Sok mindennel lehetne jellemezni napjaink politikai kultúráját, a jogállami ellenforradalom teremtette illiberális – csak „nevében” – demokráciát, de azt gondolom, mindent elmond a kormányzati politikában uralkodó homályról és politikai úttalanságról, hogy a miniszterelnök-helyettest úgy hívják: Semjén Zsolt. Amikor már-már elfelejtenénk őt – ahogyan pártját a választók már sok-sok évvel ezelőtt elfelejtették –, akkor ő tesz róla, hogy visszafordíthatatlanul beírja magát a feledésre ítélt politikusok arcképcsarnokába. Szinglihordázik, extrém szekták, deviancia és melegek összehozása, vagy éppen Weisz nénizik és Schwarz bácsizik. Istenem, de primitív dolgok ezek!

Semjénben két „jó” van: egy, amikor majd bukik, kettő, hogy nem kell rá különösebben felkészülni. Semmi meglepő, semmi váratlan okosság, semmi cikk-cakk. Ennyi lenne Semjén Zsolt. Kapod, amit látsz.

Viszont összeesküvés-elméleteit a politikai fantázia terén szintén nem kisebb tehetség, Csurka István is megirigyelné. Lám, Semjén doktortól tudjuk azt, hogy a Jobbikot a Fidesz ellen hozták létre, - biztos az MSZP – azaz Vona soha nem volt Orbánnal ugyanazon polgári kör tagja. Jaj, Zsolesz!

De bárhogyan is van, fogadjuk el - hiszen ők még soha nem hazudtak –, hogy a Jobbikot én, meg még három szoci barátom hozta létre, Istenem, összedugtuk fejünket. „Megcsináltuk”, azt azonban nem írtuk be a projektbe, hogy Semjén Zsolt, immáron miniszterelnök-helyettesnek egyik kedvenc zenekara a revizionista, Wass Albert-kábulatban levegőt alig kapó, Jobbik-rendezvények állandó vendége, az Ismerős Arcok lesz. Hiába, ennyire nincs közük a Jobbik szubkultúrájához.

Pedig a minap Semjén kitől, ha nem éppen tőlük idézett: „Az Ismerős Arcok zenekarnak van egy zseniális refrénje, amely mind magyar nemzeti, mind erdészeti vonatkozásban azt gondolom, hogy jelzésértékű.” – mondta mindezt a XIV. Erdők Hete megnyitóján. Most arra a világraszóló marhaságra nem térnék ki, mely szerint, hogyan lesz egy nemzetinek hazudott rockot, nemzetieskedő tánci-táncit, „jujj, de muzsika, ez igen” melódiát játszó zenekar egy sorának „erdészeti vonatkozása”, de az „örömteli”, hogy a szélsőjobb farvizén úszkáló zenekar csónakjába ül a miniszterelnök-helyettes.

Persze, ilyenkor jön a jobboldali udvari média: „ezek megint szélsőjobboznak, megint fasisztáznak”. Nem tennénk, ha a tények és történések ennek ellentmondanának. Ismerős Arcok Jobbik-holdudvar? Az! Semjén hallgatja? Igen! A zenekar a nyilas és antiszemita pártoló Wass Alberttel „koncertezik”? Igen! Ja, hogy Wass Albertből csak „kommunisták” csináltak antiszemitát? Igen??!! Akkor, íme egy pontos összeállítás, érdemes ráklikkelni!

Szóval, valóban, „jó” lenne egyszer nem azt mondani, hogy megint (szubkulturális) hátba csapkodás folyik a szélsőjobboldallal és a revizionizmussal, de ahhoz egyszer talán abba is kellene hagyni az előbbit. Mondjuk, ettől nem nagyon kell tartanunk.

Semjén Zsolt hanganyagai, Szent Korona-tan a leendő alkotmányban, repdeső turul – ez lenne a parlamenti jobboldal kultúrája.

(Támogatásban megkurtított) 1956-os Intézet, (politikai hovatartozás miatt megalázott és ki-rúgott) akadémikusok, (veszélyben lévő) Magyar Filmszemle, (megszűnésre ítéltetett) Holmi, Beszélő és további folyóiratok – ez pedig a magyar és egyetemes kultúra.

A mi kultúránk, amit meg kell menteni!