Mint megtudtuk pénteken, magától a Nemzet Miniszterelnökétől, van itt egy elég nagy disznóól, ami büdös is, meg rendetlen is.

Hát, vajon ki lakhat ebben az ólban, ki is a gazdája?

Talán azé a szerény becslésem szerint mintegy tízezer köztisztviselőé és közalkalmazotté, aki immáron legalább 2002, de ha az előcsatlakozási alapokat is figyelembe veszem, már jóval ezelőttől dolgozik (dolgozott, amíg hagyták) az uniós alapok tervezésében, működtetésében?
Az övék biztosan!

Talán azé a mintegy megint csak több, mint tízezres projektgazda, együttműködői és projektmenedzseri, pályázatírói tömegé, akik néha vért izzadva dolgoztak a pályázati követelmények teljesítésén.
Igen, az övék mindenképpen.

Talán azoké az építőipari és más vállalkozóké, akiknek sokszor a túlélést jelentett egy-egy uniós beruházásban való közreműködés.
Egyértelműen!

Azoké a politikusoké, akik hol kormányon, hol ellenzékben, itthon és külföldön dolgoztak a tervek és a források elfogadásán, bővítésén?
Naná!

Tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök Úr!

Ezt a disznóólat a rendszerváltás óta építik pártoktól függetlenül a magyar közigazgatás több nyelven beszélő, több diplomával rendelkező legjobbjai, együtt az őket támogatókkal.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség saját honlapja szerint a mai napig 4.463.716.452.344 Ft megítélt támogatás keletkezett ebben a disznóólban, amelyet a magyar és az európai adófizetők pénzéből biztosítanak.
Ebből az összegből Magyarország minden térségében jelentős fejlesztések valósultak meg, amelyek hozzájárultak hazánk európai felzárkózásához, a magyar emberek életszínvonalának növeléséhez.
Természetesen egy ilyen méretű, európai beágyazottsággal működő szervezetrendszert mindig lehet javítani, hatékonyabbá tenni, és mindig van helye a kritikus, antibürokratikus szemléletnek.
Itt azonban nem építő kritika, szükségszerű változások jelennek meg. Amellett, hogy a zöld masnival átkötözött és önmagunk magasztalására Széchenyi nevébe bújtatott terv jórészt ugyanaz, mint a régi (vö: disznóól), nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy e disznóól legnagyobb baja éppen az volt, hogy az utóbbi egy évben pártpolitikai okok miatt nem működött, így, miután felhasználása korlátos, elvesztegettünk egy évet ahelyett, hogy 2010-ben is támogattuk volna a hazánkat fejleszteni kívánó vállalkozásokat. (Figyelem, a támogatások még most sincsenek megnyitva!)

Biztosan sokat fog segíteni az is, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség indoklás nélkül megvált középvezetői mintegy 80%-tól, helyet szorítva a rokonoknak. (Erre még Brüsszelben is felfigyeltek, majd figyelmeztettek!)

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Egy nemzet több mint egy évtizedes fejlesztési politikáját, teljesítményét disznóólnak minősíteni nem az abban közreműködőket, hanem éppen a minősítőt jellemzi.
Ennek fényében kijelentését visszautasítom, és arra kérem, kérjen bocsánatot mindazoktól, akiket emberi méltóságában kijelentésével megsértett!
Továbbá felhívom a figyelmét arra, hogy a nemzetközi közvélemény és egyre több elkötelezett magyar demokrata szerint is éppen a kormány intézkedései keltik a rothadás érzetét. Lehet, hogy először a szűkebb portán belül kellene kitakarítani!