A címben feltüntetett betű és számok mögött nem egy tanktípus rejtőzik, hanem egy törvényjavaslat, amely eszeveszett, pusztításra kész szándékkal, azaz tank módjára rohan át a jogállamon, az alkotmányosságon, a demokrácián, azaz legfontosabb, közös értékeinken.

Már nincs olyan politikailag aktív honfitársunk, aki ne tudná, miről beszélek. Akik eddig nem ismerték Lázár János nevét, azok ettől kezdve már biztos nem felejtik el, míg élnek, hiszen a „volt egyszer egy jogállam” mondata immáron eleven valósággá lett.

A „történet” azzal vette kezdetét, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadót. Ezt követően nagy tudású Lázár János bejelentette, hogy pártja kezdeményezi az Alkotmány módosítását. Na, ekkor már kezdtünk aggódni, hiszen, amikor egy fideszes politikus alkotmánymódosításról regél, akkor abból általában annyi jó sül ki, mint Boros Péter közjogi javaslataiból. Lázár folytatja ömlengését: azt tervezik, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Alkotmánybíróság hatásköréből. Bravó, köszönjük, történelmi mélypont jött el a harmadik Magyar Köztársaság életében.

Tegnap délelőtt tehát alighogy kijöttem az OVB épületéből, ahol az új Alkotmányról szóló országos népi kezdeményezés aláírásgyűjtési ívét adtam be hitelesítésre, már csörrent is a telefon, jöttek a „Mit tegyünk…?”, a „Hogyan tovább…?” és a hasonló kérdések. Elvesztünk volna? Innentől kezdve senki és semmi nem állítja meg a jobboldalt, hogy jogi úton vezethesse be az egypártrendszert? Ettől kezdve nem lesz több alkotmányos kontroll? Hol élünk tulajdonképpen: demokráciában vagy egy autoriter rendszerbe cipelnek bennünket? A kérdésre a válasz egyértelmű, hiszen a kormányzati cél az utóbbi, épp ezért nekünk arról kell „nyilatkoznunk”, hogy demokráciában vagy Fideszatúrában kívánunk-e élni?

Ezért is mondtam az ATV-ben: most fogjanak hát össze a demokratikus erők színre, vallásra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. Menjünk ki az utcára, csatlakozzunk rá egyikünk vagy másikunk kezdeményezésre, segítsünk a szervezésben, eresszük ki a hangunkat, adjunk teret a demokrácia iránti feltétlen tiszteletünknek! Szervezheti ezt az LMP, az MSZP vagy bármely demokratikus formáció, ez most teljesen mindegy. Nem a politikai napirend tematizációs küzdelmét kell megnyerni, nem versenyezni kell abban a tekintetben, ki a demokratább, hanem demonstrálni: mi mindannyian azok vagyunk. Nem akarok én szerepelni, de ott akarok lenni, ahol valaki felszólal a demokrácia, a jogállam védelmében.

Engem az nem nyugtat meg, hogy a Mandinertől, a Konzervatóriumon át, a Magyar Nemzet tollnokáig mindenki elutasítja pártjuk fentiekben tárgyalt aljas kezdeményezését. Az előbbiek asszisztáltak már eleget ehhez a marhasághoz, amit úgy hívnak Nemzeti Együttműködés Rendszere. De most, amikor parlamenti szavazás útján akarják a Fideszatúrát, azaz a jogállamiság és alkotmányosság nélküli autoriter rendszert bevezetni, már ők is felszólalnak. Szóval, ha úgy látják és gondolják, jöjjenek ők is tiltakozni.

Bízom abban, hogy meg tudunk egyezni. Bízom abban, hogy teljesen mindegy, ki szólal fel az Alkotmánybíróság, a demokrácia védelmében. Csak az a fontos, hogy legyen egy szónok, kinek emelvényénél ott állhatunk.

Aki nem csatlakozik, aki beleáll a szerintem „ő jöhet, ő nem, ő menjen a saját rendezvényére” mentalitásba, félreértette azt, amit demokráciának hívnak.

Ha pedig így van, úgy jobb, ha ezt most közli választóival.