Több mint másfél évvel ezelőtt Celia Blay, egy 65 éves wiltshire-i nő az öngyilkossággal kapcsolatos chat szobák rendszeres látogatója lett, mert egy olyan személynek eredt a nyomába, akiről úgy gondolta, hogy hamis személyazonosságot vesz fel azért, hogy fiatalabbakkal vegye fel a kapcsolatot, és arra bátorítsa őket, hogy vessenek véget életüknek. Az illető, William Melchert-Dinkel kedden jelent meg Minneapolisban a bíróság előtt és a vád ellene kétrendbeli öngyilkosságban való közreműködés volt.

A vádak szerint a férfi a 32 éves Mark Drybrough és a 18 éves diáklány, Nadia Kajouji halálában működött közre. Drybrough 2005-ben ölte meg magát Angliában, a lány Ottawában végzett magával három évvel később.

"Öngyilkossági megállapodás"

2006-ban Ms. Blay egy 17 éves amerikai lánytól kapott üzenetet, akivel az interneten ismerkedett össze. „Minden előjel nélkül egyszer csak azt mondta nekem, hogy kötött egy öngyilkossági megállapodást egy fiatal nővel, akivel az interneten találkozott. Azt is elmondta nekem, hogy négy napon belül véget vet életének. Megpróbáltam lebeszélni, de azt mondta, hogy nem akarja cserbenhagyni a másik lányt.”

Ms. Blay barátja, aki rendszeres látogatója volt egy online szerveződött öngyilkossághoz kapcsolódó csoportnak, időnként depressziótól szenvedett. „Ugyanazt a tanácsot adtam neki, amit egy depressziós tinédzsernek adnék, azt mondtam neki, hogy beszéljen barátokkal, egy orvossal vagy egy lelkésszel.” Ms. Blay elmondta a BBC-nek, hogy megpróbálta a másik illető nevét megszerezni a barátjától.

A nevet - Li Dao – Ms. Blay leellenőrizte az öngyilkossággal foglalkozó csoportok és üzenőfalak taglistájában. Számos más „megállapodás” nyomára bukkant a brit hölgy, amelyben az egyik fél ugyanez a titokzatos idegen volt, és néha még ugyanazt az időpontot is beszélték meg. Körülbelül fél tucat emberrel vette fel a kapcsolatot Ms. Blay és az ismeretlenről megtudott részletek, a nyelvhasználata és néhány esetben a magáról küldött képek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az illető, aki a Cami és Falcon Girl neveket is használta olyan szerződéseket kötött, amelyeket eszébe sem jutott betartani.

Nem tudnak nyomozni

„Összegyűjtöttem körülbelül 20 üzenetet és elvittem a helyi rendőrségre”, meséli. „De azt mondták, hogy nem tudnak nyomozni, mert a források anonimek.” Néhányan elárulták valódi nevüket, de a hölgy ezzel sem jutott előbbre. Végül Ms. Blay és barátai felállítottak egy „online csapdát”. Kapcsolatba léptek a Li Dao nevű személlyel és lekeresték az IP címeket és e-mail címeket, amelyeket használ. Ezek az adatok William Melchert-Dinkelhez vezettek, aki egy Minnesotában élő férj és apa volt.

A férfi elleni vádak egyenként 15 év börtönt is érhetnek, hiszen két embert halálba segített. Melchert-Dinkel úgy véli, hogy ennél több embernek segített öngyilkosságot elkövetni. A bírósági iratok szerint „öngyilkossági módszerek internetes tanácsadójaként” lépett fel a férfi, aki korábban ápolóként dolgozott és a munkáját „morális, etikai és jogi okokból” hagyta ott.
Az ügy nagy kihívás elé állítja az ügyészséget is. A minnesotai jogszabályok nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést az internet segítségével történő öngyilkosságra való felbújtásra. Dan Reidenberg, a Minnesota’s Suicide Awareness Voices of Education szervezet igazgatója azt nyilatkozta, hogy az ügy váratlan és ki fognak derülni belőle azok a jogi hiányosságok, amelyek az interneten zajló szabad véleménynyilvánítás jogával függenek össze. „Mindenkinek meg van a joga ahhoz, hogy azt mondja, amit akar. A védelem azzal védekezhet, hogy amit a másik személy kezd ezzel, az a saját dolga.”

Büntetendő?

Jogi szakértők szerint már az is problémás, hogy az egyik eset Kanadában történt, a másik Nagy-Britanniában, miközben Melchert-Dinkel az internet korlátlan világában adta tanácsait. Ezzel az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán melyik bíróság jogosult tárgyalni az ügyet. Több országban büntetendő az öngyilkosságban való közreműködés, de ezek a szabályok az internet előtti időszakban születtek.

Paul Kelly, a Papyrus nevű brit szervezettől azon munkálkodik, hogy a fiatalok öngyilkosságát megakadályozzák. „Az egész ügy a szólás szabadságáról szól. A bonyolultságot az jelenti, hogy hogyan definiáljuk az öngyilkosságra való felbujtást – főleg azok után, hogy könyvek, színdarabok és filmek szólnak erről a témáról. Az Egyesült Királyságban például be kell bizonyítani, hogy közvetlen kapcsolat van aközött, amit valaki mond és egy személy halála között.”

Van, akivel meg lehet beszélni

2001-ben Kelly fia, Simon öngyilkos lett, miután az internetről ehhez kapcsolódó információkat szerzett. Mr. Kelly szerint a 18 éves fiúnak egy öngyilkossággal foglalkozó chat szobában „pszichikai támogatást is adtak, hogy tegye meg”. „Vannak pozitív oldalak, amelyeket az emberek el tudnak érni. Ha valaki nagyon stresszesnek érzi magát vagy öngyilkossági gondolatai vannak, és családja vagy barátai rögtön nem tudnak támogatást nyújtani neki, az segítséget kaphat az olyan brit szervezetektől, mint a Szamaritánusok vagy a Papyrus. Vannak alternatívák – egészségügyi segítség, terápiák és még fontosabb a család és barátok segítsége. Nem csak egy megoldás van.”

Kelly úgy véli, hogy az öngyilkossági gondolatok gyakran „időlegesek” és az emberek kijönnek ezekből. „Ha szükséges, az embereknek szakértők segítségét kell kérniük.”

Arra vonatkozóan nincs adat, hogy hány ember vetett véget életének online oldalak látogatásának következtében, de Kelly adatai szerint a Papyrus 2001 óta 31 ilyenről tud. Ők azt szeretnék elérni, hogy egy független testület álljon fel, amely megvizsgálja az „életveszélyes oldalak” elleni panaszokat és jelzést ad a hatóságoknak, hogy blokkolják ezeket, ha szükséges.

„Úgy tudom, hogy Németország, Franciaország és Portugália jogrendszere megengedi, hogy az ilyen oldalakat fekete listára tegyék, de nem tudom, hogy ez mennyire hatékony”. Celia Blay, jóllehet a minnesotai nyomozók már jól végzik dolgukat, de korábbi hosszú és eredménytelen fáradozása miatt úgy véli, hogy általánosságban „az öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó emberek minden országban nagyon kis figyelmet érdemelnek.”

Az egész világot érintő probléma

2006-ban Ausztráliában tették bűncselekménnyé ilyen oldalak létrehozását. Egy 2009-es jelentés szerint a döntés ellentmondásos. Többen azért aggódnak, hogy a bűnözőket üldöző jogszabály túl széleskörű, és ütközik azok önrendelkezési jogával, akik meg akarnak halni, és olyan korlátaik vannak, amelyek bizonyos weboldalakat szabadon hagynak működni. A kontinensen az öngyilkosságra való rábírás nem büntetendő.

Kanadában próbálják rávenni a törvényhozást, hogy a technikai fejlődésnek megfelelően vizsgálják felül az öngyilkosságra való rábírás tényállását.

Az első feljegyzett eset, amelynek során két vagy több ember a webet használta fel arra, hogy öngyilkossági szerződést kössön, 2000-ben történt Japánban. Az ország azóta szigorúbban felügyeli az öngyilkossággal foglalkozó weboldalakat.

Tavaly Észak-Korea is bejelentette, hogy az internetes portálokat megkérik, hogy tiltsák le az öngyilkosságot népszerűsítő oldalakat és egy olyan nyomkövető rendszert akarnak kiépíteni, amelyek jelzik azokat a bejegyzéseket, amelyek öngyilkosságra bátorítanak másokat.

BBC