Theodore Parkernek a szájából jöttek ki. Az ő gyökerei pedig olyan mélyen nyúlnak a köztársaságba, hogy nagyapja még a lexingtoni csatában vezette a szabadcsapatokat. Tehát a lírai gondolatokat megfogalmazó amerikai reformer a polgárháború előtt élt. Parker a rabszolgaság eltörléséért síkraszálló, az unitárius egyházban szolgáló transzcendens gondolkodó volt, aki előre látta a rabszolgaság végét, bár azt már nem érhette meg. 1860-ban, 49 éves korában halt meg, közvetlenül a polgárháború előtt.
„Nem mintha érteném az erkölcsi világmindenséget, a pályaív hosszú. De abból, amit látok, biztos vagyok benne, hogy az igazság felé halad” – mondta Parker 1853-ban. Így az elnök Parkernek legalább a jelenlétét élvezheti a szobában. Parker a 19. század elején élő szenvedélyesen rajongó reformert személyesítette meg, aki egyszerre több társadalmi változás elérését tűzte ki célul. Sokan ezek közül a reformerek közül unitáriusok, vagy kvékerek, néhányan transzcendens érdeklődésűek voltak.
A legbátrabb tettük az volt, hogy már az 1830-as évek elején szembeszegültek a rabszolgatartó társadalom törvényeivel, és szökött rabszolgákat juttattak biztonságba egy titkos hálózaton keresztül. E nélkül a 30 évig tartó küzdelmes mozgalom, a rabszolgák felszabadításáért folyó agitációs tevékenység és a rabszolgaság eltörlését követelő petíciók benyújtása nélkül, Lincoln aligha tudott volna egy tollvonással véget vetni a rabszolgaságnak a háború közben. Parker abban az élcsapatban volt, amely lefektette a társadalmi és intellektuális alapokat.
A 20. századi emberjogi aktivista
Egy évszázaddal később, Az emberjogi mozgalmak idején, Parker csodálójaként, felvonulásai és beszédei alkalmával King idézte a bostoni aktivista fennkölt próféciáját. Gyakran tette fel a kérdést és adta meg rá maga a választ: „Meddig még? Már nem sokáig.” Majd stílszerűen hozzáfűzte: „Már nem sokáig, mert az erkölcsi világmindenség pályaíve hosszú, de az igazság felé halad.” King nem csinált titkot abból, hogy kitől származik ez a gondolat. A faji igazságosság frontján harcoló baptista prédikátorként Parkerre, mint hozzá hasonló szellemű vallási vezetőre utalt.
Az iroda kialakítói valahogy mégis kiemelt hibát követtek el azzal, hogy egy Új Angliai, az amerikai polgárháború előtt élt, a rabszolgaság eltörléséért küzdő aktivista szavait a huszadik század nagy alakjának tulajdonították. Ez különösen azért szégyen, mert a meggyilkolt Nobel-díjas emberjogi aktivistának a saját gondolatai is nagyon meggyőzőek voltak. Obama, aki jó szófordulatairól híres, magát valószínűleg egy kicsit Kingnek, egy kicsit Parkernek gondolja. David Remnick „The Bridge” (a híd) című, az idén publikált, Obamáról írt életrajzában a gondolatot „Barack Obama kedvenc idézeteként” mutatja be. Úgy tűnik, hogy sem Remnick, sem Obama nem járt utána az idézet valódi forrásának.
Lincoln is Parker szavait mondta
Az Obama szőnyegébe szőtt, Lincolntól származó ismerős idézet – „a nép kormánya a nép által és a népért” – Lincoln jól ismert, 1863-ban Gettysburgben elmondott beszédének záró soraiból való. Különös, hogy Parker 1850-ben ezt írta: „Demokrácia, azaz, egy egész nép kormánya, az egész nép által, egész népért.” Úgy látszik, hogy Theodore Parker korokon átívelően meghatározza az elnöki irodába beírt szavakat.
atv.hu / Washington Post
