Hogy mi is történik valójában, s mi a tényleges történésekhez kapcsolt fikció (vélemény, nézet, álláspont, átélés, értelmezés stb.) az nem csak az egész művészet egyik (ha nem a) legnagyobb  kérdése. És nem csupán alap-tananyag újságírótanoncok számára (hír és kommentár szétválasztása, objektivitásra törekvés, vonal alatti műfajok stb.), hanem mindennapi tapasztalás.

Mindenféle sci-fiket készítettek már ez ügyben. Ma pedig szépen elkezd megvalósulni, hogy amit látunk a világ ablakában (televízió, mi más) az nem maga a valóság, még csak nem is annak valamiféle korrekt ceruzarajza vagy legalább a történések pontokba szedett tartalomjegyzéke. Hanem érdekek hálójában vergődő iszamlós valami, ami egy (sci-fi példa) félig kész klón fehéres-nyálkás testéhez hasonlít, amit újra lehet gyártani, át lehet szabdalni rettenetes sebészkéssel…

El is árulom mi ragadtatott idáig. Amikor érzékeltük, hogy a két legnagyobb kereskedelmi televízió a hírműsorainak képein homályos foltocskák jelennek meg, rájöttünk, hogy a hiba nem a mi készülékünkben van, hanem a pólókon, autókormányok közepén, bézbólsapkákon levő márkajeleket akarják ily módon kiradírozni a tudósításokból.  Nyeltünk egyet. Volt – és nem gondolom, hogy nagyot tévedett volna - aki a multik elképesztő mohóságról beszélt, hogy amiért nem kapnak pénzt a markukba (mármint MINDEN cégtől, aminek logója bárhogy, akár véletlenül is az ő kamerájuk képére kerül) azt a darab valóságot egyszerűen kimetszik a képernyőre került életből. Elképzelem, hogy egy kétperces tudósítást vesznek föl az utcán, majd leül egy arc, kit ezért alkalmaznak és kockáról-kockára átnézi a tudósítást, kilistázza az embereken, kocsikon, épületeken, chipses zacskókon, eldobott flakonokon látható márkajelzéseket, aztán veszi a telefont és hívja sorban a cégeket, hogy hajlandóak-e perkálni valamennyit…

Háboroghatnánk ezen tovább is, de az újabb előrelépést történt a Mátrix felé az élő emberi hangból kisípolt mondatrészletek jelentik. Nem a népszerű showman trágárságairól volt szó, hanem a versenytárs adó vasárnap esti bulvár talkshow-járól, ahol egy nem különösebben rokonszenves, ám igen ismert médiajelenség (tévés is rádiós is, celeb is) mondatai váltak majdnem érthetetlenné pusztán amiatt, mert egy-két autómárkával kapcsolatban hangulatos összehasonlító elemzésre vetemedett.

Az egyes elhangzó típusneveket nem hagyhatták a mondataiban, nyilván nem kaptak érte szponzorációt és azt ugye nem lehet úgy hagyni. Nemhogy belenyúl tehát a média a valóság alakításába (rég túl vagyunk már az ezerszer is bizonyított alapvetésen) előre megfontolt szándékkal, hanem…magát a híreket, tényeket, elhangzó mondatokat kezdi nyesegetni, kimondottan anyagi érdekből ( ne merészeljen senki ezért holmi jobbikos teológiával hírbe hozni!)

Lehet, hogy pénzügyi szempontok miatt cenzúrázatlan hírekért, vagy csak egyszerű mondatokét a szomszédainkhoz, a kisközösségekhez kell visszatalálnunk? Lehet, hogy történetekért majd a fonóba kell elmennünk, s a hiteles hírek terjedésének biztos eszköze újra a „szájról-szájra” lesz? A hírek mindenesetre élni akarnak...

      
 Szerző: Pálfy Gyula