„Kicsit bajban vagyok, mert elszorul a torkom, hogy itt lehetek nálatok. Jó itt veletek!” – mondta a kecskeméti ingyenkonyhára szoruló szegényeknek és hajléktalanoknak Stohl András az országos drogellenes kampány 17. állomásán. A színész hamar legyőzte szorongását az ebédlőben, és a mediterrán csirkemájas spagetti előtt még szellemi táplálék gyanánt felolvasott néhány éneket a hallgatóságának a János vitézből. A szegények, az elnyomottak győzedelmeskedését hirdető, a szenvedéseken, megpróbáltatásokon felülkerekedő Jancsi és Iluska megismerkedésének romantikus történetét, majd Jancsi zsivány tanyasi kalandját óriási tapssal jutalmazták az ingyenebédre szoruló kecskemétiek.
„Tegnap beszélgettünk a barátaimmal arról, hogy egyszer talán majd tanítani fogják a történetemet” –mondta a Karol Wojtyla Barátság Központban Stohl András.
Azt, hogy hogyan épül fel egy sikeres élet, és ezt hogyan tudja egyik pillanatról a másikra tönkretenni valaki. A legfontosabb tanulság pedig az, hogy igenis van remény, és fel lehet állni…
A színész mindemellett elismerte, hogy a teremben lévők élete sokkal nehezebb volt az övénél. Beszélt a családjáról, a pályakezdéséről és a balesetéről is. Hozzátette: „Sem drogos, sem alkoholista nem vagyok!”
– Hajrá Buci! – biztatta a színészt a budapesti Gergely Alajos Lajos, aki a Vígszínházban és a Madách Színházban volt világosító és statiszta. A férfi ismeri Bucit, neki is ittas vezetésért vették el a jogosítványát, most pedig kecskeméti hajléktalan. A többiek is szeretetükről biztosították a színész-műsorvezetőt, megveregették a vállát, mondták, hogy szurkolnak neki. Majd egyikük egy II. János Pál pápát ábrázoló jelvényt tűzött a mellére.
A jó hangulatú beszélgetést az ebéd követte, ahol Stohl András szolgált fel a szegényeknek. És még nem volt vége, lehetett fokozni: ebéd után négy-négy kilogramm csirkeaprólékot adott át az ebéd valamennyi résztvevőjének a szeptemberi bírósági tárgyalására készülő sztár.
