Nagyot fordult Önnel a világ. Fél éve még „nagyhatalmú” kormánypárti frakcióvezető volt, akinek nyilván sokan keresték a kegyeit, ma pedig egy olyan ellenzéki vezető, akinek semmi ráhatása nincs az érdemi, a kormányzati folyamatokra. Nem fáj ez önnek?
Lelkileg ezzel semmi probléma nincs, más típusú feladat egy válságkezelő kormány mögé politikai egységet biztosítani a frakcióval, és megint más az ellenzéki szerep megtalálása. Aki az ilyen helyzeteket nem képes feldolgozni, ne menjen politikusnak. Ebben a helyzetben nem búslakodni kell, hanem dolgozni, hogy újra talpra állítsuk a szocialista pártot. Ezzel foglalkozom, ez köt le.
De több frakciótársával együtt, akik például miniszterek voltak, az egyik napról a másikra – idézőjelben téve – „senkik” lettek.
Erős túlzás a senki kifejezés. Komoly megtiszteltetés, hogy országgyűlési képviselők lehetünk. Igaz, új, ellenzéki szerepet kell megtanulnunk, de a demokrácia lényege a kormányzati váltógazdaság. Elevenen emlékszem, hogy 2002-ben 80 százalék felett volt Medgyessy Péter támogatottsága, de ez már csak szép emlék, hiszen a demokratikus politikai élet lényege a változás.
Most a Fidesz ugyan rendkívül népszerű, de meggyőződésem, hogy ez átmeneti jellegű. Ugyan nagyon vigyáznak arra, hogy az önkormányzati választásokig ne hozzanak húsbavágó intézkedéseket, de előbb utóbb ők is szembe találják magukat az ország több évtizedes bajaival, azokkal a gondokkal, amit nem könnyű megoldani. Elmúlnak a választások utáni kormánypárti mézeshetek, az emberek viszont megismerik a Fidesz igazi arcát, és újra kíváncsiak lesznek az MSZP-re.
Az MSZP súlyos hitelességi válsággal küzd. Ön szerint ma egy átlagember mire kíváncsi – ha egyáltalán kíváncsi is bármire – egy MSZP elnöktől?
Kellő alázattal és empátiával kell fogadnunk, hogy most sokan nem érdeklődnek utánunk. Elismertük hogy az elmúlt nyolc évben számos hibát követtünk el, le kell vonnunk a tanulságokat, és egy nyitott, demokratikus, nemzeti, de karakteresen baloldali néppártot kell felépítenünk. Így az MSZP lehet a Fidesz érdemi ellenzéke, hisz láthatóan az LMP-t és a Jobbikot a Fidesz valamiféle szatellitcsapatoknak szánja.
A Jobbik azért kell Orbánéknak, hogy a neonácikhoz képest mérsékelt jobboldalinak tűnjenek, az LMP pedig valamiféle őfelsége ellenzéke szerepre számíthat, „díszpintyeknek" a nemzeti együttműködés amúgy kirekesztő jellegű rendszerében. Az MSZP-t viszont semmibe se veszik, kriminalizálják és stigmatizálják, ami azt jelenti, hogy tartanak attól, hogy újra váltópárt leszünk, olyan amelyik képes megállítani a Fidesz kétharmados, kontrollvesztett nyomulását.
Alkalmasak egyáltalán erre a feladatra az MSZP frakcióban ülő képviselők alkalmasak? Egy sor párttársa már évtizedek óta mondhatja a „tutit”; sokaknak némelyikük a könyökükön jöhet ki; ha meglátják őket a tévében, azonnal kapcsolnak el az emberek.
Tudja, ki van legrégebb óta a magyar politika élmezőnyében?! Orbán Viktor, aki húsz éve alatt legalább háromszor vesztett el választást, s volt már liberális, majd konzervatív, ma pedig populista népvezér. Nem szabad végletesen gondolkodni. A közhangulat változik.
Szeretném, ha minél több új arc kerülne elő az MSZP-ben, de nem vagyok annak híve, hogy másokat pedig radírozzunk ki a közéletből, csak azért, mert régóta szereplői annak. Azzal egyetértek, hogy akik eddig nagyon sokat szerepeltek a médiában, azoknak nem csak pozícióban, hanem szerepvállalásban is önkorlátozóbbnak kell lenniük.
A választásokon az MSZP támogatóinak 57 év volt a korcentruma. A 40 év alatti generációt évek óta alig, vagy szinte teljesen képtelenek megszólítani. Ebből nem lesz ütőképes ellenzéki bázis.
A 18-25 év közti korosztályban a legtragikusabb a helyzetünk. A legijesztőbb, hogy még a Fidesz sem népszerű köreikben, hanem a Jobbik tarol közöttük. Nemzeti sorstragédiához vezet, ha a magyar fiatalok rasszista és neofasiszta eszmék alapján kezdenek politizálni. Az MSZP hitelességének visszaszerzése mellett a fiatalok megszólítása a párt legnagyobb feladata.
Tehát pontosan fogalmazott Orbán Viktor, amikor azt állította a Die Welt-ben az MSZP-ről, hogy a posztkommunista-szocialista múlt társasága?
Szerintem Orbán Viktorra a napi politizálási gyakorlata alapján sokkal jellemzőbb a posztkommunista jelző. A Fidesz működési mechanizmusa pedig vegytiszta bolsevizmus. Én ’74-ben születtem, még KISZ tag sem voltam, miközben egy sor Fidesz vezető gimnáziumi KISZ-titkárként nyomult, az Orbán kormányában pedig felülrepzentáltak a volt MSZMP tagok. Az különösen ellenszenves, hogy annak adnak „feloldozást”, aki átállt közéjük. Üres lózung, amiről Orbán beszél.
Önnel kapcsolatban sokhelyütt azt írják, hogy csak átmeneti, vagy ideiglenes elnök, nem sokára megbukhat, és jön egy fajsúlyos pártvezető. Mit szól hozzá?
Mosolygok. Minden elnökünk átmeneti volt, hisz időről-időre vezetőcsere történt az MSZP-ben. Ennek egyszerű az oka: nálunk van érdemi választás, szemben a Fidesszel, ahol Orbán Viktor az örökös főnök, immáron húsz éve.
Másrészt, sajnos a szocialista pártnak már tradíciói vannak abban, hogy a megválasztott pártelnököt rögtön elkezdik fúrni-faragni, intrikálni vele szemben, amortizálni. Ezt kellene a szocialista pártnak abba hagyni. Az intrikált azért gyűlölöm, mert a Fidesznek „dolgozik”. Orbánék karba tett kézzel nézhetik, hogy a szocialisták között vannak olyan bolondok, hogy saját magukat verik szét.
A Gyurcsány-problémát, hogyan akarja kezelni?
Nincs Gyurcsány-probléma. A jobboldali sajtó követ el mindent, hogy ezt látassa.
Számos politikai nézeteltérés alakult ki Gyurcsány Ferenc és Ön között. A volt miniszterelnök minden megszólalása végigfut a sajtón, tehát van érdeklődés a személye iránt. Az a közkeletű várakozás, hogy Gyurcsány idővel visszatér a politika élmezőnyébe, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi leosztást felborítja.
A politikában az, hogy „soha”, nem létező kategória. Természetes, hogy egy volt miniszterelnök, pártelnök véleményére odafigyelnek a sajtóban, így volt Horn Gyula idejében is. Az, hogy volt nézeteltérésem Gyurcsány Ferenccel nem azt jelenti, hogy nem tudunk közösen politizálni. Az iránytűt számomra az jelenti, hogy mi az, ami a szocialista párt sikerét, egységét, újjáépítését támogatja és segíti.
Jelen pillanatban kiadó az ellenzék vezére pozíciója. Ön tartja magát annyira fajsúlyos politikusnak, hogy Orbán Viktor riválisa legyen?
Ha nem így gondoltam volna, akkor nem vállaltam volna el a miniszterelnök-jelöltséget sem. Én egyébként nem az ellenzék vezére akarnék lenni, hanem egy olyan váltópárt vezetője, amely komoly alternatívaként tud megjelenni a Fidesz mellett.

