Oszlopos gondolkodás

A "kiútkereső" konferencia három szempontból tárgyalja a válságot. Egyrészt arra keresi a választ, hogy a nemzetközi szín változása és átalakulása következtében milyen kitörési pontok lehetségesek hazánk számára, másrészt ebben a változó mozgástérben hogyan viselkedik a magyar gazdaság és társadalom, s ebből következően hogyan kellene kialakítani a magyar gazdaságpolitikát, hogyan szabjuk át az intézményrendszert.

A statisztika nem segít

Hogyan állítható helyes pályára a társadalom és a gazdaság, ezt taglalja az Ecostat-konferecia. Ám, hogy mit jelent a társadalmi és gazdasági haladás mint fogalom, arról a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese szerint megoszlanak a vélemények. Ahogy Bagó Eszter szerint az is nehezen mutatható ki, helyes-e az adott fejlődési, haladási irány. Mindenesetre, hangsúlyozta Bagó, a statisztikákból ez nem derül ki pontosan, hiszen csak egyes részterületeket lehet adatsorokba foglalni.

A GDP köszönőviszonyban sincs a jóléttel

Az egyik legfontosabb mutató a társadalmi haladás mérésekor a GDP, azaz az bruttó nemzeti össztermék. De amikor az 1950-es években használni kezdték ezt a mutatót, a rendszer alkotói maguk is fel hívták a figyelmet, hogy ez bizony a jólétet nem méri. Egy egyszerű példa: a dugóban álló autó eszi a benzint, így növeli a GDP-t, de az életkörülményekhez e növekedésnek semmi köze, a környezetet pedig kimondottan rombolja.

Az átlag elfedi az egyes embert

Ráadásul a GDP, érvelt Bagó, átlagos jövedelmet mutat, azaz nem világít rá, hogy mekkora a szakadék a szegényebb rétegek és a gazdagok között. Akik nem is feltétlenül érzik, hogy gazdagok, ugyanis különböző felmérések szerint hiába nőtt jelentősen a GDP a hetvenes évek óta, az emberek nem gondolják úgy, hogy több jutna nekik a jóból.

Nem lesz globális mutató

Bagó mindenesetre azt jósolja, hogy nem sikerül egy olyan egységes mutatót összekalapálni, ami minden területet figyelembe véve méri majd a társadalmi haladást. Ha viszont minden jól megy, akkor három indikátorrendszer (gazdasági növekedés, környezetvédelem, társadalmi jólét) összevetésével ki hozható egy jó közelítés.

A kétgyerekesek gyorsabban szegényednek

Ferge Zsuzsa ahelyett, hogy a szegénység méréséről beszélne, inkább a Tárki legújabb, gyerekszegénységgel foglalkozó felmérését húzza elő. Az elmúlt év első sorban a gyerekes családokat sújtotta: ma minden ötödik gyerek él olyan családban, ahol nincs aktív kereső, mondja Ferge, aki azt állítja, hogy a kétgyerekesek szegénysége nőtt a legnagyobb mértékben, a háromgyerekeseké "csak" olyan mértékben, mint mindenkié. Ahol van aktív kereső, ott enyhe romlást lehetett tapasztalni, ahol viszont munkanélküli van, ott bezuhant a család.

"Alvó konfliktusok mezején sétálunk"

A szegénység önmagában rontja a társadalom fenntarthatóságát, állítja Ferge. Pénz kell ahhoz, hogy a munkanélkülieket is a felszínen tartsa a társadalom, hazánk pedig szűkmarkú, a GDP 1százalékát szánjuk csak erre - Nyugat-Európában ez az arány legalább a duplája. Decivilizáció folyik, mondja a kutató, annak ellenére, hogy küzdenénk a gettósodás és a kriminalizáció ellen, bűnüldözésre és szegregációra fordítjuk a forintokat. Miközben pazarlunk az energiával, a környezet értékeivel és az emberekkel, az együttélés értékeivel.

Az egyenlőtlenség veszélyeire

Végre rájöttek a közgazdászok is, úgyhogy Ferge nem érzi magát "annyira ködevőnek". De a lelki - és szakmai - önigazoláson túl az a kérdés, hogy miért öröklődik az egyenlőtlenség. Korábban, a rendszerváltás előtt ez az egyenlőtlenség-rendszer alul és felül is korlátos volt, míg most a kapitalizmus viharának tombolása kirúgta a léceket mindkét oldalon, véli Ferge. Egyfelől a szerzés gyönyörű szabadság, másfelől viszont mérhetetlen egyenlőtlenségek szülője, hiszen míg az erőforrások korlátosak, a kiszakítási vágy határtalan.

Mégis hasad tovább

Hasadásos egyenlőtlenségek jönnek létre, nem igaz a tétel, hogy a javuló életszínvonal mindenkinek uzsonnát oszt. A jó helyzetűek nagyobb mértékben javulnak, míg az átlag alatt élőknek semmi sem jut - így az olló még tovább nyílik. 200 ezren semmiféle támogatást nem kapnak most Magyarországon, nincsen semmiféle társadalmi minimum. Ahhoz, hogy ez egy civilizált ország legyen, mindenkinek kell valamiféle fedél a feje fölé. Ferge szerint az államnak  gondoskodnia kell a nincstelenekről.

Röviden muszáj, hosszan nem lehet

Ellentmondás van a pillanatnyi gazdasági érdekek és a hosszútávú fejlődési célok között. A források csökkennek, a kényszerek nőnek, de nincs mit tenni, hitelre már nem futja a magyar gazdaságnak, összegzi a helyzetet.

"Ha én lennék az állam"

Nem most csökkentene szja-kulcsot "deréktól fölfelé", mikor azt még az ingatlanadó sem tudja ellensúlyozni, mondja Ferge, ha ő lenne az állam. A feketemunka üldözése szintén katasztrófához vezet, ugyanis ez volt a munkanélküliek és az éhbérért robotolók mentsvára. És ráadásul nem lehet, hogy mindig ugyanazokon csattan az ostor: mindig az alacsony végzettségűek, a falusiak, a kevés pénzért dolgozók viszik el a balhét. Miközben csak néhány tízmillióba kerülne a családi minimum kialakítása.

A recesszió hatásai a lehetséges növekedésre

A tőkefelhalmozás drasztikus romlásában mutatkozik meg a gazdasági stagnálás, mondja Halmai Péter. A Szent István egyetem tanára szerint a kockázati felár növekedése, azaz a kockázatkezeléssel kapcsolatos magatartások változása lesz a legfontosabb tényező a következő időszakban.

Eurón innen és túl

A fejlett európai országokban is jelentős a potenciális növekedés visszaesése, de az eltérés kelet és nyugat között 2010-2011-ben fog kicsúcsosodni, s az euroövezet határa lesz a várárok. Ahol euró van, ott helyreállhat a növekedés, szemben azokkal az új tagállamokkal, ahol nem sikerült bevezetni az uniós pénzt. Ennek hatása lesz a strukturális munkanélküliségre (ami itt majd nő, ott már csökkenni fog), a befektetési hajlandóságra és az életszínvonalra.

Konvergenciakrízis

Megfejelendő a gazdasági krízist, Kelet-Közép Európának még át kell majd esnie a konvergenicakrízisen is, állítja Halmai. Nem lehetséges felzárkózás a következő időszakban azoknak, akik lemaradtak (akiket fejlődőnek becézünk), akik sérülékenyek (ők a magas államháztartási deficittel rendelkezők), sem a mediterrán országoknak (ez nem rejtjeles, földrajzi).

2011-ben 3 százalékos növekedés várható hazánkban, de ennél eggyel több kellene a felzárkózáshoz - ha nem változnak az intézményi viszonyok. Miközben a strukturális munkanélküliség száguld előre. Az értékeink gyászosak, böki ki az egyetemi tanár.

Összefoglaló pillantást vetünk magunkra

Ez egy egyszerű regresszió, értékeli Halmai. Németország és Olaszország a vízszint körül lebeg az ábránkon, Magyarország a legrosszabb négyzet, mert nálunk még a potenciális növekedés is a lehető legalacsonyabb.

Hosszabb távon

Az a kérdés, hogy tönkre megyünk (tartós leszakadás) teljesen vagy csak ideiglenesen (elvesztegetett évek). A jelenlegi krízis aláásta a korábbi növekedési lehetőségeket, amit nálunk még a konvergenciakrízis is tetéz, s ha nem lesz átfogó strukturális reform, akkor teljesen hanyatt vágnak minket a tények. Politikai döntés kellene a változáshoz, mondta a kitörő tapssal küzdve Halmai.

Kitől fogunk koldulni

Ha minden jól megy, akkor jövőre koldulni fogunk, mondja az optimista. Jó, jó, de kitől, felel a pesszimista. Ezzel a viccel summázta a gazdasági helyzetet Pitti Zoltán. A Corvinus Egyetem kutatója szerint ugyanis egyelőre úgy néz ki, hogy a jövőben továbbra is csökkenek majd a munkavállalói keresetek.

Húsz év hibái

Pitti szerint végre kellene egy jó stratégia, mit is akarunk, mit is kellene fejleszteni a magyar gazdaságban. A Corvinus Egyetem tudományos kutatója szerint mindenesetre most 20 év rossz gazdaságpolitikájának levét issza az ország. Pitti szerint arra kell választ találni, hogy a jövőben lesz-e olyan húzószerepe a tőkének, mint az utóbbi hét évben. Mi lesz azzal a tendenciával, aminek során a feldolgozó iparból a szolgáltató iparba áramlottak át az erőforrások, csakhogy ezek a szolgáltatások a belföldi piacra koncentrálnak, úgyhogy ha csökken a fogyasztás (a válság miatt csökken), akkor a szolgáltatási szektor is zsugorodik.

Sok kicsi kevésre megy

2000-ig a multi cégekre helyzete a magyar gazdaságpolitika a hangsúlyt, csak ezután kezdték el támogatni a kis- és középvállalkozásokat, de ezek nem voltak képesek behozni hátrányukat. Így hiába van 1.6 millió ilyen vállalkozás a 10 milliós Magyarországon, senki nem lehet boldog. Ugyanis figyelmeztetett Pitti, a vállalkozások mintegy 97 százaléka csak a GDP egynegyedét termeli meg.

Hol a magyar termék?

A magyar gazdaság kitörési pontja az exportfokozása, csakhogy ehhez új terméket kellene letenni az asztalra. A kutatásfejlesztés területén elvileg 350 ezer cég dolgozik, de érdemben mintegy 500 vállalkozás foglalkozik fejlesztéssel. (És ebbe a körbe gyakorlatilag nem tartoznak bele a multik fejlesztőrészlegei, azok ugyanis az anyavállalatokat szolgálják ki, fejlesztéseik csak néha vannak köszönőviszonyban magyar gazdasággal és piaccal.)

A közgazdász is segít

Magyarország bekerülhetne azon országok sorába, ahol jó az életminőség és szép kerek a GDP - az úton a közgazdászok szeretnének bodriként nyájat terelni. Fazekas Károly szerint a közgazda feladata, hogy múltat elemezzen, hogy jövőképet válasszon és ehhez csatolja az intézményi átalakítások ideális modelljét. MTA Közgazdaság Tudományi Intézet igazgatója szerint vannak olyan országok, amelyek hirtelen-gyorsan tudtak fejlődni (Finnország, Japán) és fent is tudták tartani ezt a növekedést. A csodaszer: az oktatás. De az iskolázottságot nem az iskolai évek számával, hanem az oktatás minőségével kellene mérni, jegyzi meg halkan.

Mi leszel, ha nagy leszel: járadékvadász vagy termelő?

Hogy melyik éri meg inkább, azt jelentős mértékben az ország intézményei határozzák meg, állítja az igazgató. A világ legsikeresebb iskolarendszereinek közös jellemzői, hogy szelektálják a tanárképzésbe lépőket (a legtehetségesebbek menjenek tanárnak), magas a tanárképzés színvonala (tehetséges tanároktól tanuljanak) és egységes színvonalú iskoláik vannak.

A magyar iskolarendszer ezzel szemben nem segít a felzárkózásban: aki rossz helyről jön, rosszabb helyen tanul. És ráadásul nem kapja meg a diák (akár gazdag, akár szegény) a 21. században elengedhetetlenül szükséges hasznos tudást (szaknyelven: a 21. századi kompetenciákat).

Világelsők vagyunk skatulyázásban

Az, hogy egy gyerek milyen minőségű iskolába jár, meghatározza, hogy milyen családból jön. Sehol máshol a világon nem ilyen erős ez a determináció, hangsúlyozta ábrákkal alátámasztva Fazekas.

A kreativitás, az innovációs készség és gondolkodás fejlesztése, a kritikai érzék erősítése, együttműködés és csoportos munkavégzés fejlesztése, a döntéshozási képesség izmosítása - erre volna szükség a kétezres években.

Erős és robusztus a kapcsolat

Az oktatás minősége és a fejlődés között. De a centrumban a tanár van, az autonóm tanári testületek, húzza alá Fazekas.

Államidea

Amit az állam nyújt a polgároknak, az önmagában versenyelőny lehet, mondta Sárközy Tamás. Az Általános Vállalkozási Főiskola rektora szerint ma már a jogállam nem elég, egy kisebb és erős államra van szükség. Az erős modern állam persze nem közhatalmi állam, a rendőrre nem mint állami gonoszra néz az ember, hanem mint éjszakai nyugalmának biztosítójára. És persze az legyen áttekinthető, és emiatt élvezzen közbizalmat. A közbizalmat azonban, figyelmeztetett Sárközy, az utóbbi 10 év felőrölte, ezt helyre kell állítani.

A budiból a médiakormányzásig

Mert bizony marketing kormányzás van itt, mondta Sárközy, amíg Antall József meglátott egy újságírót, akkor bemenekült a budiba, aztán Orbán Viktorral együtt betört az amerikai médiapolitika, Gyurcsány pedig az egekbe emelte a marketingkormányzást. Le kéne szokni arról, mondta Sárközy, hogy előbb van a bejelentés, aztán keresnek hozzá terméket.

Hivatal mint a gomba

A rendszerváltás után egy olyan államszerkezet jött létre, amit telepakoltak fékekkel és ellenőrző intézményekkel, nehogy össze lehessen mosni a hatalmi ágakat, illetve egyik politikai erő se hatalmasodhasson el - ez 20 éve érthető is volt, de mára okafogyottá vált, csak nehezíti és drágítja az állam működését, magyarázta Sárközy. Aki szerint azonban ezt a politika nem látszik észre venni, sőt minden problémára új hivatalt hoz létre (lásd: költségvetési tanács, korrupcióellenes hivatal).

Tárcanász kell

Nem az a baj az utóbbi nyolc évvel, hogy nem voltak elképzelések az intézmények átalakításáról, hanem az, hogy semmit nem valósítottak meg ezekből az elképzelésekből, mondta Sárközy. Aki szerint ugyan 2008-ban leépítették a minisztériumok állományának 20 sz
gi tárcákat, és kurtítani kéne a százalékát, de 2009-ben ez folyamat leállt, sőt elkezdett visszarendeződni. Sárközy szerint egyébként mintegy 8 minisztériummal el lehetne működtetni a rendszert, így össze kellene vonni a tárcákat, és a háttérintézmények számát kurtítani kellene.

A presidenttől nem kell félni

Ahhoz, hogy végre lehessen hajtani egy tisztességes közigazgatási reformot, nem ártana egy új alkotmány, mondta Sárközy. Ha megvan a kétharmad, akkor figyelmeztetett Sárközy, egészen meg lehet forgatni a rendszert, de Sarkozy nem fél a prezidenciális rendszer bevezetésétől, szerinte az elnöki rendszer az alapvetően demokratikus, például Sárközy francia elnök is beemelt négy szocialista politikust a kormányába.

Magyarország olyan most, mint az EU15 1995-ben

A visegrádi országok közül Magyarország tudott a legkevésbé felzárkózni az elmúlt húsz évben - Cserháti Ilona az Ecostat-Trend modell alapján értékeli az elmúlt év makrogazdasági növekedési és egyensúlyi jegyeit. Hazánkra - ez nem hat újólag - a teljes exportorientáltság és az FDI (külföldi működőtőke) lelkes befogadása jellemző.

A foglalkoztatási adatok tragikusak: nincs részmunkaidős foglalkoztatás, sem távmunka, rugalmatlan a munkaerő és sok a szürke és feketemunkás.

Hiányzik a mittleres hinterland

Az állam a kosztpénzt az elmúlt évtizedekben nem a lakosságra költötte, hanem közösségi fogyasztásra, állami beruházásokra, miközben az államadósság az egekbe szökkent. Summa summarum: fenntarthatatlan a rendszer, pláne azért, mert gyakorlatilag nincsen középosztály, ami okosan átlendíthetne minket a holtponton.

A mélyponton

Jelentős reálveszteséget szenvedett el a magyar gazdaság, ugyanis az export azonnal 10 százalékot esett vissza, ami maga után vonta az importot, annál is inkább, mert a kormány nem anticiklikus, hanem megszorító politikát folytatott, kényszerűségből. (A lengyelek azért jártak jobban, például, mert az export-kitettségük nem olyan mértékű, mint nekünk, jegyezte meg Cserháti.) A fogyasztás jobban visszaesett, mint a jövedelmek, amiben az óvatosság mellett komoly szerepet játszhatott az eladósodottság mértéke. Ha a háztartásokat nézzük (az ECOSTEX-en), rádöbbenünk, hogy a gazdasági és gazdaságpolitikai változások az elmúlt években egyértelműen a legszegényebbeket érintették a legrosszabbul.

Zöld, lila vagy kék

Csíkot húz a jövőben magyar gazdaság, ez a kérdés: hogy tartósan elhasalunk, föltápászkodunk lassan, vagy talpra ugrunk és nekiállunk sprintelni. Ezzel az államháztartási hiánnyal és adóssággal a hátunkon utóbbi a legkevésbé elképzelhető.

Alapmodellel, hatékonyabb kiadási szerkezettel vagy kevesebb külső forrással tovább

Lényeg a lényeg: a gazdaságpolitika sokkal erőteljesebben határozza meg a gazdasági növekedést, a fejlődést, mint a külső források változása.

Magyarország három éven belül becsődöl

Az exportorientációra és működőtőkére épülő magyar gazdaság nem sokáig bírja, és három éven belül csődbe megy, vélekedett Róna Péter. A közgazdász szerint csalóka látszat volt, hogy a magyar export mennyire pörgeti a gazdaságot. Ugyanis az exporttermékek kibocsátását, mondta Róna, jelentős import előzi meg. Azaz a magyar exportportékákban legfeljebb a munka magyar, és ez így nem termel túl sok hasznot, sőt.