A '40-es években a szülést egyszerű intézkedéssel kórházi eseménynek, kötelezően egészségügyi intézményben végezhető aktusnak rendelték el. Nem is ódzkodott ellene senki, ugyanis az egészségügyi intézmények biztonsága meggyőzte a szülő nőket. A '80-as években viszont új szelek fújtak ezen a területen is, és elérkezett hozzánk a "családközpontú" szülés divatja.

A szülés misztifikált megközelítése a nyugati világban már hamarabb "lecsengett", szemléletbeli változást és új gyakorlatot hozva magával. A szülés orvosi beavatkozásból szociális, családi esemény, természetes folyamat lett. Ami azzal járt, hogy a nők egy része úgy gondolta, újra előnyben részesíti az otthonszülést, amely már bevált a régi korok asszonyainál. Dániában a nők 80 százaléka, Hollandiában 30, az Egyesült Államokban pedig 6 százaléka a hagyományos helyszínt választja gyermeke világrahozatalakor. Igaz, ezekben az országokban mind a lakáskörülmények, mind az otthonszülés feltételeinek egyéb biztosítása jobb, mint Magyarországon. Ennek ellenére évente 300-400 kismama nálunk is otthon szül: a rendszerváltás óta az ilyen szülések száma mintegy 3500 volt, ebből egy végződött tragédiával, amikor a baba meghalt.

Magyarországon jelenleg nem tilos az otthonszülés, a nők alkotmányos jogát a szülés helyszínének megválasztására nem korlátozza semmiféle jogszabály, ám a megfelelő személyi és tárgyi feltételek nem biztosítottak, a nők saját felelősségükre hozhatják világra otthon a gyermeküket.

Hiába azonban a deklarált jog, ha a gyakorlatban lehetetlen vagy nehéz érvényesíteni, mert nincs világos, egyértelmű szabályozás. Ezért fordult elő az elmúlt időszak otthonszüléseinek egy részénél értetlenség, hiányos tájékozottság, olykor szabálysértési eljárás a segítők - bábák, egészségügyi szakemberek - ellen. Az a bizonyos utolsó csepp akkor csordult ki a pohárból, amikor egy édesanya az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével.

A magyar állam megsérti az anya magánélethez fűződő jogát

Kapronczay Stefánia, a TASZ betegjogi programvezetője szerint nálunk kidolgozatlanok az otthonszülés szabályai. Bár a szülőket semmi nem korlátozza abban, hogy maguk válasszák meg gyermekük világrahozatalának a helyszínét, semmi nem szabályozza ennek feltételeit - hangsúlyozta. A TASZ álláspontja szerint az állam alkotmányos mulasztásával hosszú évek óta csorbította annak az édesanyának a jogát, aki a társaság ügyvédjének segítségével végül a strasbourgi bírósághoz fordult. És ez nem az első lépés, hiszen korábban az Alkotmánybíróságot keresték meg azzal a kéréssel, hogy kötelezze az Országgyűlést és a kormányt a szabályozás megalkotására.

Bálint Orsolya, az Egészségügyi Minisztérium sajtófőnöke az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy az elmúlt egy évben a minisztérium megteremtette a tervezett otthonszülés szabályozásához szükséges jogi keretet. Azegészségügyi törvényjavaslat módosítása tartalmazza azt az új jogalkotási felhatalmazó rendelkezést, amelynek alapján felhatalmazást kapott a Kormány, hogy az intézeten kívüli szülés szakmai szabályait, feltételeit és kizáró okait rendeletben állapítsa meg.

Ma az egészségügyi intézmények is nyitottak a különféle kívánságok teljesítésére, bababarát, családbarát szülészetek működnek, igazi családi esemény lett a szülés a kórházakban is – írja Leopold, hozzátéve, hogy egyet azonban nem szabad elfelejteni: a szülés nem a helyszínekről és pózokról szól, sokkal inkább az életet adás csodájáról. Ha nem ez a fő szempont, akkor bizony a lényeg tűnik el, és válik felesleges acsarkodássá a paragrafusok útvesztőiben, vagyis, ahogy a magyar mondás tartja, sok bába közt elvész a gyerek.