ATV

Az eredeti tervek szerint tőlem származott volna a VG páholy eheti cikke, de már korábban rászoktam, hogy csak az utolsó pillanatban, a leadási határidő előtt néhány órával fogok hozzá az íráshoz. S miután a hét első felében összesűrűsödtek a dolgaim, végül kértem, hogy hadd cseréljek a jövő heti szerzővel. Viszont éppen azért, hogy a jövő héten ne járjak megint hasonlóan, ma délelőtt nekiláttam és írtam egy cikket jó előre a kiszivárgott adóváltozásokról.

Ebben határozottan megdicsértem a kormányt, hogy a korábbi, általam is támogatott szakértői javaslatok logikáját követve folytatja az adórendszer szerkezeti átalakítását és vállalkozik az egykulcsos adó bevezetésére. Politikai és szakmai értelemben egyaránt elismerésre méltónak tartok ugyanis önmagában egy ilyen intézkedést, hiszen már a korábbi kormány is kapott hideget és meleget egyaránt, amiért a személyi jövedelemadózást az egykulcsos rendszer irányába igyekezett eltolni, s láthatóvá vált, hogy ez a kérdés nem csak populista támadásokra ad alkalmat, de még a szakmát is megosztja. Jómagam ezzel együtt évek óta az egykulcsos rendszer tudatos támogatói közé tartoztam, hiszen figyelembe véve a hazai gazdasági és adózási környezetet, meggyőződésem, hogy az egykulcsos adó bevezetésének vitathatatlanul számos pozitív hatása lehet. Ha nem, vagy nem is közvetlenül az azonnali munkahelyteremtésben, de a munkakínálat és a munkaerő hatékonyságának, s így a gazdaság termelékenységének növelésében, illetve a feketegazdaság visszaszorításában és a belső kereslet javításában egyaránt. Már csak ezért sem lehet alapja olyasfajta populista politikai megnyilatkozásoknak, miszerint az egykulcsos adó kizárólag a gazdagoknak kedvez a szegényebbek kárára, hiszen a belső kereslet és a gazdaság növekedése vitathatatlanul kitörési lehetőséget teremt minden társadalmi réteg számára, anyagi helyzetétől függetlenül.

A cikkben csupán azért terveztem szelíd kritikai megjegyzéseket tenni, mert járulékcsökkentés híján a járulékok mértékének változatlanul hagyása, az egységes jövedelemadó kulcs tőkejövedelmekre való kiterjesztése és az ún. tevékenységre jellemző kereset, mint minimum járulékalap eltörlése miatt jövőre olyan adórendszer alakulhat ki, ami mindenkit arra motivál, hogy vállalkozásából minél nagyobb arányban vonjon ki a munkajövedelemnél kedvezőbben adózó osztalékot, s csak minimális jövedelem után fizessen társadalombiztosítási járulékokat. S miután a járulékbevételeket eddig is egy meglehetősen szűk munkavállalói kör befizetései biztosították, az egymilliót meghaladó minimálbéresnek pedig több, mint kétharmada az önfoglalkoztató kategóriába esett, komoly veszély leselkedhet abban, ha jövőre az adórendszer még a korábbiaknál is jobban készteti ezen adózókat a minimálbér utáni járulékfizetésre, miközben a tényleges jövedelme után járulékot fizetők köre akár tovább is szűkülhet.

De még ebben a kérdésben sem feltétlenül magát az eredeti adókoncepciót és az előterjesztés kidolgozóit gondoltam hibásnak, hanem úgy véltem, a pénzügyi kormányzat talán akaratlanul is olyan szakmai lobbisták álláspontját hagyta érvényesülni, akik a korszerű adórendszer megteremtése helyett a maguk számára kedvező kiskapuk megnyitását tekintették céljuknak. Ez pedig az egykulcsos adó minden áldásos hatása mellett is évekre előre megnehezítheti egy versenysemleges és a foglalkoztatást eredményesen támogató adórendszer kialakulását éppen úgy, mint az egészségügy finanszírozási helyzetének rendezését vagy akár a nyugdíjrendszer tartós pénzügyi egyensúlyát.

Ezzel együtt tehát a tervezett cikknek sokkal hangsúlyosabb volt az a része, amely kifejezetten elismerte a kormánynak azon törekvését, hogy elszánta magát az egykulcsos adó jövő évi bevezetésére, s ezért kész akár a költségvetés kiadási oldalát érintő határozott reformintézkedésekre is. Csakhogy a kormány mai bejelentéseiből egyértelműen kiderült, hogy a jövő évi költségvetés tervezett egyenlegét és az adócsökkentés forrását jórészt nem ezek a szerkezeti reformintézkedések adnák. Így aztán a cikkem mondanivalója néhány óra leforgása alatt vált idejét múlttá, s már megjelenés előtt az enyészeté lett. Most már legalább tudom, hogy ezért nem  szoktam előre dolgozni.