Miniszterként sem kaptam annyi közvetlen üzenetet közösségi oldalakon, illetve ismert vagy kevésbé ismert e-mail címeim valamelyikén, amennyit az elmúlt fél nap alatt. Ezeknek szinte mindegyike arra biztatott, hogy ne hagyjam szó nélkül a blogomban, amit a kormány most épp az Alkotmánybírósággal kapcsolatban tervez. Jobb kedélyállapotú levélírók próbálták ezt a kérdést is viccesre venni, s afelől érdeklődtek, vajon mi a véleményem a söralátét méretű adóbevallást követően várható söralátét méretű alkotmányról. Mások hosszú fejtegetéseikben a demokratikus ellensúlyok maradékát temették, hiszen úgy érveltek, hogy éppen azokban az ügyekben szűnne meg minden alkotmányos kontroll, melyekben a közvélemény sem fejezheti ki álláspontját népszavazás formájában. Amire viszont egyetlen levélíró sem tért ki, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése valójában nem szükségszerűen egyenlő az alkotmányos garanciák teljes felszámolásával.

Ha ugyanis egy adott adótörvény például alkotmányellenes, ennek a tényén nem változtat, ha az Alkotmánybíróságnak azt nem lesz joga kimondani és a törvényt is megsemmisíteni. Mert hogy ettől függetlenül a független hazai bíróságok továbbra is a teljes magyar jogrendszert kell, hogy eljárásuk során alkalmazzák, s az egyes jogvitákban bizony továbbra is kötelességük lesz az alkotmányos normák érvényesítése is. Nem tudom megítélni, hogy a Parlament az Alkotmánybíróság hatáskörét drasztikusan megnyirbáló tegnapi kormánypárti előterjesztésekkel végül mit fog kezdeni, illetve, hogy az Alkotmánybíróságnak magának mi lesz az effajta módosításokra a reakciója. De ettől függetlenül véleményem szerint az alkotmányos garanciák érvényesítése továbbra sem iktatható ki a magyar jogrendszerből, miközben végső soron adó- és költségvetési ügyekben azok érvényesítése a tervezett változások eredményeként viszont a rendes bíráskodásra, illetve az irányadó joggyakorlat kialakítása pedig a Legfelsőbb Bíróságra hárulhat. Ennek folyományaként pedig hamar megszaporodhatnak, akár tömegessé is válhatnak az olyasfajta kereseti kérelmek, melyek célja alkotmányos jogok és garanciák érvényesítése akár példának okáért a magánnyugdíjpénztári befizetések elvonása kérdésében, akár egyes adóügyek területén. Kérdéses számomra, hogy vajon ez lenne-e a kormánypárti előterjesztés tudatos, stratégiai célja, de mindenesetre könnyen ez lehet a következménye.

Ezzel együtt is úgy vélem, hogy ebben a kérdésben teljesen szükségtelen hosszan fejtegetnem a saját álláspontomat. Sokszor vettem a fáradtságot és fordítottam akár hosszabb időt is gazdasági és pénzügyi összefüggések megvilágítására, összetett folyamatok lehetőleg közérthető bemutatására. Szakmai tapasztalataim is elsősorban az effajta véleményalkotásra és véleményformálásra vérteznek fel. Az Alkotmánybíróság döntésének és az arra adott hirtelen kormánypárti reakcióknak a megítéléséhez azonban meggyőződésem, hogy tökéletesen elégséges, ha mindenki saját józan eszére és lehetőleg minél kevésbé elfogult, illetve elvakult értékítéletére támaszkodik.

Ráadásul miközben meggyőződésem, hogy a költségvetés, adózási vagy pénzpiaci folyamatokban meglehetős magabiztossággal vállaltam bármely esemény vagy várható folyamat leírását és elemzését, és bátran vállalom minden korábbi, jelenleg is visszaolvasható állításomat, addig a politikai folyamatok előrejelzésében egyre inkább bizonytalannak érzem magam. A tavasz folyamán még magam győzködtem pénzügyi és üzleti döntéshozókat, nagybefektetőket, illetve különböző nemzetközi pénzügyi intézmények képviselőit, hogy az új kormány választási kommunikációját el kell választani a ténylegesen várható kormányzati intézkedésektől, s biztos voltam benne, hogy a kétharmados többség éppen arra ad majd mozgásteret, hogy a kabinet ne gyengítse, hanem erősítse mind a pénzügyi stabilitást, mint a gazdasági és pénzügyi folyamatok szabályozásának alkotmányos garanciáit. Még hónapokkal ezelőtt több alkalommal határozott kijelentéseket tettem arról is, miszerint elképzelhetetlennek tartom, hogy a kormány látszólagos pénzügyi előnyök és rövidtávú célok érdekében jelentős összegben elvonjon a nyugdíjpénztárakban felhalmozott magánmegtakarításokból. Lássuk be, tévedtem.