Sokáig dobogós helyet foglaltunk el az öngyilkossági statisztikákban. A misztikus halál mindig szenzációnak számított a köznapi ember számára, és szakmai kihívásnak, kutatási témának a pszichiáterek körében. Az okok, a "miértek", a módszerek, a "hogyanok", a kor szerinti és területi megoszlás vizsgálata mindig szolgált érdekességgel, figyelemre méltó újdonságokkal a tudósok számára. Örvendetes hírnek számított, hogy a legsokkolóbb, értelmetlen halálok az utóbbi negyedszázadban csökkent Magyarországon.
   
Ez a csökkenés nem akármilyen mértékű volt, 1986-tól egészen 2007-ig 50 százalékos, ami világviszonylatban is figyelemre méltó és jelentős - mondja Rihmer Zoltán pszichiáter professzor. - A szomorú az, hogy erről ma már csak múlt időben beszélhetünk, mert a kedvező tendenciának 2-3 éve vége szakadt, és újra emelkedik az öngyilkosságok száma Magyarországon. Most hatodikak vagyunk a világranglistán, és Európában a második helyen állunk.

Az öngyilkosságok oka zömmel a kezeletlen depresszió, állítja Rihmer, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy sokan pillanatnyi elmezavarral, szerelmi csalódással, gazdasági csőddel, nyomorral, különféle élethelyzetekkel magyarázzák, de valójában csaknem minden öngyilkosság mögött pszichiátriai okok húzódnak.

Az öngyilkosság nem betegség, létezik ugyanakkor bizonyos genetikai befolyás is, ha ugyanis egy családban kétszer-háromszor előfordult, hogy valaki önkezével végzett magával, akkor élhetünk a gyanúval, hogy az eset ismétlődhet a leszármazottaknál is. Az öngyilkosságok hátterében csaknem mindig kimutatható a súlyos depresszió, amelyről esetleg a beteg maga sem tud még, miként a környezete sem. Igaz, egyre gyakoribb, hogy "társtettesként" ott állnak az öngyilkosságok mögött a különféle szenvedélybetegségek is, különösen az alkohol és a drog. A nyomor, a munkanélküliség, a kilátástalanság valóban lehet stresszt kiváltó tényező, a folyamatos stresszhelyzet pedig végződhet depresszióban, tehát megint eljutunk a lényeghez. Ugyanis az nem jellemző, hogy csak a nyomorban, szegénységben élők lesznek öngyilkosok, az viszont igen, hogy a kezeletlen depressziósok közül sokan.   

Magyarorzságon sok a kezeletlen vagy nem kellő ápolási időben részesülő beteg, fogalmaz a pszichiáter, aki szerint a pszichiátriai intézményrendszer helyzetének romlása, a szakmai lehetőségek beszűkülése vezetett odáig, hogy sok a fel nem ismert és kellőképpen nem kezelt depressziós. Veszélyesnek tartja azt is, hogy 30 százalékkal csökkent a pszichiátriai betegek ágyszáma, hiszen ezeket a betegeket nem lehet "hozzácsapni" bármely kórház bármely betegcsoportjához, mert speciális ellátást igényelnek. A mára előállt helyzet a szakma legjobbjai közül 200 pszichiátert késztetett arra, hogy külföldön keresse boldogulását, és rövid időn belül a hazai utánpótlásban sem reménykedhetünk.   

 Az emberek stressztűrő képessége csökken, ez vezet a kiterjesztett öngyilkosságokhoz, mikor az egész család esik áldozatul, vagy a kettős öngyilkosságokhoz, mikor például férj és feleség együttesen választják a halálnak ezt az önkéntes módját – magyarázza Rihmer. A depresszió nem egyszerűen az, aminek sokan hiszik. Nem arról van szó, hogy ma kivételesen "bal lábbal keltem", de azután kisüt a nap, és újra minden rendben – teszi hozzá. A depresszió pszichiátriai jelentése ennél sokkal összetettebb és súlyosabb. A depressziós maga sem tudja, mi a baja, szorong, nem találja a helyét, fáradt, fásult, csökken a teljesítő képessége, türelmetlen önmagával szemben és környezetével is, semmiben nem leli örömét, sötéten látja a jövőt, olyan ördögi körbe kerül, amelyből nem talál kiutat. Ezért bűntudata van, és ilyenkor a "szedd össze magad!" típusú jó tanácsok nem segítenek, csak pszichiáter által rendelt antidepresszánsok és a gyógyszeres kezelés melletti szakszerű terápia hozhat pozitív változást.

A gyógyulásban jelentős szerepet kaphat a család: a biztos, figyelő és elfogadó, segítő, türelmes háttér sokat jelent a gyógyulás útján. Ám ez a gyógyulás nem egyik napról a másikra következik be, a sikertényező sok mindentől függ. Leginkább a beteg együttműködésétől, az orvos utasításainak pontos betartásától, attól, hogy a család mennyire aktív, mennyire tud segíteni a betegnek eredeti önmaga visszanyerésében.