A Torontói Egyetem kutatói szerint a válaszadók fele arról beszélne, hogy rendszeresen hazaviszi a munkáját (ha a táskájában nem is, fejben mindenképpen), és képtelen kezelni a munka és magánélet egyensúlytalanságából eredő feszültségét.

Rosszabb, ha több a papír

A kanadai kutatók tapasztalatai azt mutatják, hogy a főiskolai vagy magasabb végzettséggel rendelkezők több esetben panaszkodnak a balansz felborulására, mint a középiskolát végzettek, aminek egyik oka, hogy ők gyakrabban dolgoznak felelős beosztásban, amihez gyakorta sokszor hosszabb munkaidő és állandó tanulás társul. Így a diplomások munkája gyakrabban folyik össze a magánéletükkel, mint a többi szakmai kategóriában – ami hosszú távon a kapcsolataik leépüléséhez, komoly egészségügyi problémákhoz vezethet.
A pozitív oldal sem teljesen üres: ha valaki maga oszthatja be a munkáját, az enyhíti a negatív hatásokat – állítják a kutatók. Márpedig a főnökökre ez sokkal inkább érvényes. Általában. Ha viszont alanyunk széthajtja magát (ez heti 50 óránál több munkát jelent), akkor sokkal rosszabbul jár, ha részben vagy teljesen maga osztja be munkaidejét.

Ez persze Kanada, ahol megfizetik a munkát – így a jövedelemről sokkal kevesebb szó esik a kutatásban.

A nők felének van munkája

A munka és egészség, szabadidő viszonyával kormányzati szinten hazánkban az Egyenlő Bánásmód Hatóság foglalkozik – ők a fókuszt egyelőre a kismamák munkaerőpiacra történő vissza- vagy belépésére, az atipikus foglalkoztatás fontosságára helyezik, hiszen ha elterjedtebbé válik a részfoglalkoztatás (és így bizonyos társadalmi csoportok nem záródnak ki eleve a munkaerőpiacról), akkor a teljes munkaidőben foglalkoztatottak élete is könnyebbé válik. Egyrészt két jövedelem (másfél) már esélyt ad a vállalható életszínvonal megteremtésére, másrészt nem kell másfél ember (esetenként két ember) helyett dolgozniuk. (Magyarországon kiemelkedően magas az inaktívak aránya, a KSH adatai szerint a férfiak 63%-a, a nők 51%-a foglalkoztatott. A kisgyermekesek - azaz a 25-34 éves nők –foglalkoztatottsága az európai átlagnál is szignifikánsan alacsonyabb.)

Önismeret és (munka)vállalás

Máshogy látja ezt a business coach – pontosabban, más szempontból nézi. (A coach gyakorlatilag egy üzleti tréner, kicsit pszichológus, kicsit tanácsadó.)
Egy coachok először is az egyensúly fogalmát faragják, merthogy szerintük nincs általános szabály arra, hogy kinél hol van a mérték, a jó arány. Ezen felül az egyén elvárása, igénye jelentős mértékben függ az életkortól, nemtől, családi állapottól. Egy coach nem azt fogja mondani, hogy válts munkát, ha hajtanak, mint egy lovat, hanem azt, hogy nézd meg önmagadban, miért vállalod – s belülről alakítsd át a körülményeket. Ugyanakkor természetesen nem lehet eltekinteni a kulturális-társadalmi környezettől, a megszokásoktól, a családi mintáktól.

Miközben a hagyományosan női háztartási munkák egyre jelentősebb része már piaci alapon szerveződik (lásd bébiszitter, takarító, szakács), a vállalatok egyre jelentősebb része tér át a rugalmas, vagy részfoglalkoztatásra – már csak azért is, mert a technikai feltételek egyre alkalmasabbak az otthoni munkavégzés megteremtésére.
Munkavállalási tendenciák

Egyre hosszabb a tanulással töltött időszak, aminek következtében később lép be a munkavállaló a munkaerő-piacra, ezzel párhuzamosan egyre gyakoribb a tanulás és részmunkaidős munkavállalás kombinációja is – derül ki a profession.hu által végzett felmérésből. A nők nagyobb arányban és folyamatosabban vannak jelen, egyre kevesebben lépnek ki a munkaerő-piacról az első gyermek születése után. Csökken a nyugdíjba vonulás átlagos ideje, miközben nő a gondozásra szoruló idősek száma. S végül, de nem utolsó sorban a munka nem az önfenntartásról, hanem az önmegvalósításról szól – így hát értelemszerűen összefolyik a magánélettel.

profession.hu/ atv.hu